Kun­bá­bony­ból sosem elég!

1996-ban jár­tam éle­tem­ben elő­ször Kun­bá­bony­ban, ami­kor a Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány taná­ri érte­kez­le­té­re érkez­tem. Akkor még, a közel 100 éves, koráb­bi tanya­si isko­la fel­újí­tá­sa nem feje­ző­dött be, áll­tak még az udva­ron a tyúk­ólak is, ahol a taní­tók gaz­dál­kod­tak. A taná­ri érte­kez­le­tet nem itt tar­tot­tuk meg ter­mé­sze­te­sen, de elra­ga­dott ben­nün­ket a hely han­gu­la­ta és ahogy a jöven­dő kép­zé­si köz­pont­ról Var­ga A. Tamás és Ver­cseg Ilo­na lel­ke­sen beszéltek.

Arra nem gon­dol­tam, hogy ez a hely és a falu ott­ho­nom­má válik. Itt ver­tem tanyát, való­ság­ban és kép­le­te­sen is.
A Civil Kol­lé­gi­um, amit egy­sze­rű­en csak Kun­bá­bony­nak nevez­nek, ‑mert ez a tanya­bo­kor neve ‑külön­le­ge­sen hangzik.

„Engem lenyű­göz a hely világ­tól elzárt, intim vará­zsa, és az a mód, aho­gyan az ott dol­go­zók meg­töl­tik sze­mé­lyes­ség­gel és ott­ho­nos­ság­gal a tere­ket.” – írta egyik vissza­já­ró részt­ve­vő.
Sok­fé­le­kép­pen lehet ide érkez­ni, mert több út is vezet Kun­bá­bony­ba, vir­tu­á­li­san és fizi­ka­i­lag is. Akik már jár­tak itt, tud­ják, hogy más­képp men­nek haza­fe­lé, mint ahogy jöt­tek. Mi úgy nevez­zük, hogy ez a „kun­bá­bo­nyi élet­ér­zés”.
Talál­ko­zás, bará­tok, öröm, beszél­ge­té­sek, új dol­gok tanu­lá­sa, tudás, tapasz­ta­lat meg­osz­tá­sa, esti közös játé­kok, tábor­tűz a tó mel­lett. És ennél is több! Jó ide elő­ször jön­ni, de még jobb töb­bed­szer, akár ha azok is jön­nek, aki­ket már ismersz és öröm az újra talál­ko­zás, akár ha új embe­rek­kel ismer­ked­hetsz. A hely min­dig ugyan­az. Barát­sá­gos, ott­ho­nos, szép kör­nye­zet. Vala­ki azt mond­ta, mint­ha a nagy­ma­má­hoz men­ne haza. Kicsit olyan is már ez a ház, mint a nagy­ma­ma háza, hiszen meg­ért 113 évet, fel­újít­va pedig már 27 évet. Nagyon sze­ren­csés­nek érzem magam, hogy ide min­den nap betér­he­tek, dol­goz­ni, talál­koz­ni, tanul­ni, taní­ta­ni.
A Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány sze­ret­né, ha ez a ház tovább­ra is a közös­sé­gek, a tanu­lás, a talál­ko­zás ott­ho­na len­ne, kép­zé­se­ken, nyá­ri egye­te­me­ken, civil ese­mé­nye­ken. Ha vol­tál már itt, tudod, hogy ez való­di és külön­le­ges hely. Ha még nem vol­tál itt, de már hal­lot­tál róla, ide­je, hogy eljöjj! Régi­ek és újak szá­má­ra is sze­ret­né a Civil Kol­lé­gi­um meg­őriz­ni és kar­ban-tar­ta­ni ezt a helyet.