Érzé­ke­nyít-és?! Érted! Érted?

Olyan világ­ban élünk, ahol egy­re fon­to­sab­bá válik min­den perc. Hiszen a fel­gyor­sult élet, a pör­gés és roha­nás sok­szor elho­má­lyo­sít­ja az apró, de fon­tos dol­go­kat. Nem vesszük ész­re a mel­let­tünk élő csa­lád­ta­gok szo­mo­rú­sá­gát, az isko­la­pad­ban ülő gyer­mek bána­tát, kol­lé­gánk nehéz­sé­gét vagy az utcán segít­sé­gek kérők kinyúj­tott kezét.

Kész­pénz­nek gon­do­lunk mára csak hitel­be kapott értékeket.

Ilyen az idő is, amit egy­más­ra fordítunk.

Civil énem vele­szü­le­tett ado­mány. Bár néha nehéz teher is, hiszen páro­sult mel­lé a szen­zi­tív lel­kem. Tán ennek is köszön­he­tő­en min­dig meg­ta­lál­tam azon közös­sé­ge­ket, ahol önzet­le­nül tud­tam segít­sé­get nyújtani.

Így talál­tam rá a CKA-ra is, ahol 1 éves tanonc­ként tanul­hat­tam a közösségszervezést.

Azt mond­tam a kez­de­tek­kor, „ha itt Vele­tek sem sike­rül, akkor sehol”.

Ugyan­is a kiégés hatá­rán vol­tam ebben az ember­te­len­né váló világ­ban. Azt mond­tam, biz­tos rosszul csi­ná­lok vala­mit, ha ennyi­re nem hall­ják meg a hangomat.

Még egye­tem­re is jelent­kez­tem, hogy még töb­bet meg­tud­jak a közösségszervezésről.

Az „Érzékenyít-És?!”-t tűz­tem zász­lóm­ra és azt, hogy amit „Érted!” tesz­nek, azt ugye „Érted?”

Sze­ret­ném fel­hív­ni a figyel­met olyan dol­gok­ra, melyek nem kerül­nek pénz­be. Annyi­ra sze­ret­ném, ha nyi­tot­tab­bak len­nénk egy­más felé!

Ezen folya­ma­tok sok­szor nem tör­tén­nek meg maguk­tól, működ­te­té­sük tanu­lást igé­nyel. Ezt teszem én is.

A CKA ebben fog segít­sé­get nyúj­ta­ni 2025-ben mások­nak is Veled együtt! Segíts meg­te­rem­te­ni a for­rá­so­kat, hogy mások is része­sül­hes­se­nek olyan kép­zés­ben és men­to­rá­lás­ban, mint én magam.