ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2026 — KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS

Sza­vazz Te is, kié legyen idén a Roma Női Civil Díj közönségdíja!

Mesélj kicsit magad­ról! Hogyan vál­tál aktív közös­sé­gi ember­ré? Mivel fog­lal­ko­zol most, milyen közös­sé­gi fel­ada­tot látsz el, miben tudsz segí­te­ni másoknak?

Szo­ci­á­lis mun­kás­ként már több mint húsz éve dol­go­zom a roma közös­sé­ge­kért. A közös­sé­gi sze­rep­vál­la­lá­som 2004-ben kez­dő­dött, ami­kor Sajó­ka­zán egy tano­dai prog­ram veze­tő­je­ként hát­rá­nyos hely­ze­tű gyer­me­kek­kel fog­lal­koz­tam. Talán már akkor érez­tem, hogy ez az az út, ame­lyen sze­ret­nék továbbmenni.

Az évek során több megye szá­mos tele­pü­lé­sén dol­goz­tam roma csa­lá­dok­kal, gyer­me­kek­kel és nők­kel. Vezet­tem tano­dá­kat, okta­tá­si és fel­zár­kóz­ta­tó prog­ra­mo­kat, részt vet­tem csa­lá­dok lak­ha­tá­si prob­lé­má­i­nak meg­ol­dá­sá­ban, és segí­tet­tem a Kana­dá­ból haza­té­rő roma csa­lá­dok újra­kez­dé­sét is, és hát a híres Szá­mo­zott utcák fel­szá­mo­lá­sa során ott­hon nél­kül maradt csa­lá­dok lak­ha­tá­si prob­lé­má­i­nak a keze­lé­sé­ben is aktí­van részt vettem.

Külö­nö­sen közel áll a szí­vem­hez a gyer­me­kek okta­tá­sá­nak ügye és a roma nők tanu­lá­sá­nak támo­ga­tá­sa. Nagy öröm szá­mom­ra, hogy az elmúlt évek­ben több száz olyan ember­nek segít­het­tem, akik fel­nőtt­ként fejez­ték be tanul­má­nya­i­kat, érett­sé­git vagy akár dip­lo­mát szereztek.

Jelen­leg az Orszá­gos Roma Önkor­mány­zat egyik intéz­mé­nyé­nek veze­tő­je­ként dol­go­zom. A veze­tői fel­ada­ta­im mel­lett ma is aktí­van jelen vagyok a tere­pen, közös­sé­gi prog­ra­mo­kat és ado­mány­gyűj­té­se­ket szer­ve­zek. Szá­mom­ra fon­tos, hogy ne csak beszél­jünk a segít­ség­nyúj­tás­ról, hanem ott legyünk, ahol való­ban szük­ség van ránk.

Mi adott erőt, mi moti­vált abban, hogy máso­kért, a közös­sé­gé­ért cselekedj? 

Azt gon­do­lom, hogy a leg­na­gyobb moti­vá­ci­ót a saját élet­tör­té­ne­tem adja. Mis­kolc egyik leg­na­gyobb cigány­te­le­pén nőt­tem fel, így pon­to­san tudom, mit jelent hát­rá­nyos hely­zet­ben, szeg­re­gált kör­nye­zet­ben élni, és milyen nehéz­sé­gek­kel kell meg­küz­de­nie az ember­nek, ha sze­ret­ne kitör­ni ebből a közegből.

Az én utam sem volt egy­sze­rű. Korán férj­hez men­tem, gyer­me­ke­im szü­let­tek, és nekem is idő kel­lett ahhoz, hogy fel­is­mer­jem, mennyi­re fon­tos a tanu­lás, a tudás és az önál­ló bol­do­gu­lás. Talán éppen ezért érzem annyi­ra közel magam­hoz azok­nak a roma csa­lá­dok­nak, nők­nek és gyer­me­kek­nek a hely­ze­tét, akik­kel ma is dol­go­zom. Tudom, milyen az, ami­kor vala­ki sze­ret­ne töb­bet, de nem lát­ja a kiutat.

Fon­tos­nak tar­tom elmon­da­ni, meg­mu­tat­ni nekik, hogy van lehe­tő­ség a vál­to­zás­ra, és soha nem késő újra­kez­de­ni. Erőt adnak a vissza­jel­zé­sek amit az embe­rek­től, főleg a roma nők­től, asszo­nyok­tól, és csa­lá­dok­tól kapok. Ezek min­dig meg­erő­sí­te­nek abban, hogy érde­mes folytatnom. 

Milyen nehéz­sé­gek­kel kel­lett szem­be­néz­ned a mun­kád során?

Az elmúlt több mint húsz év alatt ren­ge­teg nehéz­ség­gel talál­koz­tam. Talán a leg­fáj­dal­ma­sabb az volt, hogy szin­te min­den­hol, ahol segít­sé­get sze­ret­tem vol­na nyúj­ta­ni, elő­íté­le­tek­be ütköz­tem. Legyen szó okta­tá­si intéz­mény­ről, óvo­dá­ról vagy akár hiva­ta­lok­ról, sok­szor meg kel­lett küz­de­nem azért, hogy egy­ál­ta­lán meg­hall­gas­sa­nak bennünket.

Sok­szor elgon­dol­kod­tam azon, hogy ha nekem is ennyi aka­dállyal kell szem­be­néz­nem, akkor milyen esé­lye lehet azok­nak a csa­lá­dok­nak, akik mély­sze­gény­ség­ben, tel­jes kiszol­gál­ta­tott­ság­ban élnek. A csa­lá­dok moti­vá­lá­sa a leg­ne­he­zebb fel­adat volt. Ami­kor vala­ki hosszú évek óta remény­te­len­nek lát­ja a saját hely­ze­tét, nagyon nehéz elhi­tet­ni vele, hogy lehet más­képp is.

Azt gon­do­lom, hogy a leg­na­gyobb segít­sé­gem ebben min­dig a biza­lom volt. Ami­kor lemen­tem egy telep­re, és leül­tem beszél­get­ni egy másik cigány asszonnyal, nem kel­lett magya­ráz­kod­nom, hogy értem a hely­ze­tét. Tud­ta, érez­te, hogy hason­ló közeg­ből jövök, és sok min­dent magam is átél­tem. Meg­volt közöt­tünk egy közös nyelv, amely a köl­csö­nös meg­ér­tés­ből és biza­lom­ból fakadt. Hiszem, hogy ez sok­szor töb­bet ért min­den szak­mai érvnél. 

Mire vagy a leg­büsz­kébb abból, amit eddig elér­tél? Mit tar­tasz a leg­főbb sike­red­nek? 

Nehéz len­ne egyet­len dol­got kiemel­nem, mert az elmúlt több mint húsz év min­den ered­mé­nye fon­tos szá­mom­ra. Büsz­ke vagyok a gyer­me­kek­re, akik­nek sike­rült jobb okta­tá­si lehe­tő­sé­get terem­te­ni, a nők­re, akik fel­nőtt­ként vissza­ül­tek az isko­la­pad­ba, érett­sé­git sze­rez­tek, vagy akár dip­lo­má­ig jutot­tak, és azok­ra a csa­lá­dok­ra is, akik­nek sike­rült újra­kez­de­ni­ük az életüket.

Ugyan­ak­kor min­dig azt mon­dom, hogy ezek első­sor­ban az ő sike­re­ik, nem az enyé­mek. Én leg­fel­jebb meg­mu­tat­tam az utat, segí­tet­tem, biz­tat­tam és mel­let­tük áll­tam, de végig­men­ni raj­ta nekik kel­lett. Tudom, milyen nehéz ez, hiszen magam is megtapasztaltam.

De talán az jelent szá­mom­ra iga­zán sokat, hogy mind­azt, amit meg­ta­nul­tam és elér­tem, ma mások javá­ra tudom for­dí­ta­ni. Szá­mom­ra az a leg­na­gyobb siker: ami­kor vala­ki bebi­zo­nyít­ja, hogy képes meg­vál­toz­tat­ni a saját életét. 

(A Sza­va­zok gomb­ra kat­tint­va választ­ha­tod ki, hogy a  jelöl­tek közül, kire sze­ret­néd lead­ni a szavazatodat!).

Roma Női Civil Díj 2026 Díj lét­re­jöt­tét a CKA part­ner­ség­ben a Roma­no Kher­rel, a Som­na­ku­no Drom Roma Női Civil Egye­sü­let­tel, a Phi­ren Amenca-val, a Roma Női Háló­zat­tal és a a József­vá­ros Közös­sé­ge­i­ért Non­pro­fit Zrt-vel közö­sen szervezi.

Székhely:
6090 Kunszentmiklós, Kunbábony 37/2

Iroda – Levelezés:
1072 Budapest,
Rákóczi út 14. félemelet 1.

Email cím: info(kukac)cka.hu
Adószámunk: 18070008-1-03

Közösségi Média

Civil Kollégium Alapítvány©2026.

All Rights Reserved.