ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2026 — KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS

Sza­vazz Te is, kié legyen idén a Roma Női Civil Díj közönségdíja!

Mesélj kicsit magad­ról! Hogyan vál­tál aktív közös­sé­gi ember­ré? Mivel fog­lal­ko­zol most, milyen közös­sé­gi fel­ada­tot látsz el, miben tudsz segí­te­ni másoknak?

Kőbá­nyán, egy önkor­mány­za­ti lakás­ban nőt­tem fel két test­vé­rem­mel. Talán a saját gye­rek­ko­ri élmé­nye­im és az átélt nehéz­sé­gek miatt már fia­ta­lon érzé­kennyé vál­tam azok iránt, akik­nek segít­ség­re van szükségük.

Húsz­éve­sen férj­hez men­tem, és még abban az évben iker­édes­anya let­tem. Ami­kor a gye­re­ke­im óvo­dá­sok vol­tak, fel­tűnt, mennyi jó álla­po­tú ruhát, cipőt és játé­kot nőnek ki, ame­lyek más csa­lá­dok­nak még nagy segít­sé­get jelent­het­né­nek. Ezért gyűj­tést szer­vez­tem az óvo­dá­ban. Az ado­má­nyok­ból nem­csak egy Pest megyei tele­pü­lés rászo­ru­ló csa­lád­ja­i­nak jutott, hanem a Fóti Gyer­mek­ott­hon­ba is vihet­tünk. Ez az élmény meg­erő­sí­tett abban, hogy néha egé­szen apró dol­gok­kal is sokat tehe­tünk másokért.

2010-ben, a XIII. Kerü­le­ti Lokál­pat­ri­ó­ták Egye­sü­le­té­nek meg­ala­ku­lá­sa­kor az elsők között csat­la­koz­tam, és a csa­lá­do­mat is magam­mal hoz­tam. Azóta rend­sze­re­sen részt veszek ado­mány­gyűj­té­sek­ben, kará­cso­nyi és miku­lás­prog­ra­mok szer­ve­zé­sé­ben, állat­men­he­lyek támo­ga­tá­sá­ban, vala­mint magá­nyos idő­sek és nehéz hely­ze­tű csa­lá­dok segítésében.

Körül­be­lül tizen­öt éve a fér­jem­mel együtt pol­gár­őr­ként is szol­gá­lunk. Gyer­me­ke­i­met is sike­rült bevon­nom: 2014-ben, mind­össze 14 éve­sen, ők let­tek a XIII. kerü­let első ifjú pol­gár­őrei. Nagyon büsz­ke vagyok rá, hogy a segít­ség­nyúj­tás és a közös­sé­gért vál­lalt fele­lős­ség csa­lá­di érték­ké vált nálunk.

2014-ben a szo­ci­á­lis mun­ka is a hiva­tá­som­má vált. Jelen­leg a XIII. kerü­le­ti Szo­ci­á­lis Szol­gál­ta­tó Köz­pont házi segít­ség­nyúj­tá­sá­ban dol­go­zom szo­ci­á­lis gon­do­zó­ként. A min­den­na­pok­ban idő­se­ket támo­ga­tok, és szá­mom­ra a gon­dos­ko­dás nem­csak a gya­kor­la­ti fel­ada­tok elvég­zé­sét jelen­ti: leg­alább ilyen fon­tos a figye­lem, a törő­dés és az, hogy az ember érez­ze, nincs egye­dül. Mun­ka és csa­lád mel­lett érett­sé­git, majd szo­ci­á­lis asszisz­ten­si vég­zett­sé­get sze­rez­tem, 2026 feb­ru­ár­já­ban pedig meg­kezd­tem tanul­má­nya­i­mat a Kodo­lá­nyi János Egye­tem szo­ci­á­lis mun­ka sza­kán, mert sze­ret­ném még több tudás­sal segí­te­ni a kerü­let lakóit.

A Lokál­pat­ri­ó­ták Egye­sü­le­té­ben sza­bad­időm­ben is aktí­van dol­go­zom. Segí­tek a rászo­ru­ló csa­lá­dok­nak, sze­re­tet­cso­ma­go­kat készí­tek, ren­dez­vé­nye­ket szer­ve­zek, koor­di­ná­lom az étkez­te­tést és a szál­lí­tást, de ha kell, sep­rűt és lapá­tot is raga­dok. Pol­gár­őr­ként pedig gyak­ran talál­ko­zom olyan embe­rek­kel, akik nem tud­ják, hová for­dul­hat­nak segít­sé­gért. Ilyen­kor igyek­szem elin­dí­ta­ni szá­muk­ra a szük­sé­ges szo­ci­á­lis ügy­in­té­zést, hogy hoz­zá­jut­has­sa­nak az őket meg­il­le­tő támogatásokhoz.

Már több mint 3000 pol­gár­őr szol­gá­la­ton vagyok túl. Szá­mom­ra mind­ez ugyan­ar­ról szól: ész­re­ven­ni, ha vala­ki­nek szük­sé­ge van ránk, és nem elmen­ni mel­let­te. Hiszem, hogy egy közös­ség attól lesz iga­zán erős, ha tag­jai szá­mít­hat­nak egymásra.

Milyen nehéz­sé­gek­kel kel­lett szem­be­néz­ned a mun­kád során?

Talán a leg­na­gyobb nehéz­sé­get soká­ig saját magam jelen­tet­tem. Soká­ig nem hit­tem elég­gé abban, hogy képes vagyok való­ban vál­toz­tat­ni mások éle­tén, és hogy van érzé­kem ehhez a hiva­tás­hoz. Az élet­utam sem volt min­dig könnyű. Fia­tal édes­anya­ként, két gyer­mek mel­lett kel­lett helyt­áll­nom, később mun­ka és csa­lád mel­lett pótol­tam az érett­sé­git, majd újabb tanul­má­nyok­ba kezdtem.

Most, 45 éve­sen, a mun­kám és a közös­sé­gi fel­ada­ta­im mel­lett egye­tem­re járok. Ez ren­ge­teg szer­ve­zést, lemon­dást és kitar­tást igé­nyel, de hiszem, hogy soha nem késő tanul­ni és fej­lőd­ni. A mun­kám során nap mint nap látom azt is, hogy sok­szor nem az a leg­na­gyobb prob­lé­ma, hogy nincs segít­ség, hanem az, hogy az embe­rek nem tud­ják, milyen lehe­tő­sé­ge­ik van­nak, vagy egye­dül nem képe­sek eliga­zod­ni az ügy­in­té­zés­ben. Ezért tar­tom külö­nö­sen fon­tos­nak, hogy ne csak fel­is­mer­jem a prob­lé­mát, hanem segít­sek meg­ta­lál­ni a meg­ol­dást is. Szá­mom­ra nincs annál fon­to­sabb, mint ami­kor egy elesett ember végül meg­kap­ja azt a támo­ga­tást, amely­re szük­sé­ge van.

Mi adott erőt, mi moti­vált abban, hogy máso­kért, a közös­sé­ge­dért cselekedj?

Min­dig is hit­tem abban, hogy min­den ember egy­for­mán érté­kes. Szá­mom­ra nin­cse­nek különb­sé­gek bőr­szín, val­lás vagy anya­gi hely­zet alap­ján. Én min­de­nek­előtt az EMBERT látom, és úgy gon­do­lom, min­den­ki­nek jár a tisz­te­let, a figye­lem és az ember­hez mél­tó bánásmód.

A segít­ség­nyúj­tás szá­mom­ra nem alkal­mi jó cse­le­ke­det, hanem egész éle­te­met végig­kí­sé­rő érték. Jó érzés tud­ni, hogy egy-egy ado­mánnyal, egy beszél­ge­tés­sel vagy akár egy ügy­in­té­zés­ben nyúj­tott segít­ség­gel könnyeb­bé tehet­jük vala­ki­nek a mindennapjait.

Nem elég, ha vala­ki ellá­tást kap, az is fon­tos szá­mom­ra, hogy meg­fe­le­lő, ember­hez mél­tó ellá­tás­ban részesüljön.

Nagy erőt ad, hogy mind­ezt nem egye­dül teszem. A fér­jem, a gyer­me­ke­im és az egész csa­lá­dom mel­let­tem áll­nak. Együtt járunk a pol­gár­őr­ség­be, részt veszünk az egye­sü­let prog­ram­ja­in, és közö­sen segí­tünk, ahol csak tudunk.

Mire vagy a leg­büsz­kébb abból, amit eddig elér­tél? Mit tar­tasz a leg­főbb sikerednek?

Min­de­nek­előtt a csa­lá­dom­ra vagyok a leg­büsz­kébb. Arra, hogy a gyer­me­ke­im a pél­dán­kat követ­ve maguk is érzé­ke­nyek a mások prob­lé­má­i­ra, és ter­mé­sze­tes szá­muk­ra a segítségnyújtás.

Külö­nö­sen nagy öröm szá­mom­ra, hogy a lányom mun­ká­ja is a csa­lá­dok támo­ga­tá­sá­hoz kap­cso­ló­dik, és nem­ré­gi­ben ő is jelent­ke­zett egye­tem­re, hogy még maga­sabb szin­ten végez­hes­se ezt a fon­tos munkát.

Büsz­ke vagyok arra is, hogy a XIII. Kerü­le­ti Rend­őr­ka­pi­tány­ság négy alka­lom­mal része­sí­tett elis­me­rés­ben a mun­ká­mért. Ezek a vissza­jel­zé­sek sokat jelen­te­nek nekem, aho­gyan az is, hogy az ellá­tott­ja­im egy­sze­rű­en csak „Angyal­nak” hívnak.

De ha a leg­na­gyobb sike­re­met kel­le­ne meg­ne­vez­nem, nem az elis­me­ré­se­ket vagy a szol­gá­la­tok szá­mát emlí­te­ném. Hanem azt, hogy az embe­rek tud­ják: rám számíthatnak.

A mai napig meleg­ség töl­ti el a szí­ve­met, ha vissza­gon­do­lok az első ado­mány­gyűj­té­sünk­re, a Pest megyei tele­pü­lés­re és a Fóti Gyer­mek­ott­hon­ra. Tudom, hogy azok a ruhák nem oldot­ták meg a csa­lá­dok min­den prob­lé­má­ját, nem fizet­ték ki a szám­lá­i­kat, és nem biz­to­sí­tot­tak nekik hosszú távú meg­él­he­tést. De talán egy kicsit könnyeb­bé tet­ték a min­den­nap­ja­i­kat, és több pénz marad­ha­tott a csa­lá­di kasszá­ban más fon­tos dolgokra.

És nekem ez is siker.

Hiszem, hogy nem kell min­dig nagy dol­go­kat ten­ni ahhoz, hogy job­bá tegyük vala­ki­nek az éle­tét. Néha elég egy segí­tő kéz, egy meg­hall­ga­tó fül, egy jó szó vagy egy apró figyelmesség.

Én így élem az éle­te­met. Csa­lád­anya­ként, szo­ci­á­lis gon­do­zó­ként, pol­gár­őr­ként és lokál­pat­ri­ó­ta­ként. Mert szá­mom­ra a leg­fon­to­sabb, hogy ember­nek marad­junk az embe­rek között, és ha tudunk, segít­sünk egymáson

(A Sza­va­zok gomb­ra kat­tint­va választ­ha­tod ki, hogy a  jelöl­tek közül, kire sze­ret­néd lead­ni a szavazatodat!).

Roma Női Civil Díj 2026 Díj lét­re­jöt­tét a CKA part­ner­ség­ben a Roma­no Kher­rel, a Som­na­ku­no Drom Roma Női Civil Egye­sü­let­tel, a Phi­ren Amenca-val, a Roma Női Háló­zat­tal és a a József­vá­ros Közös­sé­ge­i­ért Non­pro­fit Zrt-vel közö­sen szervezi.

Székhely:
6090 Kunszentmiklós, Kunbábony 37/2

Iroda – Levelezés:
1072 Budapest,
Rákóczi út 14. félemelet 1.

Email cím: info(kukac)cka.hu
Adószámunk: 18070008-1-03

Közösségi Média

Civil Kollégium Alapítvány©2026.

All Rights Reserved.