ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2026 — KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS
Szavazz Te is, kié legyen idén a Roma Női Civil Díj közönségdíja!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan váltál aktív közösségi emberré? Mivel foglalkozol most, milyen közösségi feladatot látsz el, miben tudsz segíteni másoknak?
44 éves vagyok, Tiszavasváriban élek a párommal és a 11 éves kisfiunkkal. Kommunikáció–művelődésszervezőként és szociális munkásként, a Maroma Egyesület és a Tiszavasvári Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökeként jelenleg egy szívemnek kedves projektben dolgozom, valamint tanodai mentorként is tevékenykedem, szóval az emberek segítése tölti ki a mindennapjaimat.
A segítő szándékot otthonról hoztam: édesanyámtól tanultam meg, hogy a bajba jutottak mellett mindig ott kell állni. A közösségszervezés már a főiskolán magával ragadott, itt, Tiszavasváriban pedig egy kedves ismerősömmel vágtunk bele igazán komolyan a közös munkába. Már a kezdetektől rengeteg mindenért megmozdultunk: gyermeknapi programokat, Mikulás-ünnepségeket és táborokat szerveztünk a gyerekeknek, demonstráltunk a felhalmozódott illegális hulladék felszámolásáért, a Covid-világjárvány idején pedig tartós élelmiszerekkel segítettük a rászoruló családokat, és adományokat osztottunk.
Az első munkahelyemen vált végleg világossá számomra, hogy kifejezetten a roma közösségért kell tennem. Egy korábbi munkám során sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg a hátrányos megkülönböztetést. Ez adta meg a végső elhatározást: megfogadtam, hogy az igazságosságért és az előítéletek lebontásáért fogok küzdeni, és megszerzem a régóta dédelgetett végzettségemet. Sok küzdelem árán, de nem adtam fel: 2025 februárjában átvehettem a második diplomámat, a szociális munkás diplomámat!
Tiszavasváriban nagy lélekszámú roma közösség él, amelynek tagjai sokrétű problémákkal kénytelenek szembenézni. Ezért ma is igyekszem minél több területen támaszt nyújtani, táborokat, gyermeknapi és ünnepi programokat szervezünk a legkisebbeknek, az egyesülettel adománygyűjtéseket és ‑osztásokat bonyolítunk le. Kiemelten küzdünk a drogok ellen. Támogatjuk a gyerekek továbbtanulását, segítünk képzések és munkahelyek felkutatásában. Aktívan részt veszek a hitéleti közösségi munkában.
Mi adott erőt, mi motivált abban, hogy másokért, a közösségéért cselekedj?
Erőt adott a közösségem szeretete, az empátia és az a belső lelki béke, amellyel mindennap úgy fekszem le, hogy ma is jót tettem egy embertársamért. Amikor örömöt és mosolyt csalok egy gyermek arcára, annál felemelőbb érzés nincs. Az is óriási hajtóerő számomra, amikor egy középiskolás roma kislány példaképként tekint rám, amikor egy roma nő elhelyezkedik a nyílt munkaerőpiacon, vagy amikor az én ösztönzésemre fiatalok és fiatal édesanyák jelentkeznek főiskolára. Számomra ezek jelentik az igazi motivációt, valamint az a tudat, hogy a közösségem hisz bennem és bízik bennem.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a munkád során?
A munkám során a legnagyobb kihívást maga a település összetett, sokrétű helyzete jelentette. Egy olyan közegben dolgozni, ahol mélyen gyökerező társadalmi problémák vannak jelen, napi szintű rugalmasságot és empátiát követel.
Különösen nehéz volt megküzdeni az állandó megfelelési kényszerrel. Egyszerre kellett helytállnom a szakmai elvárásoknak, a helyi közösség igényeinek és a döntéshozók szempontjainak, miközben az erőforrások gyakran szűkösek voltak. Emellett folyamatos mentális terhet jelentettek a településsel kapcsolatos külső és belső előítéletek is. Sokszor nemcsak a konkrét feladatokat kellett megoldanom, hanem a kívülről érkező skatulyákat és a helyben kialakult bizalmatlanságot is le kellett bontanom ahhoz, hogy valódi előrelépés történhessen.
Mire vagy a legbüszkébb abból, amit eddig elértél? Mit tartasz a legfőbb sikerednek?
Jelenleg arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy jól működő egyesületet vezethetek – ez mindig is nagy vágyam volt. Igyekszem ott és abban segíteni, ahol és amiben csak tudok.
A legfőbb sikeremnek mégis az emberek bizalmát tartom: azt, hogy nap mint nap sokan keresnek meg, fordulnak hozzám bizalommal, és kérnek segítséget. Szakmai életem egyik legnagyobb mérföldköve a szociális munkás diploma megszerzése volt. Ennek köszönhetően tölthettem be eddigi legkomolyabb szakmai pozíciómat, és dolgozhattam első roma szakemberként családsegítőként a gyermekjóléti szolgálatnál.
(A Szavazok gombra kattintva választhatod ki, hogy a jelöltek közül, kire szeretnéd leadni a szavazatodat!).
Roma Női Civil Díj 2026 Díj létrejöttét a CKA partnerségben a Romano Kherrel, a Somnakuno Drom Roma Női Civil Egyesülettel, a Phiren Amenca-val, a Roma Női Hálózattal és a a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt-vel közösen szervezi.
