Fanni, aki elszántan küzd mindenki lakhatásáért
Aradi Fanni vagyok, A Város Mindenkié pécsi csoportjának közösségszervezője. 2010 óta vagyok aktív a helyi közéletben. Kezdetben lelkes naivitással, ám annál nagyobb elvi elszántsággal vetettem bele magam egy helyi Occupy csoport szervezésébe, majd a globális folyamatok kísérése a zöldek területére sodort, kaptam is ez ügyben agymosást Brüsszelben. Közbeszólt azonban a hazai politika, a 2012-es oktatási törvény idején már a pécsi Középiskolai Hálózatot szerveztem. Aki egyszer belelép, az beleragad — a pécsi aktivista közösség tagjaként az ezt követő években a Pécsnek Hangja Van csoporttal szerveztem tüntetéseket, fórumokat, közéleti vitákat. Magabiztosságom fordított logikával fejlődött: előbb beszéltem szívesen több ezer ember előtt mikrofonba, mint személyesen valakivel kávé mellett.
Közösségszervező végül az AVM-ben lett belőlem, ami a csoport működéséből természetesen adódik: azért lettem a helyi csoport alapító tagja, mert egy olyan közösséghez akartam tartozni, amely önmagában hordozza azt a világot, amelyet kívül is látni akar. Az alulról szerveződés, a konszenzusos döntéshozás, a képessé tétel, az érdekvédelem riasztó és gyakran érthetetlen kifejezések sokak számára. Közös munkánk célja, hogy ezek érthetővé, szerethetővé, alkalmazásuk pedig természetessé váljon. Az, hogy az AVM egyébként mindezek mellett “lakhatással” foglalkozik, kezdetben nem különösebben érdekelt, azt hittem a távolságot megtartva foglalkozhatok közben mással is. Tévedtem, otthagytam a szlavisztika tanszéket és lelkesen vetettem bele magam a helyi lakáspolitika és lakásgazdálkodás rejtelmeibe, mára pedig a csoport szakértőjeként dolgozom a “következő generáció” kinevelésén.
A Város Mindenkié pécsi csoportja azt követően alakult meg, hogy 2014-ben a helyi önkormányzat — korát meghaladó módon — rendeletben tiltotta meg az életvitelszerű közterületi tartózkodást. A budapesti csoport közösségszervező támogatásával toboroztunk és képződtünk, 2015 óta pedig hivatalos AVM sejtként tevékenykedünk a városban. A csoport tagjai hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő emberek és szövetségeseik. Munkánk során számos esettel, jogsértéssel, rendszerszintű hibák jeleivel találkozunk: meg nem kötött szerződések, „elfelejtett” lakók, diszkriminatív ügyintézés, jogszerűtlenül zajló kilakoltatások, lakhatatlan állapotú lakások és kunyhók, sátrak, padok, szállók, amelyek emberek lakhelyéül szolgálnak. Röviden: a lakhatási válság lecsapódása kis-nagy városi környezetben. Ha érdekel, hogy épp mi zajlik a csoportunk életében, látogass el blogunkra, vagy kövess minket Facebookon!
