Csatlakoztunk a VÍZVISSZATARTÁSRÓL szóló állásfoglaláshoz

A 2025-ös Zöld Orszá­gos Talál­ko­zón a vizes szek­ció tag­jai közös állás­fog­la­lás­ban írták le gon­do­la­ta­i­kat  és vízi­ó­ju­kat a magyar­or­szá­gi víz­ke­ze­lés­ről. Ez a doku­men­tum azon­ban több mint egy vízió, alap­el­ve­ket és cse­lek­vé­si ter­vet is tar­tal­maz. A Víz Koa­lí­ció is jelen volt, és támo­gat­tuk az állás­fog­la­lás létrejöttét.

ÁLLÁSFOGLALÁS A VÍZVISSZATARTÁSRÓL

Gyö­ke­res szem­lé­let­vál­tás­ra van szük­ség a magyar­or­szá­gi víz­ke­ze­lés­ben. Ha nem for­dí­tunk azon­nal hátat a jelen­le­gi gya­kor­lat­nak, ter­mé­sze­ti és tár­sa­dal­mi kataszt­ró­fá­val néz szem­be a tel­jes Kár­pát-meden­ce. A múlt hibá­i­ból tanul­va azon­na­li és kohe­rens cse­lek­vé­si terv­re van szük­ség, amely vissza­ál­lít­ja a táj és ember har­mo­ni­kus kapcsolatát.

Közös Vízió

Egy élő, egész­sé­ges és ellen­ál­ló Kár­pát-meden­cét vizi­o­ná­lunk, hely­re­ál­lí­tott tájat, amely képes a ben­ne élő közös­sé­gek meg­tar­tá­sá­ra, köz­tük az embe­ré­re is. Olyan tájat, ahol a ter­mé­szet és az ember har­mo­ni­kus műkö­dé­se biz­to­sít­ja a víz­kész­le­tek meg­őr­zé­sét, a bio­ló­gi­ai sok­fé­le­sé­get és a helyi kul­tú­rák fenn­ma­ra­dá­sát. Ez a vízió csak a tel­jes Duna Víz­gyűj­tő­re értel­mez­he­tő, fele­lő­sek vagyunk egy­má­sért, ahogy a fel­ví­zi orszá­gok miér­tünk, úgy mi is, a Kár­pát-meden­ce víz­gyűj­tő terü­le­te­i­től a Duna-del­tán át a Feke­te-ten­ge­rig. Csak egy hatá­ro­kon átíve­lő, öko­szisz­té­ma-ala­pú, de egy­ben ember­köz­pon­tú szem­lé­let biz­to­sít­hat­ja a jövőt.

Alapelvek:

• Ere­den­dő táji műkö­dés: A táj­nak van ere­den­dő, lété­ből faka­dó műkö­dé­se, ami­ben élő szer­ve­zet­ként az önfenn­tar­tá­sát biz­to­sít­ja, meg­je­le­ní­ti, meg­éli. Fel­is­mer­he­tők a részek és ezek funk­ci­ói, és a részek együtt­mű­kö­dé­se. A táj része az ember és az embe­ri műkö­dés, de beavat­ko­zá­sa­in­kat a táj ter­mé­sze­tes műkö­dé­sé­hez kell iga­zí­ta­ni, nem for­dít­va. A mély­fek­vé­sű terü­le­te­ken helye van a víz­nek, akár állan­dó­an, akár időszakosan.

• Ne árts: Egy rész­prob­lé­mát cél­zó beavat­ko­zás sem okoz­hat jelen­tős sérü­lést más alrend­sze­rek­ben. Pél­dá­ul az erdő­ket elége­tő bio­massza-erő­mű­vek jelen­tős kárt okoz­nak mind az öko­szisz­té­má­nak, mind a kis­víz­kör folyamatainak.

• Valós meg­ol­dá­sok: A rossz gya­kor­la­to­kat ne modern esz­kö­zök­kel pró­bál­juk fenn­tar­ta­ni. Inkább néz­zük újra a táj adott­sá­ga­it, és azok­hoz iga­zít­suk a víz- és föld­hasz­ná­la­tot. Ehhez szük­sé­ges a táj múlt­já­nak ismerete.

• Táji lép­ték: Az erő­for­rá­sok­kal való bölcs gaz­dál­ko­dást táji lép­ték­ben kell ter­vez­ni, közös­ség­ben. A rövid távú egyé­ni haszon nem írhat­ja felül a közös­ség érde­két. A táj kizsák­má­nyo­lá­sa vég­ső soron min­den­ki kárá­ra válik. Pél­dák:
1) A mély­fek­vé­sű terü­le­tek lecsa­po­lá­sa szán­tó­föl­di műve­lés vagy beépí­tés cél­já­ból.
2) A táj víz­kész­le­té­nek meg­csa­po­lá­sa magas víz­igé­nyű mező­gaz­da­sá­gi ter­mé­nyek mono­kul­tú­rá­ban való elő­ál­lí­tá­sa vagy ipa­ri fel­hasz­ná­lás céljából.

• Szub­szi­di­a­ri­tás, helyi érdek: A helyi közös­sé­gek bevo­ná­sa és a táj­ban élők helyi tudá­sá­nak alkal­ma­zá­sa alap­ve­tő. A helyi érdek csak­is a táj ere­den­dő műkö­dé­sé­be illesz­ke­dő embe­ri műkö­dés vagy érdek lehet. A táj és a helyi közös­sé­gek víz­igé­nye elő­rébb való az ipa­ri vál­la­la­tok és a nem helyi igé­nye­ket kiszol­gá­ló, nagy­táb­lás mező­gaz­da­ság vízigényénél.

• Fenn­tart­ha­tó­ság: A víz­hi­ányt nem foko­zott kiter­me­lés­sel, hanem taka­ré­kos­ság­gal, haté­kony­ság­gal és újra­hasz­no­sí­tás­sal kell kezel­ni. Az agrár- és ipa­ri víz­hasz­ná­la­tot ehhez kell igazítani.

• Szennye­ző fizet: A kör­nye­ze­ti káro­kért kisza­bott bír­sá­gok­nak ará­nyos­nak kell len­ni­ük az oko­zott kár­ral és annak hely­re­ál­lí­tá­sá­val, a befi­ze­tett bír­sá­go­kat a táj hely­re­ál­lí­tá­sá­ra kell fordítani.

• Elő­vi­gyá­za­tos­ság: Ha egy beavat­ko­zás kime­ne­te­le nagy eséllyel hor­doz koc­ká­za­to­kat, akkor azt nem hajt­juk vég­re, amíg tudo­má­nyos meg­kö­ze­lí­tés­sel a koc­ká­za­tok szint­je a közös­ség szá­má­ra elvi­sel­he­tő mér­té­kű­re csökken.

• Foko­za­tos­ság: Elő­ször a kisebb, biz­to­san pozi­tív lépé­se­ket kell elvé­gez­ni, majd az ered­mé­nyek méré­se és kiér­té­ke­lé­se alap­ján lehet nagyobb táj­át­ala­kí­tá­so­kat tervezni.

• Folya­mat­köz­pon­tú szem­lé­let: A táj nem pro­jekt­ala­pon műkö­dik, hanem folya­ma­to­kon keresz­tül, melye­ket az embe­ri pro­jekt­szem­lé­let szét­rom­bol. A tájat rom­bo­ló pro­jek­te­ket le kell állí­ta­ni, a káros támo­ga­tá­sok fel­szá­mo­lá­sa közérdek.

• Táj és ember kap­cso­la­ta a modern kor­ban: Gene­rá­ci­ók lán­co­la­ta veszí­ti el a táj­hoz való sze­mé­lyes kötő­dé­sét. A ter­mé­szet isme­re­te és meg­élé­se hiány­zik az okta­tás­ból és a csa­lá­di élet­ből is. Min­den isko­lás gye­rek­nek isko­la­pa­don kívü­li, szer­ve­zett, rend­sze­res idő­töl­tés­ként kel­le­ne részt ven­nie olyan prog­ra­mo­kon (kör­nye­ze­ti neve­lés, kirán­du­lás, gaz­dál­ko­dá­si tevé­keny­ség­be való bekap­cso­ló­dás), melyek által a táj­jal kap­cso­la­tos érdek­lő­dé­se és tudá­sa kialakulhat.

• Holisz­ti­kus szem­lé­let: A táj érté­ke nem­csak gaz­da­sá­gi, hanem kul­tu­rá­lis, esz­té­ti­kai, szel­le­mi. Glo­bá­li­san sok folyó­nak, táj­nak adtak már sze­mé­lyi­sé­gi jogo­kat, melye­ket a helyi közös­sé­gek kép­vi­sel­nek a jogi eljárásokban.

• Élet­kö­zös­ség-véde­lem: A tájat egy­ben, funk­ci­o­ná­lis egy­ség­ként kell meg­óv­ni, nem terü­le­te­ket, fajo­kat, hanem az egész öko­szisz­té­mát, annak sta­bi­li­tá­sát és sok­fé­le­sé­gét. A rom­bo­lást meg­szün­tet­ni, az ere­de­ti álla­po­tot a lehe­tő leg­tel­je­sebb mér­ték­ben visszaállítani.

Cselekvés 3 szinten:

1. Ház­tar­tá­si és egyé­ni szint:
• A min­den­na­pi víz­hasz­ná­lat­ban taka­ré­kos­ság­ra, eső­víz­gyűj­tés­re, öntö­zé­si alter­na­tí­vák­ra van szük­ség.
• A mező­gaz­da­sá­gi ter­me­lés­ben a talaj­víz meg­tar­tá­sát segí­tő gya­kor­la­to­kat kell előny­ben része­sí­te­ni: taka­ró­nö­vé­nyek, for­ga­tás­men­tes műve­lés, erdő­sá­vok vissza­te­le­pí­té­se, agrár­er­dé­szet.
• Meg kell szün­tet­ni a hosszabb idő­tá­von meg­úju­ló fel­szín alat­ti vize­ink­kel való jelen­le­gi rab­ló­gaz­dál­ko­dást.
• A lakos­ság szem­lé­let­for­má­lá­sa, a ter­mé­sze­ti kötő­dés meg­erő­sí­té­se (pl. isko­lai prog­ra­mok, ter­mé­sze­ti élmények).

2. Tele­pü­lé­si-közös­sé­gi szint:
• Víz­őr­ző közös­sé­gek lét­re­ho­zá­sa: lakos­ság, gaz­dák, civil szer­ve­ze­tek és önkor­mány­za­tok part­ner­sé­gé­ben.
• A tele­pü­lé­si csa­pa­dék­víz-keze­lés decent­ra­li­zá­lá­sa: zöld inf­ra­struk­tú­ra (zöld­te­tők, eső­ker­tek, lefo­lyás­las­sí­tás).
• Ter­mé­szet­ala­pú meg­ol­dá­sok beeme­lé­se a város­ren­de­zés­be és a helyi stra­té­gi­ák­ba. Való­ban élő közös­sé­gi terek.
• Tudo­má­nyo­san meg­ha­la­dott, élet­el­le­nes gya­kor­la­tok eluta­sí­tá­sa, a ter­mé­szet­tel való har­mó­nia kiala­kí­tá­sá­nak ösz­tön­zé­se. Pél­dák:
1) A kémi­ai szú­nyog­gyé­rí­tést eluta­sí­tó tele­pü­lé­si szö­vet­ség lét­re­ho­zá­sa. ‘Élő tele­pü­lés’ díj ala­pí­tá­sa.
2) Hód­dal való együtt­mű­kö­dés támo­ga­tá­sa.
• Okta­tás, tájé­koz­ta­tás, közös­sé­gi moni­tor­ing prog­ra­mok indítása.

3. Táji és rend­szer­szint:
• Táji lép­té­kű stra­té­gi­á­kat kell kidol­goz­ni, figye­lem­be véve a ter­mé­sze­ti folya­ma­to­kat, táj­tör­té­ne­tet és helyi tudást.
• A nagyobb és fő víz­fo­lyá­so­kon az azon­na­li elve­ze­tést el kell felej­te­ni, helyet­te magas víz­ál­lá­sok­nál a vizet a táj­ba kell vezet­ni, ellen­őr­zött és ter­ve­zett módon.
• A pata­kok és kis­víz­fo­lyá­sok men­tén, a tel­jes Kár­pát-meden­cé­ben a víz táj­ban tar­tá­sán kell dol­goz­ni. Lehe­tő­sé­get kell biz­to­sí­ta­ni arra, hogy a pata­kok és kis­víz­fo­lyá­sok idő­sza­ko­san elönt­sék egy­ko­ri árte­rü­le­tük még beépí­tet­len része­it, vala­mint akár állan­dó víz­bo­rí­tást hoz­has­sa­nak lét­re a leg­mé­lyeb­ben fek­vő pon­to­kon.
• A folyók men­tén új duz­zasz­tó­mű­vek épí­té­se helyett a hossz­irá­nyú átjár­ha­tó­sá­got nem gát­ló fenék­kü­szö­bök léte­sí­té­se és a ter­mé­sze­tes mean­de­re­zés támo­ga­tá­sa tud­ná olyan módon támo­gat­ni a lefo­lyás­las­sí­tást, hogy köz­ben kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti érté­kek ne sérül­je­nek. A folyók sza­bad fel­szín­for­má­ló tevé­keny­sé­ge nem káros meder­el­fa­ju­lás, hanem egy mér­sé­kelt for­má­ban szük­ség­sze­rű ahhoz, hogy a meder­ben való hor­da­lék­le­ra­kó­dás és a sodor­vo­nal folya­ma­tos elto­ló­dá­sa meg­va­ló­sul­has­son, melyek alap­ve­tő fel­té­te­lei a bevá­gó­dás (meder­mé­lyü­lés) ellen­sú­lyo­zá­sá­nak. A bevá­gó­dott folyó a fel­szí­ni és a fel­szín alat­ti víz­kész­le­te­ket nem táp­lál­ja, hanem meg­csa­pol­ja, szem­ben az árte­ré­vel aktív kap­cso­lat­ban álló, nem túl­mé­lyült folyó­val.
• A pata­ko­kon és kis­víz­fo­lyá­so­kon, vala­mint azok árte­rén a lefo­lyás­las­sí­tást olyan módon kell meg­va­ló­sí­ta­ni, hogy azok össz­hang­ban legye­nek a nem­zet­kö­zi jó gya­kor­la­tok­kal, irány­vo­na­lak­kal és sza­bá­lyo­zá­sok­kal (Víz Keret­irány­elv, Ter­mé­szet-hely­re­ál­lí­tá­si Ren­de­let). Ehhez ter­mé­szet­ala­pú meg­ol­dá­sok (rönk­gá­tak, rőzse­gá­tak, szik­la­gá­tak, öko­ló­gi­ai fenék­kü­szö­bök) alkal­ma­zá­sá­ra van szük­ség, a hossz­irá­nyú átjár­ha­tó­sá­got meg­szün­te­tő mes­ter­sé­ges ele­me­ket (bukó­gá­ta­kat) pedig el kell távo­lí­ta­ni.
• A nagy folyók­ból magas víz­ál­lás­kor kive­ze­tett és a kis­víz­fo­lyá­sok árte­rén meg­tar­tott víz­kész­le­tet nem mes­ter­sé­ges táro­zók­ban, hanem a fel­szín­dom­bor­zat által kije­lölt ter­mé­sze­tes táro­zó­te­rek­ben (gye­pe­ken, sásos, náda­sos terü­le­te­ken) kell meg­őriz­ni.
• A ter­mé­sze­tes táro­zó­te­rek gaz­dál­ko­dá­si tevé­keny­ség­re alkal­mas terü­le­tek, ugyan­ak­kor ter­mé­sze­ti terü­le­tek, élő­he­lyek is. A táji szin­tű víz­vissza­tar­tás a gaz­dál­ko­dást és a vize­sé­lő­he­lyek ter­mé­sze­ti érté­ke­i­nek meg­őr­zé­sét egy­aránt segí­ti.
• A táji szin­tű víz­vissza­tar­tás meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz erdé­sze­tek, agrár- és víz­ügyi sze­rep­lők való­di, érde­mi bevo­ná­sá­ra van szük­ség, folya­ma­tos pár­be­széd­del, a meg­va­ló­sí­tás közös ter­ve­zé­sé­vel.
• A gaz­dál­ko­dá­si gya­kor­la­tok meg­vál­toz­ta­tá­sá­ért, egyes terü­let­ré­szek eset­le­ges fel­ha­gyá­sá­ért a tulaj­do­no­sok­nak támo­ga­tást kell kap­ni­uk. Az elön­té­se­ket nem lehet önkén­tes fel­aján­lá­sok­ra bíz­ni, hanem ará­nyos ellen­té­te­le­zés­sel, de köte­le­ző érvénnyel kell meg­va­ló­sí­ta­ni a maga­sabb szin­tű közös­sé­gi és táj-érde­ket szem előtt tart­va. A tulaj­do­nos és a terü­let­hasz­ná­ló azon­ban nem sza­bad, hogy anya­gi vesz­te­sé­get szen­ved­jen, ezt a tár­sa­da­lom­nak kell kom­pen­zál­nia köz­pon­ti költ­ség­ve­tés­ből.
• A pénz­ügyi és jogi sza­bá­lyo­zás átala­kí­tá­sa elen­ged­he­tet­len, a káros támo­ga­tá­so­kat, per­verz ösz­tön­ző­ket (per­ver­se incen­ti­ves) le kell állí­ta­ni, a pro­fit­ma­xi­ma­li­zá­lást fel kell szá­mol­ni. Pél­da: Hiá­ba ter­me­lünk a növény­ne­me­sí­tés és a tech­no­ló­gi­ai fej­lesz­té­sek révén a koráb­bi­ak­kal meg­egye­ző vagy még több pro­fi­tot a víz­igé­nyes szán­tó­föl­di kul­tú­rák (kuko­ri­ca, nap­ra­for­gó) ter­mesz­té­sé­vel a csök­ke­nő csa­pa­dék­össze­gek elle­né­re is, ha a mér­leg másik olda­lán ennek víz- és ener­gia­fel­hasz­ná­lá­sa egy­re maga­sabb. A szán­tó­föl­di gaz­dál­ko­dás­ban a táj erő­for­rá­sa­it kevés­bé kime­rí­tő gya­kor­la­tok­ra (rege­ne­ra­tív gaz­dál­ko­dás), a meg­vál­to­zott éves csa­pa­dék­el­osz­lás­hoz való alkal­maz­ko­dás­ra, a ter­mesz­tett fajok bölcs meg­vá­lasz­tá­sá­nak ösz­tön­zé­sé­re, ezál­tal az öntö­zé­si igény csök­ken­té­sé­re van szük­ség.
• A táj a víz­hi­ánnyal pár­hu­za­mo­san egyéb kör­nye­ze­ti kihí­vá­sok­kal is küzd (pl. invá­zi­ós fajok ter­je­dé­se, ant­ro­po­gén szennye­zé­sek), mely prob­lé­má­kat együtt, inter­ak­ci­ó­i­kat is figye­lem­be véve kell vizs­gál­ni és kezel­ni. Az idő­sza­ko­san elön­tött terü­le­tek jelen­tős részét nem érde­mes “magá­ra hagy­ni”, a hosszú távú, bölcs élő­hely­ke­ze­lés elen­ged­he­tet­len a ked­ve­ző álla­pot fenn­tar­tá­sá­hoz. Pél­da: Idő­sza­ko­san víz­zel borí­tott terü­le­te­ken gyep­gaz­dál­ko­dás nél­kül a gya­log­akác képes nagyon gyor­san elter­jed­ni, ennek hatá­sá­ra a terü­let gaz­da­sá­gi és ter­mé­sze­ti érté­ke csök­ken.
• Az állam legyen fele­lős gaz­dá­ja a lét­re­ho­zott igen költ­sé­ges szenny­víz­ke­ze­lé­si inf­ra­struk­tú­rá­nak, jelen­leg szám­ta­lan élő víz­fo­lyá­sunk halott szenny­víz­csa­tor­na a meg­lé­vő rend­szer hibái miatt.
• Az EU Víz Keret­irány­el­ve a jogi alap a közös víz­gyűj­tőn lévő orszá­gok­kal való együtt­mű­kö­dés­re, vala­mint a jogos igé­nyek EU Bíró­ság előt­ti jogi érvényesítésére.

Az állás­fog­la­lást első­ként a Sal­gó­tar­ján­ban tar­tott 2025-ös Zöld Orszá­gos Talál­ko­zón mutat­tuk be és bocsá­tot­tuk vitára.

Szer­zők:
Juhász Eri­ka, bio­ló­gus, Víz­Őr­zők
Balogh Péter, geog­rá­fus, Víz­vá­lasz­tó Moz­ga­lom
Csat­hó Tibor, Élet­fa Kör­nye­zet­vé­dő Szö­vet­ség
Réder Ferenc, vegyész­mér­nök, bio­ló­gus­mér­nök, Hódhívők

Az állás­fog­la­lás­hoz csat­la­koz­tak:
Öko­Ha­tó­Pál, Hód­hí­vő ter­mé­szet­vé­dész. “Super Colos­sal Big Fat Boss Baby Víz­Őr­ző”. Born340ppm
Kani­zsay Bor­bá­la okl.környezetkutató, Víz­Őr­ző, Víz Koalíció