Dorka szerint a lakhatás mindenkinek jár!

A Város Min­den­kié (AVM) cso­port 2009 augusz­tu­sá­ban ala­kult olyan haj­lék­ta­lan embe­rek és szö­vet­sé­ge­se­ik rész­vé­te­lé­vel, akik ten­ni akar­nak egy egyen­lő­sé­gen ala­pu­ló és igaz­sá­gos tár­sa­da­lo­mért. A cso­port tag­jai haj­lék­ta­lan, haj­lék­ta­lan­sá­got meg­ta­pasz­talt és lakás­sze­gény­ség­ben élő embe­rek és lak­ha­tás­sal ren­del­ke­ző szövetségeseik.

A cso­port leg­főbb cél­ja a kikény­sze­rít­he­tő lak­ha­tás­hoz való jog tör­vény­be fog­la­lá­sa és érvé­nye­sí­té­se. Töb­bek között az elhe­lye­zés nél­kü­li kila­kol­ta­tá­sok ellen küz­dünk, a haj­lék­ta­lan­ság kri­mi­na­li­zá­ci­ó­já­nak meg­szün­te­té­sé­ért, vala­mint egy min­den­ki szá­má­ra elér­he­tő, magas szín­vo­na­lú szo­ci­á­lis rendszerért.

Min­den­ki­nek lak­nia kell vala­hol, nem fogad­juk el, hogy embe­rek a 21. szá­zad­ban üres pin­cék­ben, fűtet­len ott­ho­nok­ban, túl­zsú­folt szál­lón, vagy az utcán töl­tik éltüket.

Nyo­mást gya­kor­lunk a dön­tés­ho­zók­ra a meg­fe­le­lő lakás­po­li­ti­ka kiala­kí­tá­sa érde­ké­ben, meg­véd­jük a haj­lék­ta­lan és lakás­sze­gény­ség­ben élő embe­rek joga­it és érde­ke­it, és küz­dünk a haj­lék­ta­lan embe­rek nega­tív tár­sa­dal­mi meg­íté­lé­se ellen. Mun­kánk­kal meg akar­juk mutat­ni, hogy össze­fo­gás­sal a haj­lék­ta­lan embe­rek is képe­sek kiáll­ni joga­i­kért és mél­tó­sá­gu­kért. Hiszünk ben­ne, hogy a tár­sa­dal­mi elnyo­mást elszen­ve­dő cso­por­tok tájé­ko­zot­tak a joga­ik­kal és érde­ke­ik­kel kap­cso­lat­ban, jól kép­zet­tek és erő­sen szer­ve­zet­tek, épp ezért egy­más kép­zé­sé­re a cso­por­ton belül nagy hang­súlyt fek­te­tünk, együtt, egy­más­tól tanu­lunk.  A meg­bé­lyeg­zés és meg­kü­lön­böz­te­tés min­den for­má­ja ellen küz­dünk, ezért más kire­kesz­tett cso­por­tok­kal is összefogunk.

Csep­re­gi Dor­ka vagyok, 3 és fél éve vagyok az AVM tag­ja, immá­ron közös­ség­szer­ve­ző­je, emel­lett pszi­cho­ló­gi­át és szo­cio­ló­gi­át tanu­lok. Kez­dő gim­na­zis­ta­ként szem­be­sül­tem iga­zán azzal, hogy milyen egyen­lőt­len világ­ban élünk, heten­te jár­tam el roma­te­lep­re, gye­re­kek­nek fog­lal­ko­zást tar­ta­ni. Szűk egy órát kel­lett isko­la után utaz­ni és egy tel­je­sen más világ­gal szem­be­sül­tem, nem egyen­lő esé­lyek­kel indul­tunk. Később egy kül­föl­di kité­rő után talál­koz­tam A Város Min­den­ki­é­vel. Itt a cso­port­ban tanul­tam meg iga­zán a poli­ti­kai akti­viz­mus mód­szer­ta­nát, itt tapasz­tal­tam meg, miként tudunk osz­tá­lyo­kon átíve­lő módon érin­tet­tek­kel közö­sen küz­de­ni a tár­sa­dal­mi vál­to­zá­so­kért. Mikép­pen tudunk rámu­tat­ni a hatal­mi, elosz­tá­si egyen­lőt­len­sé­gek­re, a sze­gé­nye­ket ille­tő atro­ci­tá­sok­ra, és mikép­pen tudunk együtt fel­lép­ni- akár erő­szak­men­tes ámde fel­for­ga­tó akci­ók­kal- egy igaz­sá­go­sabb szo­li­da­ri­tá­son ala­pu­ló tár­sa­da­lo­mért, ahol a sze­gényt, nem bün­te­tik meg csu­pán azért, mert szegény.