Dorka szerint a lakhatás mindenkinek jár!
A Város Mindenkié (AVM) csoport 2009 augusztusában alakult olyan hajléktalan emberek és szövetségeseik részvételével, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért. A csoport tagjai hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt és lakásszegénységben élő emberek és lakhatással rendelkező szövetségeseik.
A csoport legfőbb célja a kikényszeríthető lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása és érvényesítése. Többek között az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen küzdünk, a hajléktalanság kriminalizációjának megszüntetéséért, valamint egy mindenki számára elérhető, magas színvonalú szociális rendszerért.
Mindenkinek laknia kell valahol, nem fogadjuk el, hogy emberek a 21. században üres pincékben, fűtetlen otthonokban, túlzsúfolt szállón, vagy az utcán töltik éltüket.
Nyomást gyakorlunk a döntéshozókra a megfelelő lakáspolitika kialakítása érdekében, megvédjük a hajléktalan és lakásszegénységben élő emberek jogait és érdekeit, és küzdünk a hajléktalan emberek negatív társadalmi megítélése ellen. Munkánkkal meg akarjuk mutatni, hogy összefogással a hajléktalan emberek is képesek kiállni jogaikért és méltóságukért. Hiszünk benne, hogy a társadalmi elnyomást elszenvedő csoportok tájékozottak a jogaikkal és érdekeikkel kapcsolatban, jól képzettek és erősen szervezettek, épp ezért egymás képzésére a csoporton belül nagy hangsúlyt fektetünk, együtt, egymástól tanulunk. A megbélyegzés és megkülönböztetés minden formája ellen küzdünk, ezért más kirekesztett csoportokkal is összefogunk.
Csepregi Dorka vagyok, 3 és fél éve vagyok az AVM tagja, immáron közösségszervezője, emellett pszichológiát és szociológiát tanulok. Kezdő gimnazistaként szembesültem igazán azzal, hogy milyen egyenlőtlen világban élünk, hetente jártam el romatelepre, gyerekeknek foglalkozást tartani. Szűk egy órát kellett iskola után utazni és egy teljesen más világgal szembesültem, nem egyenlő esélyekkel indultunk. Később egy külföldi kitérő után találkoztam A Város Mindenkiével. Itt a csoportban tanultam meg igazán a politikai aktivizmus módszertanát, itt tapasztaltam meg, miként tudunk osztályokon átívelő módon érintettekkel közösen küzdeni a társadalmi változásokért. Miképpen tudunk rámutatni a hatalmi, elosztási egyenlőtlenségekre, a szegényeket illető atrocitásokra, és miképpen tudunk együtt fellépni- akár erőszakmentes ámde felforgató akciókkal- egy igazságosabb szolidaritáson alapuló társadalomért, ahol a szegényt, nem büntetik meg csupán azért, mert szegény.
