Juci, Gábor és az Önállóan lakni — Közösségben élni csoport

Az Önál­ló­an lak­ni — közös­ség­ben élni egy moz­gás­sé­rült- és szö­vet­sé­ges önkén­te­sek­ből álló cso­port, ami 2016-ban jött lét­re egy a Köz­élet Isko­lá­ja Ala­pít­vány által indí­tott rész­vé­te­li akció­ku­ta­tás kere­té­ben, mely­nek részt­ve­vői arra keres­ték a választ,hogy mi kell ahhoz, hogy egy moz­gás­sé­rült ember önál­ló­an lakhasson. 

Az egy éves idő­szak lezá­rul­tát köve­tő­en cso­port­bő­ví­tés után, úgy dön­töt­tünk, hogy érdek­vé­del­mi cso­port­ként foly­tat­juk tevé­keny­sé­gün­ket. Kiemel­ten szem előtt tart­juk az aka­dály­men­tes köz­le­ke­dést és lak­ha­tást, ezen­kí­vül a  0–24 órás segít­ség­nyúj­tás elér­he­tő­vé téte­lé­nek lehetőségeit.

Az utób­bi évek­ben, aktí­van kiál­tunk a hár­mas met­ró és leg­utóbb az Auró­ra Közös­sé­gi Ház újbó­li aka­dály­men­te­sí­té­se mel­lett. Célunk ezen­kí­vül, a tár­sa­dal­mi szem­lé­let­for­má­lás és az önál­ló élet­vi­telt segí­tő szol­gál­ta­tá­sok szük­sé­ges­sé­gé­nek alátámasztása,fejlesztések elő­se­gí­té­se, amit  külön­bö­ző szak­mai fóru­mo­kon való rész­vé­tel­lel, kiad­vá­nyok­kal és saját szer­ve­zé­sű ren­dez­vé­nyek­kel igyek­szünk elérni. 

Kis­fa­lu­di Judit vagyok, az Önál­ló­an lak­ni- közös­ség­ben élni cso­port közös­ség­szer­ve­ző­je, szü­le­té­sem óta moz­gás­sé­rült. Vég­zett­sé­gem peda­gó­gi­ai- és csa­lád­se­gí­tő mun­ka­társ. Tizen­hét éves korom­ban hatá­roz­tam el, hogy egy­szer majd min­den nehéz­ség elle­né­re önál­ló­an sze­ret­nék élni. Tíz év kel­lett hoz­zá hogy ezt elér­jem, mun­kát keres­tem és önkén­tes­ked­tem, köz­ben lak­tam bent­la­ká­sos isko­lá­ban, ott­hon szü­lők­kel, reha­bi­li­tá­ci­ós inté­zet­ben, bará­tok­kal szi­ves­sé­gi lak­ha­tás­ban, és végül egy buda­pes­ti aka­dály­men­tes albér­let­ben, amit két év alatt sike­rült meg­ta­lál­nom. Ekkor elha­tá­roz­tam, teszek azért, hogy a sors­tár­sa­im­nak ne legyen ennyi­re nehéz, és ez a cso­port töké­le­tes társ ehhez.

Far­kas Gábor vagyok. Az Önál­ló­an lak­ni ‑közös­ség­ben élni cso­port közös­ség­szer­ve­ző­je. Szü­le­té­sem óta moz­gás­kor­lá­to­zott vagyok. Fia­ta­lon, alig 25 éve­sen kény­sze­rül­tem önál­ló élet­re. A moz­gás­sé­rül­tek buda­pes­ti egye­sü­le­té­nek már koráb­ban is tag­ja voltam,de az iga­zi köz­élet­be önál­ló­so­dá­som után kerültem.Az önál­ló­so­dás rövid szo­mo­rú és buk­ta­tók­kal tar­kí­tott idő­sza­ka adott lökést ahhoz, hogy sors­tár­sa­im éle­tén meg­pró­bál­jak könnyí­te­ni a lehe­tő­sé­gek­hez képest.