Még most is fontos

A Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány idén 30 éves.

Én annak ide­jén elő­ször a pont fele­ennyi idős CKA-val vol­tam kap­cso­lat­ban, ami­kor A Város Min­den­kié cso­port akti­vis­tá­ja­ként haj­lék­ta­lan önkén­tes­tár­sa­in­kat küld­tük a kép­zé­sük­re. Aztán azért marad­tam kap­cso­lat­ban a szer­ve­zet­tel, mert közö­sen mások­kal (töb­bek között akko­ri mun­ka­adóm­mal, a Magyar Sze­gény­ség­el­le­nes Háló­zat­tal) kezd­ték el a közös­ség­szer­ve­zés pro­fesszi­o­ná­lis adap­tá­lá­sát kis­ha­zánk kere­te­i­be. Ennek a mun­ká­nak a gyü­möl­cse­ként lehet­tem én az első fize­tett közös­ség­szer­ve­ző Magyar­or­szá­gon köz­mun­ká­sok­kal – 2012-ben. Ez volt a Köz­mun­kás Moz­ga­lom a Jövőért.

Sokan eltűn­tek azóta a tér­kép­ről, én is hát­ra­hagy­tam a hazai tere­pet és immá­ron 10 éve élek Ber­lin­ben. A viszon­tag­sá­gos meg­ér­ke­zés évei után újult erő­vel kezd­tem el megint azt, amit szí­ve­sen (és néha jól is) csi­ná­lok: hát­rá­nyos hely­zet­ben élő embe­rek­kel közö­sen meg­ol­dá­so­kat keres­ni, hatal­mat épí­te­ni és nyo­mást gya­ko­rol­ni a dön­tés­ho­zók­ra. Tehát közös­ség­szer­ve­ző marad­tam, mert min­den­hol azt lát­tam, hogy csak az érin­tet­tek képes­sé téte­lé­vel össze­kö­tött közös cse­lek­vés hoz­hat fenn­tart­ha­tó vál­to­zást tár­sa­dal­mi kér­dé­sek­ben. Ha sze­ren­csénk van.

A CKA-nak sze­ren­csé­je is volt. Már a sok-sok bele­tett mun­kán túl. Tal­pon marad­tak és ami­óta elköl­töz­tem Magyar­or­szág­ról, már ret­ten­tő­en sok tár­sa­dal­mi­lag aktív embert talál­tak és segí­tet­tek abban, hogy közös­ség­szer­ve­zést értő és műve­lő szak­em­be­rek­ké váljanak.