ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2025 — Közönségszavazás
Mesélj kicsit magadról! Hogyan váltál aktív közösségi emberré?
Lázár Irén vagyok, szociális munkás. 2006-ban kezdtem el dolgozni először önkéntesként, majd később alkalmazottként egy telep felszámolási programban. Helybéli vagyok és ismertem az egész roma közösséget, de nem ismertem a mindennapi problémáikat, nehézségeiket.
Dolgoztam a családokkal és akkor rádöbbentem: számtalan olyan probléma van, amely leginkább a szegénységből fakad. Folyamatosan láttam a gyerekek, a családok hátrányait. Állandóan azon gondolkodtam: hogyan tudnék segíteni, hogyan tudnék hosszú távon olyan fejlesztést elindítani, amelynek a későbbiekben pozitív hatása lesz a gyerekek, felnőttek életére. Felismertem azt is, hogy szükségük van valakire, aki mellettük vagy éppen helyettük beszél vagy áll ki az érdekeikért, és én ebbe bele álltam.
Mi adott erőt, mi motivált abban, hogy másokért, a közösségéért cselekedj?
Motivációm leginkább a saját dühöm. Dühös vagyok azért, hogy az emberek közömbösek. Dühös vagyok azért, hogy sok mindent tehetnénk mi emberek közösen egy-egy közösségért: a szegényekért, a romákért, a fogyatékkal élő emberekért, de mégsem tesszük. Hiszek abban, hogy a romák integrációja megvalósulhat, de csak az oktatással együtt. Nagyon szeretném elérni, hogy a roma gyerekek integrált és minőségi oktatásban részesüljenek.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a munkád során?
Munkám során legnagyobb nehézség mindig abból adódott, hogy az emberek előítéletesek. Az előítélet átjárja az egész lényüket, sokszor nem mondják ki, de tetteikkel, viselkedésükkel, magatartásukkal folyamatosan mutatják, sőt van, amikor ezt direkt érzékeltetik. Azt gondolom, hogy az előítélet a legnagyobb nehézség egy szociális munkás számára, különösen azok számára, akik érzékeny csoportokkal, mint például a romákkal dolgoznak.
Mire vagy a legbüszkébb abból, amit eddig elértél? Mit tartasz a legfőbb sikerednek?
Elég nehéz kérdés, hogy mire vagyok büszke. Talán az egyik az lehet, hogy a szervezetünk még mindig él és működik ebben a nehéz helyzetben, mint civil szervezet. Nehéz anyagi körülmények között, de mi mindig fent tartjuk magunkat, és dolgozunk a helyi családok érdekében.
A másik, amire talán büszke lehetek, hogy voltak olyan programjaink, olyan projektjeink, amelynek köszönhetően több családnak, gyereknek jó irányba változott az élete. Ebben az én munkám is benne van és benne lesz.