ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2026 — KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS

Sza­vazz Te is, kié legyen idén a Roma Női Civil Díj közönségdíja!

Mesélj kicsit magad­ról! Hogyan vál­tál aktív közös­sé­gi ember­ré? Mivel fog­lal­ko­zol most, milyen közös­sé­gi fel­ada­tot látsz el, miben tudsz segí­te­ni másoknak?

A közös­sé­gi mun­kám a Cso­da­mű­hely Egye­sü­let­hez való csat­la­ko­zás­sal kez­dő­dött, ahol helyi segí­tő­ként vet­tem részt a Meséd prog­ram­ban. Közös­ség­szer­ve­ző­ként szü­lők­kel együtt dol­goz­tam egy írás-olva­sá­si kész­ség­fej­lesz­tő prog­ram­ban. Később a Játék­tár prog­ram­ban is részt vet­tem, ahol fej­lesz­tő játé­kok segít­sé­gé­vel segí­tet­tük, hogy a szü­lők és gyer­me­ke­ik minő­sé­gi időt tölt­hes­se­nek együtt.

Ezt köve­tő­en inter­kul­tu­rá­lis roma medi­á­tor­ként és közös­ség­szer­ve­ző­ként dol­goz­tam. Helyi okta­tá­si intéz­mé­nyek­kel együtt­mű­köd­ve prog­ra­mo­kat szer­vez­tem, külö­nös figyel­met for­dít­va a men­tá­lis egész­ség­re és a spor­to­lá­si lehe­tő­sé­gek megteremtésére.

Később meg­ala­kult a Főnix infor­má­lis cso­port, amely­nek veze­tő­je­ként szü­lői közös­sé­günk­kel bekap­cso­lód­tunk a Pol­gár Ala­pít­vány okta­tá­si esély­egyen­lő­sé­gi ügy­ko­a­lí­ci­ós prog­ram­já­ba. Mun­kánk közép­pont­já­ban az okta­tá­si egyen­lő­ség és az isko­lai szeg­re­gá­ció elle­ni fel­lé­pés állt. Közös prog­ra­munk a Híd nevet kap­ta. Az elván­dor­lás ellen közös­sé­gi erő­vel pró­bál­tunk ten­ni: sport­prog­ra­mo­kat, nyá­ri szín­há­zi tábort és kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­so­kat szer­vez­tünk, aktív szü­lői rész­vé­tel­lel. Szü­lői össze­fo­gás­sal isko­la-fes­té­si akci­ót is szer­vez­tünk, amely­ben közö­sen tet­tünk azért, hogy szebb és ren­de­zet­tebb kör­nye­ze­tet teremt­sünk a gye­re­kek számára. 

Emel­lett helyi szo­li­da­ri­tá­si akci­ót szer­vez­tem a peda­gó­gu­sok támo­ga­tá­sá­ra, és orszá­gos meg­moz­du­lá­sok­hoz is csat­la­koz­tam az Együtt­ne­ve­lés Szö­vet­ség tagjaként.

Az 1 Magyar­or­szág Egye­sü­let­tel részt vet­tünk nép­szám­lá­lá­si kam­pány­ban és a helyi roma közös­ség érté­ke­it fel­tá­ró kuta­tás­ban. Csa­lá­di fotó­ki­ál­lí­tást szer­vez­tünk, amely a helyi érté­ke­ket és a szeg­ko­vács mes­ter­ség hagyo­má­nya­it mutat­ta be. A „Te is hős vagy!” prog­ram­ban pedig a közös­ség választ­hat­ta ki saját pél­da­ké­pe­it. Ennek köszön­he­tő­en olyan helyi ese­mé­nyek és meg­em­lé­ke­zé­sek is elin­dul­tak, ame­lyek koráb­ban nem vol­tak jelen a tele­pü­lé­sünk életében.

Jelen­leg a Pol­gár Ala­pít­vány Egész­ség­ügyi Ügy­ko­a­lí­ci­ós Prog­ram­já­nak helyi szer­ve­zé­sé­ben veszek részt. Külö­nö­sen fon­tos szá­mom­ra a roma nők egyen­lő­sé­ge és embe­ri mél­tó­sá­ga az egész­ség­ügy­ben. A roma nőket érő hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés és mél­tat­lan bánás­mód ellen is sze­ret­nék ten­ni. Helyi szin­ten a meg­elő­zés­re, az egész­ség­tu­da­tos­ság erő­sí­té­sé­re és az infor­má­ci­ók elér­he­tő­vé téte­lé­re törek­szünk. Fon­tos­nak tar­tom, hogy a roma nők tapasz­ta­la­tai és hang­ja is meg­hall­ga­tás­ra találjanak.

Hogy miben tudok segí­te­ni mások­nak, arra nehéz álta­lá­nos­ság­ban vála­szol­nom, hiszen az embe­rek külön­bö­ző prob­lé­mák­kal és élet­hely­ze­tek­kel for­dul­nak hoz­zám. Ilyen­kor a leg­jobb tudá­som sze­rint, oda­fi­gye­lés­sel és együtt­ér­zés­sel igyek­szem segí­te­ni nekik, hogy köze­lebb kerül­je­nek a meg­ol­dás­hoz. Fon­tos szá­mom­ra, hogy meg­hall­gas­sam őket, és ne helyet­tük akar­jam meg­ol­da­ni a prob­lé­má­i­kat, hanem mel­let­tük legyek ebben a folyamatban.

Mi adott erőt, mi moti­vált abban, hogy máso­kért, a közös­sé­ge­dért cselekedj?

A mun­ká­mat első­sor­ban az Isten­be vetett hitem, az embe­rek­be vetett bizal­mam, vala­mint az a meg­győ­ző­dés moti­vál­ja, hogy egy kis egy­más­ra figye­lés is való­di vál­to­zást hozhat.

Min­dig fon­tos­nak tar­tot­tam, hogy a cigány­sá­got ne mások által kre­ált szte­reo­tí­pi­á­kon keresz­tül mutas­sák be, hanem a roma közös­ség­nek legyen lehe­tő­sé­ge arra, hogy saját maga mutas­sa meg érté­ke­it, tör­té­nel­mét, hagyo­má­nya­it és ered­mé­nye­it. Hiszem, hogy nekünk, romák­nak is fon­tos sze­re­pünk van abban, hogy meg­is­mer­tes­sük mások­kal saját tör­té­ne­te­in­ket és azt a sok­szí­nű­sé­get, ame­lyet közös­sé­günk képvisel.

Nagy erőt ad, ami­kor látom, hogy az embe­rek fel­is­me­rik saját érté­ke­i­ket, büsz­kén vál­lal­ják azo­kat, és egy­re bát­rab­ban kap­cso­lód­nak be a közös­sé­gi élet­be. Hiszem, hogy a vál­to­zás a közös­ség­ből indul, és mind­annyi­unk­nak fele­lős­sé­ge van abban, milyen jövőt terem­tünk a követ­ke­ző gene­rá­ció számára.

Milyen nehéz­sé­gek­kel kel­lett szem­be­néz­ned a mun­kád során?

A közös­sé­gi mun­ka során min­dig van­nak nehéz­sé­gek és meg­ol­dás­ra váró prob­lé­mák. Van­nak régebb óta jelen lévő gon­dok, ame­lyek­kel hosszú ide­je küz­dünk, és min­dig fel­me­rül­nek újab­bak is. Ezek lehet­nek kül­ső körül­mé­nyek­ből adó­dó aka­dá­lyok, de a közös­sé­gen belül jelent­ke­ző nehéz­sé­gek is.

Nem min­dig könnyű meg­szó­lí­ta­ni az embe­re­ket, bevon­ni őket egy-egy kez­de­mé­nye­zés­be, vagy elér­ni, hogy higgye­nek abban, közö­sen való­ban képe­sek lehe­tünk vál­to­zást elér­ni. A mun­kám során az elő­íté­le­tek­kel és a tár­sa­dal­mi egyen­lőt­len­sé­gek­kel is szem­be­sül­tem. Külö­nö­sen nehéz és fon­tos fel­adat­nak tar­tom az okta­tá­si szeg­re­gá­ció elle­ni fel­lé­pést, vala­mint a roma nőket érő egész­ség­ügyi hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés elle­ni küzdelmet.

Azt tapasz­tal­tam, hogy nincs olyan mun­ka, amely­ben ne len­né­nek kihí­vá­sok. Fon­tos, hogy ne adjuk fel, hanem keres­sük a meg­ol­dá­so­kat, figyel­jünk egy­más­ra, és akkor is men­jünk tovább, ha nem könnyű.

Mire vagy a leg­büsz­kébb abból, amit eddig elér­tél? Mit tar­tasz a leg­főbb sikerednek? 

Ami­re a leg­büsz­kébb vagyok, azok az embe­rek és a velük együtt elért apró, de fon­tos vál­to­zá­sok. Ami­kor egy szü­lő aktí­vab­bá válik az isko­la éle­té­ben, ami­kor egy gyer­mek siker­él­mény­hez jut, vagy ami­kor vala­ki fel­is­me­ri a saját érté­ke­it, és büsz­kén vál­lal­ja azokat.

Büsz­ke­ség­gel tölt el, ami­kor azt látom, hogy a közös­ség tag­jai egy­re bát­rab­ban szó­lal­nak meg, össze­fog­nak, és maguk is tesz­nek a vál­to­zá­sért. Fon­tos ered­mény­nek tar­tom, hogy sike­rült olyan kez­de­mé­nye­zé­se­ket elin­dí­ta­nunk, ame­lyek meg­őr­zik a roma közös­ség tör­té­ne­tét, hagyo­má­nya­it és érté­ke­it, és lehe­tő­sé­get adnak arra, hogy eze­ket a jövő gene­rá­ci­ói is megismerjék.

Szá­mom­ra a leg­na­gyobb siker az, ami­kor az embe­rek fel­is­me­rik, hogy ők maguk is képe­sek ala­kí­ta­ni a saját közös­sé­gük jövő­jét. Hiszem, hogy a közös­ség ere­je abban rej­lik, hogy nem hagy­juk magá­ra egy­mást. Ha vala­ki­nek egy kicsit könnyeb­bé, szeb­bé vagy remény­te­lib­bé tud­tam ten­ni az éle­tét, akkor már meg­ér­te a munkám.

(A Sza­va­zok gomb­ra kat­tint­va választ­ha­tod ki, hogy a  jelöl­tek közül, kire sze­ret­néd lead­ni a szavazatodat!).

Roma Női Civil Díj 2026 Díj lét­re­jöt­tét a CKA part­ner­ség­ben a Roma­no Kher­rel, a Som­na­ku­no Drom Roma Női Civil Egye­sü­let­tel, a Phi­ren Amenca-val, a Roma Női Háló­zat­tal és a a József­vá­ros Közös­sé­ge­i­ért Non­pro­fit Zrt-vel közö­sen szervezi.

Székhely:
6090 Kunszentmiklós, Kunbábony 37/2

Iroda – Levelezés:
1072 Budapest,
Rákóczi út 14. félemelet 1.

Email cím: info(kukac)cka.hu
Adószámunk: 18070008-1-03

Közösségi Média

Civil Kollégium Alapítvány©2026.

All Rights Reserved.