ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2026 — KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS
Szavazz Te is, kié legyen idén a Roma Női Civil Díj közönségdíja!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan váltál aktív közösségi emberré? Mivel foglalkozol most, milyen közösségi feladatot látsz el, miben tudsz segíteni másoknak?
Szociális munkásként már több mint húsz éve dolgozom a roma közösségekért. A közösségi szerepvállalásom 2004-ben kezdődött, amikor Sajókazán egy tanodai program vezetőjeként hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoztam. Talán már akkor éreztem, hogy ez az az út, amelyen szeretnék továbbmenni.
Az évek során több megye számos településén dolgoztam roma családokkal, gyermekekkel és nőkkel. Vezettem tanodákat, oktatási és felzárkóztató programokat, részt vettem családok lakhatási problémáinak megoldásában, és segítettem a Kanadából hazatérő roma családok újrakezdését is, és hát a híres Számozott utcák felszámolása során otthon nélkül maradt családok lakhatási problémáinak a kezelésében is aktívan részt vettem.
Különösen közel áll a szívemhez a gyermekek oktatásának ügye és a roma nők tanulásának támogatása. Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt években több száz olyan embernek segíthettem, akik felnőttként fejezték be tanulmányaikat, érettségit vagy akár diplomát szereztek.
Jelenleg az Országos Roma Önkormányzat egyik intézményének vezetőjeként dolgozom. A vezetői feladataim mellett ma is aktívan jelen vagyok a terepen, közösségi programokat és adománygyűjtéseket szervezek. Számomra fontos, hogy ne csak beszéljünk a segítségnyújtásról, hanem ott legyünk, ahol valóban szükség van ránk.
Mi adott erőt, mi motivált abban, hogy másokért, a közösségéért cselekedj?
Azt gondolom, hogy a legnagyobb motivációt a saját élettörténetem adja. Miskolc egyik legnagyobb cigánytelepén nőttem fel, így pontosan tudom, mit jelent hátrányos helyzetben, szegregált környezetben élni, és milyen nehézségekkel kell megküzdenie az embernek, ha szeretne kitörni ebből a közegből.
Az én utam sem volt egyszerű. Korán férjhez mentem, gyermekeim születtek, és nekem is idő kellett ahhoz, hogy felismerjem, mennyire fontos a tanulás, a tudás és az önálló boldogulás. Talán éppen ezért érzem annyira közel magamhoz azoknak a roma családoknak, nőknek és gyermekeknek a helyzetét, akikkel ma is dolgozom. Tudom, milyen az, amikor valaki szeretne többet, de nem látja a kiutat.
Fontosnak tartom elmondani, megmutatni nekik, hogy van lehetőség a változásra, és soha nem késő újrakezdeni. Erőt adnak a visszajelzések amit az emberektől, főleg a roma nőktől, asszonyoktól, és családoktól kapok. Ezek mindig megerősítenek abban, hogy érdemes folytatnom.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a munkád során?
Az elmúlt több mint húsz év alatt rengeteg nehézséggel találkoztam. Talán a legfájdalmasabb az volt, hogy szinte mindenhol, ahol segítséget szerettem volna nyújtani, előítéletekbe ütköztem. Legyen szó oktatási intézményről, óvodáról vagy akár hivatalokról, sokszor meg kellett küzdenem azért, hogy egyáltalán meghallgassanak bennünket.
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ha nekem is ennyi akadállyal kell szembenéznem, akkor milyen esélye lehet azoknak a családoknak, akik mélyszegénységben, teljes kiszolgáltatottságban élnek. A családok motiválása a legnehezebb feladat volt. Amikor valaki hosszú évek óta reménytelennek látja a saját helyzetét, nagyon nehéz elhitetni vele, hogy lehet másképp is.
Azt gondolom, hogy a legnagyobb segítségem ebben mindig a bizalom volt. Amikor lementem egy telepre, és leültem beszélgetni egy másik cigány asszonnyal, nem kellett magyarázkodnom, hogy értem a helyzetét. Tudta, érezte, hogy hasonló közegből jövök, és sok mindent magam is átéltem. Megvolt közöttünk egy közös nyelv, amely a kölcsönös megértésből és bizalomból fakadt. Hiszem, hogy ez sokszor többet ért minden szakmai érvnél.
Mire vagy a legbüszkébb abból, amit eddig elértél? Mit tartasz a legfőbb sikerednek?
Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelnem, mert az elmúlt több mint húsz év minden eredménye fontos számomra. Büszke vagyok a gyermekekre, akiknek sikerült jobb oktatási lehetőséget teremteni, a nőkre, akik felnőttként visszaültek az iskolapadba, érettségit szereztek, vagy akár diplomáig jutottak, és azokra a családokra is, akiknek sikerült újrakezdeniük az életüket.
Ugyanakkor mindig azt mondom, hogy ezek elsősorban az ő sikereik, nem az enyémek. Én legfeljebb megmutattam az utat, segítettem, biztattam és mellettük álltam, de végigmenni rajta nekik kellett. Tudom, milyen nehéz ez, hiszen magam is megtapasztaltam.
De talán az jelent számomra igazán sokat, hogy mindazt, amit megtanultam és elértem, ma mások javára tudom fordítani. Számomra az a legnagyobb siker: amikor valaki bebizonyítja, hogy képes megváltoztatni a saját életét.
(A Szavazok gombra kattintva választhatod ki, hogy a jelöltek közül, kire szeretnéd leadni a szavazatodat!).
Roma Női Civil Díj 2026 Díj létrejöttét a CKA partnerségben a Romano Kherrel, a Somnakuno Drom Roma Női Civil Egyesülettel, a Phiren Amenca-val, a Roma Női Hálózattal és a a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt-vel közösen szervezi.
