ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2026 — KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS

Sza­vazz Te is, kié legyen idén a Roma Női Civil Díj közönségdíja!

Mesélj kicsit magad­ról! Hogyan vál­tál aktív közös­sé­gi ember­ré? Mivel fog­lal­ko­zol most, milyen közös­sé­gi fel­ada­tot látsz el, miben tudsz segí­te­ni másoknak?

44 éves vagyok, Tisza­vas­vá­ri­ban élek a párom­mal és a 11 éves kis­fi­unk­kal. Kommunikáció–művelődésszervezőként és szo­ci­á­lis mun­kás­ként, a Maro­ma Egye­sü­let és a Tisza­vas­vá­ri Roma Nem­ze­ti­sé­gi Önkor­mány­zat elnö­ke­ként jelen­leg egy szí­vem­nek ked­ves pro­jekt­ben dol­go­zom, vala­mint tano­dai men­tor­ként is tevé­keny­ke­dem, szó­val az embe­rek segí­té­se töl­ti ki a mindennapjaimat.

A segí­tő szán­dé­kot ott­hon­ról hoz­tam: édes­anyám­tól tanul­tam meg, hogy a baj­ba jutot­tak mel­lett min­dig ott kell áll­ni. A közös­ség­szer­ve­zés már a főis­ko­lán magá­val raga­dott, itt, Tisza­vas­vá­ri­ban pedig egy ked­ves isme­rő­söm­mel vág­tunk bele iga­zán komo­lyan a közös mun­ká­ba. Már a kez­de­tek­től ren­ge­teg min­de­nért meg­moz­dul­tunk: gyer­mek­na­pi prog­ra­mo­kat, Miku­lás-ünnep­sé­ge­ket és tábo­ro­kat szer­vez­tünk a gye­re­kek­nek, demonst­rál­tunk a fel­hal­mo­zó­dott ille­gá­lis hul­la­dék fel­szá­mo­lá­sá­ért, a Covid-világ­jár­vány ide­jén pedig tar­tós élel­mi­sze­rek­kel segí­tet­tük a rászo­ru­ló csa­lá­do­kat, és ado­má­nyo­kat osztottunk.

Az első mun­ka­he­lye­men vált vég­leg vilá­gos­sá szá­mom­ra, hogy kife­je­zet­ten a roma közös­sé­gért kell ten­nem. Egy koráb­bi mun­kám során saj­nos a saját bőrö­mön tapasz­tal­tam meg a hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tést. Ez adta meg a vég­ső elha­tá­ro­zást: meg­fo­gad­tam, hogy az igaz­sá­gos­sá­gért és az elő­íté­le­tek lebon­tá­sá­ért fogok küz­de­ni, és meg­szer­zem a rég­óta dédel­ge­tett vég­zett­sé­ge­met. Sok küz­de­lem árán, de nem adtam fel: 2025 feb­ru­ár­já­ban átve­het­tem a máso­dik dip­lo­má­mat, a szo­ci­á­lis mun­kás diplomámat!

Tisza­vas­vá­ri­ban nagy lélek­szá­mú roma közös­ség él, amely­nek tag­jai sok­ré­tű prob­lé­mák­kal kény­te­le­nek szem­be­néz­ni. Ezért ma is igyek­szem minél több terü­le­ten támaszt nyúj­ta­ni, tábo­ro­kat, gyer­mek­na­pi és ünne­pi prog­ra­mo­kat szer­ve­zünk a leg­ki­seb­bek­nek, az egye­sü­let­tel ado­mány­gyűj­té­se­ket és ‑osz­tá­so­kat bonyo­lí­tunk le. Kiemel­ten küz­dünk a dro­gok ellen. Támo­gat­juk a gye­re­kek tovább­ta­nu­lá­sát, segí­tünk kép­zé­sek és mun­ka­he­lyek fel­ku­ta­tá­sá­ban. Aktí­van részt veszek a hit­éle­ti közös­sé­gi munkában.

Mi adott erőt, mi moti­vált abban, hogy máso­kért, a közös­sé­gé­ért cselekedj? 

Erőt adott a közös­sé­gem sze­re­te­te, az empá­tia és az a bel­ső lel­ki béke, amellyel min­den­nap úgy fek­szem le, hogy ma is jót tet­tem egy ember­tár­sa­mért. Ami­kor örö­möt és mosolyt csa­lok egy gyer­mek arcá­ra, annál fel­eme­lőbb érzés nincs. Az is óri­á­si haj­tó­erő szá­mom­ra, ami­kor egy közép­is­ko­lás roma kis­lány pél­da­kép­ként tekint rám, ami­kor egy roma nő elhe­lyez­ke­dik a nyílt mun­ka­erő­pi­a­con, vagy ami­kor az én ösz­tön­zé­sem­re fia­ta­lok és fia­tal édes­anyák jelent­kez­nek főis­ko­lá­ra. Szá­mom­ra ezek jelen­tik az iga­zi moti­vá­ci­ót, vala­mint az a tudat, hogy a közös­sé­gem hisz ben­nem és bízik bennem.

Milyen nehéz­sé­gek­kel kel­lett szem­be­néz­ned a mun­kád során?

A mun­kám során a leg­na­gyobb kihí­vást maga a tele­pü­lés össze­tett, sok­ré­tű hely­ze­te jelen­tet­te. Egy olyan közeg­ben dol­goz­ni, ahol mélyen gyö­ke­re­ző tár­sa­dal­mi prob­lé­mák van­nak jelen, napi szin­tű rugal­mas­sá­got és empá­ti­át követel.

Külö­nö­sen nehéz volt meg­küz­de­ni az állan­dó meg­fe­le­lé­si kény­szer­rel. Egy­szer­re kel­lett helyt­áll­nom a szak­mai elvá­rá­sok­nak, a helyi közös­ség igé­nye­i­nek és a dön­tés­ho­zók szem­pont­ja­i­nak, miköz­ben az erő­for­rá­sok gyak­ran szű­kö­sek vol­tak. Emel­lett folya­ma­tos men­tá­lis ter­het jelen­tet­tek a tele­pü­lés­sel kap­cso­la­tos kül­ső és bel­ső elő­íté­le­tek is. Sok­szor nem­csak a konk­rét fel­ada­to­kat kel­lett meg­ol­da­nom, hanem a kívül­ről érke­ző ska­tu­lyá­kat és a hely­ben kiala­kult bizal­mat­lan­sá­got is le kel­lett bon­ta­nom ahhoz, hogy való­di elő­re­lé­pés történhessen.

Mire vagy a leg­büsz­kébb abból, amit eddig elér­tél? Mit tar­tasz a leg­főbb sike­red­nek? 

Jelen­leg arra vagyok a leg­büsz­kébb, hogy egy jól műkö­dő egye­sü­le­tet vezet­he­tek – ez min­dig is nagy vágyam volt. Igyek­szem ott és abban segí­te­ni, ahol és ami­ben csak tudok.

A leg­főbb sike­rem­nek még­is az embe­rek bizal­mát tar­tom: azt, hogy nap mint nap sokan keres­nek meg, for­dul­nak hoz­zám biza­lom­mal, és kér­nek segít­sé­get. Szak­mai éle­tem egyik leg­na­gyobb mér­föld­kö­ve a szo­ci­á­lis mun­kás dip­lo­ma meg­szer­zé­se volt. Ennek köszön­he­tő­en tölt­het­tem be eddi­gi leg­ko­mo­lyabb szak­mai pozí­ci­ó­mat, és dol­goz­hat­tam első roma szak­em­ber­ként csa­lád­se­gí­tő­ként a gyer­mek­jó­lé­ti szolgálatnál.

(A Sza­va­zok gomb­ra kat­tint­va választ­ha­tod ki, hogy a  jelöl­tek közül, kire sze­ret­néd lead­ni a szavazatodat!).

Roma Női Civil Díj 2026 Díj lét­re­jöt­tét a CKA part­ner­ség­ben a Roma­no Kher­rel, a Som­na­ku­no Drom Roma Női Civil Egye­sü­let­tel, a Phi­ren Amenca-val, a Roma Női Háló­zat­tal és a a József­vá­ros Közös­sé­ge­i­ért Non­pro­fit Zrt-vel közö­sen szervezi.

Székhely:
6090 Kunszentmiklós, Kunbábony 37/2

Iroda – Levelezés:
1072 Budapest,
Rákóczi út 14. félemelet 1.

Email cím: info(kukac)cka.hu
Adószámunk: 18070008-1-03

Közösségi Média

Civil Kollégium Alapítvány©2026.

All Rights Reserved.