ROMA NŐI CIVIL DÍJ 2025 — Közönségszavazás
 

Mesélj kicsit magad­ról! Hogyan vál­tál aktív közös­sé­gi emberré?

Mes­ter­köz­gaz­dász vagyok, a Buda­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men végez­tem. Jelen­leg a Tara Egye­sü­let ala­pí­tó­ja és veze­tő­je vagyok, emel­lett tag­ja egy nem­zet­kö­zi femi­nis­ta moz­ga­lom­nak: a Femi­nist Coll­ec­tive of Roma­ni Gen­der Expert­s­nek, az Amri­ta Egye­sü­let­nek, a Dr. Ámbéd­kar Isko­lá­nak és a Roma Női Hálózatnak. 

A köz­gaz­da­ság 14 éves korom óta van jelen az éle­tem­ben és sze­re­tem is, de úgy érzem:  más­fé­le hiva­tás­sal szü­let­tem erre a föld­re, ezért vég­zek szo­ci­á­lis tevé­keny­sé­ge­ket. Hatal­mas szo­ci­á­lis érzé­keny­ség jel­le­mez, ami egé­szen egy­sze­rű­en azt jelen­ti: hogy nem tudok elmen­ni azok mel­lett, akik segít­ség­re szo­rul­nak, akik vala­mi­fé­le meg­kü­lön­böz­te­tés elszen­ve­dői, akik hát­rá­nyos hely­zet­tel indul­nak a több­sé­gi tár­sa­da­lom­mal szem­ben. Nem bírom elvi­sel­ni az igaz­ság­ta­lan­sá­got, a kire­kesz­tést, a rassziz­must és a homofóbiát. 

Szív­ügyem­nek érez­tem a 2015-ös mene­kült­vál­sá­got is, ahol elő­ször kezd­tem el komo­lyab­ban aktív­kod­ni. Ezután szo­ros kap­cso­lat­ba kerül­tem az Amri­ta OBK Egye­sü­let­tel és a Dr. Ámbéd­kar Isko­lá­val, ahol már konk­rét dol­gok­kal és közös­sé­gek­ben tud­tam aktí­van tevé­keny­ked­ni, mert volt „esz­köz” a kezem­ben, volt hova­tar­to­zá­som, és nem vol­tam már „egye­dül”. Nekik köszön­he­tő­en ren­ge­te­get tanul­tam  hazai és nem­zet­kö­zi pro­jek­tek­ben, ahol az elmúlt 10 évben folya­ma­to­san sze­re­pet vál­lal­tam a romák okta­tá­sa, pénz­ügyi tuda­tos­sá­ga, aktív köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­suk növe­lé­se érde­ké­ben, moti­vá­ci­ós tré­nin­gek révén, a tovább­ta­nu­lás fon­tos­sá­gá­ban, tábo­rok­ban, digi­tá­lis okta­tá­sok­ban, roma nők ins­pi­rá­lá­sá­ban. Így kez­dő­dött minden. 

Mi adott erőt, mi moti­vált abban, hogy máso­kért, a közös­sé­gé­ért cselekedj? 

Min­dig is az adott erőt, hogy segít­he­tek máso­kon, és ezál­tal pozi­tív irány­ba vál­toz­hat meg embe­rek éle­te. Nagyon sze­re­tek adni. Ado­má­nyo­kat gyűj­tünk, és osz­tás­kor sze­re­tem lát­ni az embe­rek örö­mét. Bol­dog­gá tesz, ha a roma fia­ta­lok fej­lőd­nek, és lát­nak maguk előtt egy szebb jövőt: kitör­ni a sze­gény­ség örök kör­for­gá­sá­ból, egye­te­me­re jár­ni, majd utá­na jó mun­kát sze­rez­ni. Sok ilyen tapasz­ta­la­tom és tör­té­ne­tem van már és ez az, ami engem moti­vál. Sze­ret­nék egy jobb Magyar­or­szá­got! Ha az embe­rek béké­ben élné­nek, és csök­ken­ne a sza­ka­dék a kisebb­sé­gek és a több­sé­gi tár­sa­da­lom között, sze­rin­tem az bol­do­gabb éle­tet hoz­hat hazánk szá­má­ra. Szá­mom­ra ez a legfontosabb. 

Milyen nehéz­sé­gek­kel kel­lett szem­be­néz­ned a mun­kád során?

Mivel az egye­sü­le­tem révén olyan terü­le­tek­kel fog­lal­ko­zunk, ahol tár­sa­dal­mi prob­lé­mák merül­nek fel, így ren­ge­teg szo­mo­rú és igaz­ság­ta­lan hely­zet­tel talál­ko­zom. Ez a leg­ne­he­zebb az egész­ben. Nehéz a magán­éle­tem­ben fél­re ten­ni őket, nem is min­dig sike­rül. A másik hatal­mas kihí­vás a jelen­le­gi poli­ti­kai hely­zet. Nem lehet elmen­ni amel­lett, hogy ezt ne említ­sük meg. A civil szer­ve­ze­tek min­den módon el van­nak lehe­tet­le­nít­ve, és emel­lett a fókusz­cso­por­tunk és közös­sé­ge­ink 100%-át érin­tik diszk­ri­mi­na­tív tör­vé­nyek. Ezt még teté­zi a folya­ma­tos gyű­lö­let­kel­tés, amely­nek ered­mé­nye­képp  hiány­zik a több­sé­gi tár­sa­da­lom­ból a szo­li­da­ri­tás és az empá­tia e közös­sé­gek felé. Így azért nagyon-nagyon nehéz dol­goz­ni és segíteni. 

 Mire vagy a leg­büsz­kébb abból, amit eddig elér­tél? Mit tar­tasz a leg­főbb sikerednek?

Jelen­leg a leg­na­gyobb büsz­ke­sé­gem és sike­rem a meg­ál­mo­dott egye­sü­le­tem: a Tara. Az egye­sü­let misszi­ó­ja, hogy segít­sé­get nyújt­son azo­kon a terü­le­te­ken, ahol tár­sa­dal­mi prob­lé­mák merül­nek fel. Egye­sü­le­tünk a köz­jó érde­ké­ben tevé­keny­ke­dik, törek­szik a tár­sa­dal­mi jólét meg­te­rem­té­sén és az egyen­lőt­len­sé­gek kor­ri­gá­lá­sán. Elne­ve­zé­se a hin­du­iz­mus­ban ismert Isten­nő­ről tör­tént, aki éjjel és nap­pal azon fára­do­zik, hogy segít­sen az eleset­te­ken, hát így ismer­tem én magam­ra ő benne. 

10 ala­pí­tó tag­gal hoz­tuk lét­re és nagyon rövid időn belül beke­rült a köz­tu­dat­ba. A meg­ala­ku­lá­sunk első néhány hónap­já­ban már olyan volu­me­nű ado­mány­gyűj­té­se­ket szer­vez­tünk, ami által több száz ember­nek tud­tunk ruha, élel­mi­szer és isko­la­kez­dé­si cso­ma­got biz­to­sí­ta­ni vidé­ki mély­sze­gény tele­pü­lé­se­ken. Ami­kor még csak fél éve vol­tunk beje­gyez­ve meg­hir­det­tük a menst­ru­á­ci­ós sze­gény­ség elle­ni kam­pá­nyun­kat: közel 1000 db ter­mé­ket gyűj­töt­tünk össze és 10 külön­bö­ző tele­pü­lé­sen 100 nőnek tud­tuk 1 tel­jes évre biz­to­sí­ta­ni a menst­ru­á­ci­ós ter­mé­ke­ket. A fran­cia-német ARTE csa­tor­na egy doku­men­tum­fil­met is for­ga­tott velünk, vala­mint a Dr. Ámbéd­kar Isko­lá­val, amely vár­ha­tó­an 2025. telén lesz lát­ha­tó. Már nagyon várjuk.