Mennyi­re vagy Te és a csa­lá­dod hagyománykövető?

Hagyo­mány­őr­ző roma csa­lád­ban szü­let­tem és élek! Ott­hon csak is roma­nes beszé­lünk. Nem is tud­nánk más­ként élni, a szo­ká­sa­ink hagyo­má­nya­ink nél­kül. Nálunk még ter­mé­sze­tes, hogy főzünk és viszünk egy­más­nak, meg­van­nak a tra­dí­ci­ók, tán­cok, dalok. Nekem ez add adott min­dig erőt.

Hogyan fogadta/fogadja a csa­lá­dod, bará­ta­id, kör­nye­ze­ted az aktivista/szervező életedet?

Akti­vis­ta tevé­keny­sé­gem leány gyer­mek­ko­rom­ban kez­dő­dött, 16 éve­sen, ami­kor nem szol­gál­tak ki egy helyi étte­rem­be ben­nün­ket. Ez volt az első per, ami­vel a roma közös­ség­ben és a csa­lá­dom­ban az elfo­ga­dást jelen­tet­te. Vol­tak nehéz­sé­gek per­sze, és van­nak is. Pél­dá­ul, titok­ban fociz­tam, ame­lyet leho­zott a helyi újság, mivel én vol­tam a leg­több gólt lövő. Mit mond­jak: a bátyám a pályán vert meg, ami­kor meg­lát­ta, hogy rövid nad­rág­ban edzet­tem. De kitar­tó vol­tam és ma már ter­mé­sze­tes, így 40 év táv­la­tá­ból, hogy én nőként helyt­ál­lok az életben.

Sze­rin­ted mennyi­re össze­egyez­tet­he­tő egy roma nő éle­té­ben ez a 4 sze­rep: ANYA, FELESÉG, CIGÁNYASSZONY, KÖZÖSSÉGSZERVEZŐ/SZERVEZŐ?

Nagyon nehéz, de ha a közös­ség és csa­lád lát­ja, hogy hasz­nos az akti­vis­ta tevé­keny­ség, akkor támogatják.