Hová tűnik a vizünk?

Közös gondolkodás a víz jövőjéről Szentendrén

Beszá­mo­ló a 2026. októ­ber 27‑i tanul­mány­be­mu­ta­tó­ról és közös­sé­gi rész­vé­te­li konferenciáról

Hová tűnik a kiter­melt ivó­víz, milyen álla­pot­ban van­nak a veze­té­ke­ink, és mit tehe­tünk a biz­ton­sá­gos víz­el­lá­tá­sért? Ezek­re a kér­dé­sek­re keres­ték közö­sen a választ a Víz Koa­lí­ció és Szent­end­re Város Önkor­mány­za­tá­nak ren­dez­vé­nyén, a Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány Rész­vé­tel Hónap­ja prog­ram­so­ro­za­tá­nak keretében.

A szent­end­rei város­há­za dísz­ter­me meg­telt: helyi és kör­nyék­be­li lakók, önkor­mány­za­ti kép­vi­se­lők, civil szer­ve­ze­tek, víz­ügyi szak­em­be­rek, vala­mint a szol­gál­ta­tó és a dön­tés­ho­zók kép­vi­se­lői talál­koz­tak, hogy meg­is­mer­jék a leg­fris­sebb ada­to­kat, és meg­vi­tas­sák a közös teendőket.

Egy vizünk van

A hely­szín­vá­lasz­tás nem volt vélet­len. Az idei aszá­lyos nyár és a víz­kor­lá­to­zá­sok Szent­end­rén és a kör­nye­ző tele­pü­lé­se­ken is meg­mu­tat­ták, mennyi­re sérü­lé­keny a vízellátásunk.

A kon­fe­ren­cia egyik köz­pon­ti üze­ne­te az volt, hogy a táj­ban meg­tar­tott víz, az ivó­víz­el­lá­tás és a szenny­víz­ke­ze­lés szo­ro­san össze­függ. Ha nem vigyá­zunk víz­kész­le­te­ink­re, nem tart­juk meg a csa­pa­dé­kot, és köz­ben szennyez­zük az élő­vi­ze­in­ket, saját jövő­be­li víz­el­lá­tá­sun­kat is veszélyeztetjük.

A víz ügye ezért mind­annyi­unk min­den­nap­ja­it érinti.

Tegyük láthatóvá a láthatatlant!

A 2024-es ada­tok­ra épü­lő elem­zés elké­szí­té­sét jelen­tő­sen nehe­zí­tet­te az álla­mi víz­szol­gál­ta­tók ada­ta­i­nak meg­szer­zé­se: a koa­lí­ci­ó­nak bíró­ság­hoz is kel­lett for­dul­nia a köz­ér­de­kű ada­to­kért. A tanul­mány végül októ­ber­re készült el, és idén elő­ször a szenny­víz­ke­ze­lés hely­ze­tét is vizsgálta.

Az ered­mé­nyek nem mutat­nak javu­lást. A tanul­mány szerint:

• 2024-ben több mint 96 ezer háló­za­ti hibát regisztráltak;
• az ivó­víz­há­ló­zat közel 85 szá­za­lé­ka koc­ká­za­tos vagy túl­nyo­mó­an koc­ká­za­tos besorolású;
• a háló­zat­ba betáp­lált ivó­víz több mint ötö­de háló­za­ti vesz­te­ség­ként jelent­ke­zik;
• a fel­újí­tás jelen­le­gi üte­mé­vel 324 évre len­ne szük­ség a tel­jes háló­zat meg­újí­tá­sá­hoz, miköz­ben a veze­té­kek ter­ve­zett élet­tar­ta­ma átla­go­san 50–100 év.

Az ada­tok arra figyel­mez­tet­nek, hogy a fel­újí­tá­sok üte­me nem tart lépést a háló­zat elhasz­ná­ló­dá­sá­val. Min­den év halo­ga­tás tovább nehe­zí­ti a helyzetet.

Mi történik a szennyvizünkkel?

A talál­ko­zón arról is szó esett, hogy a víz­kész­le­te­in­ket a nem meg­fe­le­lő­en meg­tisz­tí­tott szenny­víz is veszélyezteti.

A tanul­mány azt vizs­gál­ta, hogy a szenny­víz eljut‑e a csa­tor­na­há­ló­zat­ba, elegendő‑e a tisz­tí­tó­te­le­pek kapa­ci­tá­sa, és meg­fe­le­lő tisz­tí­tás után kerül‑e vissza a természetbe.

Az ered­mé­nyek sze­rint több telep túl­ter­hel­ten műkö­dik, és a szenny­víz­tisz­tí­tó tele­pek 40 szá­za­lé­ká­nál idő­ről idő­re elő­for­dul a kibo­csá­tá­si határ­ér­té­kek túl­lé­pé­se.

A hely­zet javí­tá­sá­hoz cél­zott fej­lesz­té­sek­re, a prob­lé­más tele­pek azo­no­sí­tá­sá­ra és a műkö­dés rend­sze­res érté­ke­lé­sé­re van szük­ség. A csa­tor­na­há­ló­za­tot és a tisz­tí­tó­te­le­pe­ket egy­sé­ges rend­szer­ként kell kezelni.

Hallgatóságból aktív résztvevők

A szer­ve­zők idén sza­kí­tot­tak a koráb­bi évek panel­be­szél­ge­té­se­i­nek gya­kor­la­tá­val. A cél az volt, hogy a jelen­lé­vők ne csu­pán meg­hall­gas­sák a fel­kért elő­adók véle­mé­nyét, hanem maguk is meg­osszák tapasz­ta­la­ta­i­kat, tudá­su­kat és javaslataikat.

Négy témát jár­tak kör­be: a víz érté­két, a szenny­víz­tisz­tí­tó tele­pek műkö­dé­sét, víz­hasz­ná­la­ti szo­ká­sa­in­kat, vala­mint a biz­ton­sá­gos vízi­köz­mű-szol­gál­ta­tás­hoz szük­sé­ges lépé­se­ket és felelősségeket.

Egy asztalnál a közös megoldásokért

Lakók, szak­em­be­rek, önkor­mány­za­tok, a szol­gál­ta­tó és a dön­tés­ho­zók kép­vi­se­lői egyen­ran­gú részt­ve­vő­ként gon­dol­kod­hat­tak együtt. A beszél­ge­té­sek lehe­tő­sé­get adtak arra, hogy meg­is­mer­jék egy­más szem­pont­ja­it, és közö­sen keres­sék, ki mit tehet a változásért.

A meg­hí­vott önkor­mány­za­ti és szol­gál­ta­tói kép­vi­se­lők, vala­mint poli­ti­ku­sok szá­má­ra is szo­kat­lan lehe­tett ez a for­ma, még­is nyi­tot­tan kap­cso­lód­tak be a folya­mat­ba. Vissza­jel­zé­se­ik alap­ján hasz­nos­nak és meg­le­pő­en konst­ruk­tív­nak talál­ták a beszélgetéseket.

Ez a mód­szer időt, figyel­met, vala­mint fel­ké­szült szer­ve­zői és faci­li­tá­to­ri mun­kát igé­nyel. A részt­ve­vők­nek és a szer­ve­zők­nek egy­aránt teret kell adni­uk az egy­más­ra figye­lés­nek és a közös gon­dol­ko­dás­nak. Éppen ezért a szer­ve­zők nagy izga­lom­mal vár­ták az első ilyen alkalmat.

Az ese­mény végén elé­ge­det­ten tekint­het­tek vissza a nap­ra: sike­rült egy asz­tal­hoz ültet­ni a dön­tés­ho­zó­kat és a szol­gál­ta­tó kép­vi­se­lő­it a vizet hasz­ná­ló válasz­tó­pol­gá­rok­kal, és érde­mi pár­be­szé­det indí­ta­ni a közös ügyekről.

A vízügy közös ügy!

A szent­end­rei talál­ko­zó meg­mu­tat­ta, hogy szük­ség van a hoz­zá­fér­he­tő ada­tok­ra, a nyílt pár­be­széd­re és a közös­sé­gi rész­vé­tel­re. A biz­ton­sá­gos víz­el­lá­tás­hoz a háló­za­tok meg­újí­tá­sa, fenn­tart­ha­tó finan­szí­ro­zás és fele­lő­sebb víz­hasz­ná­lat egy­aránt szükséges.

Mert a víz­ügy közös ügy – és a közös jövőnk­ről szól.

Víz Koa­lí­ció

Az ese­mény a Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány Rész­vé­tel Hónap­ja 2026 ren­dez­vény­so­ro­za­tá­ban Izland, Liech­tens­tein és Nor­vé­gia finan­szí­ro­zá­sá­val, az EGT és Nor­vég Civil Ala­pon keresz­tül való­sul meg.