Sze­rin­ted mennyi­re össze­egyez­tet­he­tő egy roma nő éle­té­ben ez a 4 sze­rep: ANYA, FELESÉG, CIGÁNYASSZONY, KÖZÖSSÉGSZERVEZŐ/SZERVEZŐ?
Ez attól függ, hogy milyen embe­rek veszik kör­be. Én egy egye­dül­ál­ló, gyer­mek­te­len nő vagyok, aki imád­ja, hogy sza­bad, és nin­cse­nek kor­lá­tai. Azt gon­do­lom, hogy bár nehe­zen, de csa­lád mel­lett is ezt kel­le­ne érez­ni­ük a roma nők­nek. Én min­den­kép­pen olyan párt sze­ret­nék magam mel­lé, aki­vel part­ner­ként műkö­dünk levet­kőz­ve mind­azt, amit most jelen­leg a tár­sa­da­lom a nők­re rányom.

Mire vagy a leg­büsz­kébb közösségszervező/szervező/aktivista életedből?

Nem sze­re­tem ezt a kér­dést, mert ilyen­kor min­dig arra gon­do­lok, hogy vala­mi nagyot kell mon­da­ni :). Nem is büsz­ke vagyok, hanem hálás. Hálás vagyok, hogy min­den élet­hely­ze­tem­ben meg­ta­lál­tam azo­kat az embe­re­ket, akik hit­tek ben­nem, és nem azt mond­ták, hogy cigány­ként majd sokat kell dol­goz­nom. Akik elfo­gad­tak. Hálás vagyok a sors­nak, hogy már nem egy áldo­zat vagyok, áldo­za­ta egy rend­szer­nek. Büsz­ke pedig azok­ra az embe­rek­re vagyok, akik még min­dig har­col­nak, túl­él­nek és hisznek.

Mi jelen­ti szá­mod­ra a leg­na­gyobb nehéz­sé­get ebben a munkában?

A leg­na­gyobb nehéz­sé­get talán az árral szem­be­ni küz­de­lem. De ez soha nem tör le engem, hanem új ötle­te­ket gene­rál bennem. 🙂

Mik vol­tak a leg­je­len­tő­sebb, ame­lyek­ben sze­re­pet vállaltál?

Úgy érzem, hogy min­den sze­re­pem jelen­tős. Hiszen az, ahon­nan jöt­tem és amit tapasz­tal­tam, én azzal dol­go­zom. Ez egy­ben egy nagy fele­lős­ség is, de ad egy olyan hite­les­sé­get, ami­vel tudom kép­vi­sel­ni a véle­mé­nyem, és mind­azt, ami­ben hiszek.