Megállni, figyelni, újratölteni – tanulás a stresszről és a kiégés megelőzéséről Valenciában

Hogyan ismer­jük fel idő­ben a túl­ter­helt­ség jele­it? Mit tehe­tünk a kiégés meg­elő­zé­sé­ért? És hogyan őriz­het­jük meg a jól­lé­tün­ket akkor is, ha mun­kánk tel­jes sze­mé­lyi­sé­gün­ket igény­be veszi? Ezek­re a kér­dé­sek­re keres­ték a választ egy ötna­pos nem­zet­kö­zi kép­zé­sen Tóth Rebe­ka és Faze­kas Ildi­kó, az aHang közös­ség­szer­ve­zői, a CKA önkén­te­sei az Eras­mus+ Mobi­lity pro­jekt kere­té­ben.

A „Stress Manag­ement and Bur­no­ut Pre­vent­ion” tema­ti­ká­jú tré­ning közel har­minc részt­ve­vőt hozott össze Euró­pa külön­bö­ző orszá­ga­i­ból. A sok­szí­nű, nem­zet­kö­zi cso­port­ban külö­nö­sen érde­kes volt meg­ta­pasz­tal­ni, hogy bár sok­fé­le terü­let­ről érkez­tünk – jelen­tős részünk az okta­tás külön­bö­ző szint­je­in dol­go­zott –, a stresszel, túl­ter­helt­ség­gel és a munka–magánélet egyen­sú­lyá­val kap­cso­la­tos kihí­vá­sok sok szem­pont­ból közö­sek.

Nemcsak beszéltünk róla, hanem kipróbáltuk

A kép­zés veze­tő­je, Olga Sast­ra, a Ship­Con tré­ne­re rend­kí­vü­li szak­mai fel­ké­szült­ség­gel és hite­les­ség­gel vezet­te a folya­ma­tot. Érzé­ke­nyen rea­gált a részt­ve­vők tapasz­ta­la­ta­i­ra, és olyan biz­ton­sá­gos, nyi­tott lég­kört terem­tett, amely­ben a nehe­zebb, akár érzel­mi­leg is meg­ter­he­lő témák­ról is őszin­tén lehe­tett beszélni.

A tré­ning során több, korább­ról már ismert foga­lom is új meg­vi­lá­gí­tás­ba került. A kép­zés egyik leg­fon­to­sabb ered­mé­nye éppen az volt, hogy a külön­ál­ló isme­re­tek rend­szer­ré áll­tak össze: az öngon­dos­ko­dás, a stressz­ke­ze­lés, az egyé­ni jól­lét és az önma­gunk­ra való tuda­tos oda­fi­gye­lés egy­más­sal szo­ro­san össze­füg­gő terü­le­tek­ként jelen­tek meg.

Nem csu­pán elmé­le­ti tudást kap­tunk. A min­den­na­pok­ban is hasz­nál­ha­tó gya­kor­la­to­kat, mód­sze­re­ket és online esz­kö­zö­ket is meg­is­mer­tünk, ame­lyek segít­sé­get adhat­nak ahhoz, hogy tuda­to­sab­ban figyel­jünk saját tes­ti-lel­ki állapotunkra.

A nemzetközi közeg is tanított

A kép­zés egyik külön­le­ges érté­ke a részt­ve­vők sok­fé­le­sé­ge volt. Euró­pa több orszá­gá­ból érke­ző szak­em­be­rek és önkén­te­sek osz­tot­ták meg egy­más­sal tapasz­ta­la­ta­i­kat, így ugyan­azok­ra a kér­dé­sek­re sok­fé­le néző­pont­ból tekint­het­tünk rá. Gyor­san kide­rült, hogy a külön­bö­ző szak­mai és kul­tu­rá­lis hát­tér elle­né­re meg­le­pő­en sok közös élet­hely­zet és mun­ka­he­lyi kihí­vás köt össze ben­nün­ket.

A közös gon­dol­ko­dást a folya­ma­tos pár­be­széd, a kér­de­zés lehe­tő­sé­ge és a kötet­len han­gu­lat tet­te iga­zán élő­vé. Nem kész vála­szo­kat kap­tunk, hanem olyan esz­kö­zö­ket, ame­lyek­kel saját hely­ze­te­ink­re keres­het­tünk műkö­dő megoldásokat.

Valencia mint a képzés „második trénere”

A stressz­ke­ze­lés­ről szó­ló kép­zés­hez külön­le­ges hát­te­ret adott Valen­cia. A tör­té­nel­mi bel­vá­ros, a modern épü­le­tek, a zöld par­kok és a ten­ger­part vál­to­za­tos­sá­ga szin­te ter­mé­sze­tes módon terem­tett lehe­tő­sé­get a meg­ál­lás­ra és az elmélyülésre.

A város maga is hoz­zá­tett a tanu­lá­si folya­mat­hoz: egy-egy séta, a ten­ger közel­sé­ge vagy éppen Valen­cia pezs­gő, nyi­tott atmosz­fé­rá­ja segí­tett abban, hogy a tré­nin­gen fel­ve­tett kér­dé­se­ket tovább gon­dol­juk, és a saját éle­tünk­re, mun­kánk­ra is alkalmazzuk.

Külö­nö­sen pozi­tív tapasz­ta­lat volt a város magas szin­tű aka­dály­men­te­sí­té­se is. Jó volt meg­ta­pasz­tal­ni, hogy a moz­gás­kor­lá­to­zott embe­rek szá­má­ra a köz­le­ke­dés és a közös­sé­gi élet szá­mos terü­le­te való­ban hoz­zá­fér­he­tőb­bé válik.

Tudás, amit hazahoztunk

A valen­ci­ai hét így egy­szer­re volt szak­mai fej­lő­dés, önma­gunk­ra figye­lés és ins­pi­rá­ló nem­zet­kö­zi talál­ko­zás. Egy hét, amely arra emlé­kez­te­tett ben­nün­ket: a kiégés meg­elő­zé­sé­nek egyik fon­tos lépé­se, hogy időn­ként meg­áll­junk, figyel­jünk magunk­ra, és meg­ta­nul­junk tuda­to­san töl­te­kez­ni.

(Tóth Rebe­ka és Faze­kas Ildikó)