A Bliss-szel vagyunk!

Alig akad való­di fej­lesz­té­si lehe­tő­sé­get és meg­fe­le­lő ellá­tást biz­to­sí­tó intéz­mény a súlyo­san sérült gyer­me­kek szá­má­ra, az egyik leg­ne­ve­sebb ilyen helyet még­is halál­ra ítél­né az állam. A Bliss ala­pít­vány által fenn­tar­tott intéz­mény mun­ka­tár­sai és a szü­lők kam­pányt indí­tot­tak az isko­la meg­men­té­sé­ért, Lánc­re­ak­ció okta­tá­si mun­ka­cso­por­tunk segí­ti a küz­del­mü­ket. Csor­dás Anett közös­ség­szer­ve­zőn­ket kér­dez­tük a kiál­lás tét­jé­ről és arról, hogy mit adhat hoz­zá a mun­ka­cso­port  a kampányhoz.

Mi a tét­je a kampánynak?

Meg­szűn­het egy egye­dül­ál­ló és pótol­ha­tat­lan intéz­mény, amely az elmúlt évek­ben több tucat nem beszé­lő, súlyos-hal­mo­zot­tan sérült fogya­ték­kal élő gye­rek­nek és csa­lád­ja­ik­nak adott esélyt a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ra. Ebben az eset­ben az oda­já­ró gye­re­kek fej­lesz­tő ellá­tás nél­kül marad­nak. Ez tra­gé­dia a csa­lá­dok, a gye­re­kek és a tár­sa­da­lom egé­sze szá­má­ra is, hiszen min­den­kit — a gye­re­kek később ellá­tá­sá­ról gon­dos­ko­dó­kat is — hát­rány ér, ha ezek a gye­re­kek nem jut­nak el arra a szint­re, amed­dig való­já­ban fej­leszt­he­tők len­né­nek. Ez azon túl, hogy ember­te­len, még ért­he­tet­len is. Az ellá­tó­rend­szer egé­sze az. A fogya­ték­kal élő­ket és csa­lád­ja­i­kat napi szin­ten hát­rány éri az élet min­den terü­le­tén. Nem elég az a nehéz­ség, amit ele­ve egy sérü­lés jelent, még azzal is meg kell küz­de­ni, hogy nem lehet hoz­zá­fér­ni a köz­le­ke­dés­hez, az okta­tás­hoz, lak­ha­tás­hoz, a sor vég­te­len­sé­gig foly­tat­ha­tó. Az, ami a Blis­sel, Bliss körül tör­té­nik töké­le­te­sen rávi­lá­gít a rend­szer cinikusságára.

Mi tör­té­nik pontosan?

A buda­pes­ti Bóné And­rás Kom­mu­ni­ká­ci­ós és Fej­lesz­tő Isko­la az ország­ban egye­dül­ál­ló intéz­mény: első­ként kez­dett alter­na­tív kom­mu­ni­ká­ci­ót taní­ta­ni köz­pon­ti ideg­rend­sze­ri sérült, nem beszé­lő és súlyo­san moz­gás­kor­lá­to­zott gyer­me­kek­nek és fia­ta­lok­nak, hogy ők is kom­mu­ni­kál­ni tud­ja­nak spe­ci­á­lis esz­kö­zök és képek, jelek segítségével.

Már több mint 35 éve működ­nek a Bliss Ala­pít­vány fenn­tar­tá­sá­ban, elő­ször mód­szer­ta­ni köz­pont­ként, majd 2017-től isko­la­ként. Az ország­ban ők az egyet­len olyan intéz­mény, amely­ben az ideg­rend­sze­ri sérült gye­re­kek és fia­ta­lok okta­tá­sá­nak köz­pon­ti ele­me a kom­mu­ni­ká­ció­ta­ní­tás. A kom­mu­ni­ká­ció alap­ve­tő embe­ri jog, ahogy az okta­tás is — mind­ket­tőt ingye­ne­sen lehe­tő­vé kell ten­ni min­den egyes gyer­mek számára. 

Az ország min­den pont­já­ról jár­nak gye­re­kek ebbe az isko­lá­ba, sok­szor a szü­lők hatal­mas áldo­zat­vál­la­lá­sa mel­lett, az okta­tás azon­ban soká­ig ingye­nes volt — aho­gyan a több­sé­gi isko­lák is ingye­ne­sek az ép gyer­me­kek számára. 

Az elmúlt évek­ben — Trex­ler Erik, az ala­pít­vány elnö­ké­nek elmon­dá­sa sze­rint — a pályá­za­ti for­rá­sok drasz­ti­ku­san csök­ken­tek, és a magá­n­ado­má­nyo­zók egy része is meg­szün­tet­te a támo­ga­tá­sát mond­ván, hogy miért kel­le­ne álla­mi fel­ada­tot finan­szí­roz­ni­uk. A hely­ze­tet a Covid súlyos­bí­tot­ta, továb­bi bevé­te­li for­rá­sok tűn­tek el, így tan­dí­jat kel­lett meg­ál­la­pí­ta­ni, amely­ről egy­ér­tel­mű volt, hogy a csa­lá­dok nem tud­ják kifi­zet­ni. Ekkor a tan­ke­rü­le­tek­hez for­dul­tak, hogy azok vál­lal­ják át a tandíjat.

A tan­ke­rü­le­tek — két kivé­tel­lel — azt vála­szol­ták, hogy nem fizet­nek, hiszen ők meg­old­ják a gye­re­kek elhe­lye­zé­sét. De nem tet­ték. Egé­szen ext­rém javas­la­ta­ik is vol­tak: hos­pice házas elhe­lye­zés és az egyik látó gye­rek szá­má­ra a vakok inté­ze­te. Bevett dolog volt, hogy olyan intéz­ményt uta­sí­tot­tak a gye­re­kek ellá­tá­sá­ra, amely koráb­ban jelez­te, hogy — peda­gó­gus, hely, ellá­tá­si for­ma híján — nem vál­lal­ja az adott gye­re­ket. A szü­lők lehe­tet­len hely­zet­be kerül­tek. Az ala­pít­vánnyal közö­sen gyűj­tés­be kezd­tek, így tudott elin­dul­ni a tan­év, amely­nek máso­dik hónap­já­ban a tan­ke­rü­le­tek jelez­ték: még­sem tud­ják elhe­lyez­ni a gye­re­ke­ket és kifi­zet­ték a tan­díj egy részét (a 12 gye­rek egész éves tan­dí­já­ból, 28 mil­lió forint­ból 7 és felet).

Idén újra­in­dult a kál­vá­ria: az állam nem akar­ja kifi­zet­ni a követ­ke­ző évi tan­dí­jat arra hivat­koz­va, hogy elhe­lye­zi a gye­re­ke­ket álla­mi intéz­mé­nyek­ben, de — mivel sem­mi nem vál­to­zott tavaly óta — ezt nem képes kivi­te­lez­ni. A Bliss nem tud neki­vág­ni még egy ilyen két­sé­ges évkez­dés­nek, és a szü­lő­ket, csa­lá­do­kat sem lehet ilyen bizony­ta­lan hely­zet­ben tar­ta­ni, ezért áll­tak ki ügyük­kel a nyil­vá­nos­ság elé.

Ha az isko­la bezár, mi lesz az ott tanu­ló gye­re­kek­kel ősztől?

Bele­gon­dol­ni is ret­te­ne­tes: mun­ká­ju­kat fel­ad­va ott­hon marad velük vala­me­lyik szü­lő­jük vagy szo­ci­á­lis intéz­mény­ben lesz­nek elhe­lyez­ve, ahol nem kap­nak fej­lesz­tést, eset­leg heti pár órá­ban kimegy hoz­zá­juk egy uta­zó­pe­da­gó­gus. Tör­vény írja elő a 20 órás fej­lesz­té­si köte­le­zett­sé­get, annak még­is csu­pán a töre­dé­ke való­sul meg. Ez az ő ese­tük­ben sem len­ne más­ként, ráadá­sul így nem is lehet­né­nek közös­ség­ben. A fej­lő­dé­sük meg­áll, még romol­hat is az álla­po­tuk, és a csa­lá­dok még nehe­zebb anya­gi hely­zet­be kerül­nek, ha a szü­lő kiesik a mun­ká­ból. Itt több olyan csa­lád­ról beszé­lünk, ahol egy szü­lő neve­li a sérült gyereket..

A minisz­té­ri­um által fel­ügyelt tan­ke­rü­le­tek ezek sze­rint tör­vény­sér­tő módon jár­nak el?

A tör­vény­sér­tés nehe­zen tet­ten ért­he­tő, egy­részt mert folya­ma­tos taga­dás­ban van­nak, tehát min­den­hol azt írják le, hogy el tud­ják lát­ni a gye­re­ke­ket (az nem szá­mít, hogy pl. az egye­dül a látá­sa segít­sé­gé­vel kom­mu­ni­kál­ni tudó gye­rek szá­má­ra a vakok inté­ze­tét uta­sít­ják, hogy vegyék fel), más­részt mert a szü­lők alá­ír­ják a tan­ke­rü­le­tek által fel­ügyelt bizott­sá­gok véle­mé­nyét (ame­lye­ket nyil­ván úgy ala­kí­ta­nak, hogy a szin­tén a tan­ke­rü­let által fenn­tar­tott isko­la tel­je­sí­te­ni tud­ja), hogy a gye­rek­nek elég 5 óra fej­lesz­tés. Így nem jele­nik meg sehol az, hogy a gye­rek nem kap­ta meg a meg­fe­le­lő fejlesztést.

Az sem tör­vény­sér­tő, de kor­rekt­nek biz­to­san nem nevez­he­tő, hogy pél­dá­ul arra biz­tat­ják a szü­lő­ket, hogy adják álla­mi gon­do­zás­ba a gye­re­kü­ket, vagy hogy kés­ve kül­dik el a papí­ro­kat, ami­kor már lekés­nek a tanévkezdésről.

Van mód arra, hogy min­den fél szá­má­ra meg­nyug­ta­tó­an ren­de­ződ­hes­sen a helyzet?

Egé­szen egy­sze­rű meg­ol­dás van rá: az okta­tá­si állam­tit­kár köt­het olyan köz­ok­ta­tá­si szer­ző­dést az intéz­ménnyel, amely­nek kere­té­ben a gye­re­kek marad­hat­nak az intéz­mény­ben, mivel köz­ne­ve­lé­si fel­ada­tot lát el az intéz­mény. Ez lehe­tő­vé ten­né, hogy jöhes­se­nek új diá­kok is, hiszen óri­á­si igény van erre a hiány­pót­ló intézményre. 

Gye­re­ken­ként, havon­ta 230 ezer forint­ról beszé­lünk és a tény­ről, hogy ha ezek a gye­re­kek tipi­ku­san fej­lő­dő egész­sé­ges gye­re­kek len­né­nek, ingye­ne­sen jár­na nekik más­hol az okta­tás. Egyéb­ként nem való­szí­nű, hogy ennél olcsób­ban “ki tud­ják hoz­ni” a tan­ke­rü­le­tek a fej­lesz­tő ellá­tást, bár­hogy is való­sul meg. 

Hány gye­rek nem jut meg­fe­le­lő okta­tás­hoz Magyarországon?

Ha csak a sérült gye­re­ke­ket néz­zük is több ezer­re tehe­tő a szá­muk. Alap­ve­tő joga­ik sérül­nek nap mint nap, ami­kor nem tanul­hat­nak közös­ség­ben és nem kap­ják meg a meg­fe­le­lő okta­tás-neve­lést. A kam­pány erre is sze­ret­né fel­hív­ni a figyel­met. A Bliss­ben meg­va­ló­su­ló szín­vo­na­lú okta­tást kel­le­ne min­den súlyo­san-hal­mo­zot­tan sérült gye­rek­nek kap­nia, ráadá­sul azo­kat, akik arra alkal­ma­sak, az ép gye­re­kek­kel integ­rál­tan kel­le­ne oktat­ni, ezt Magyar­or­szág 15 éve már garan­tál­ta, még­sem teljesül.

Hogyan kap­cso­ló­dik a kam­pány­hoz a Lánc­re­ak­ció okta­tá­si munkacsoport? 

A közös­ség­szer­ve­zés mód­sze­ré­vel szer­ve­ző­dő mun­ka­cso­por­tunk­ban az egyik fókusz az okta­tás­hoz való hoz­zá­fé­rés biz­to­sí­tá­sa min­den gye­rek szá­má­ra Magyar­or­szá­gon. Az okta­tás min­den sze­rep­lő­je — peda­gó­gus, okta­tá­si szak­em­ber, szü­lő, érdek­vé­dő — jelen van itt, a tudá­sun­kat, tapasz­tu­la­tun­kat, akti­vi­tá­sun­kat a XXI. szá­za­di és az esély­egyen­lőt­len­sé­ge­ket kiiga­zí­tó okta­tás eléré­sé­re egye­sí­tet­tük. Tag­ja­ink között van­nak sérült gyer­me­ket neve­lő szü­lők is, köz­tük én is, akik már részt vet­tünk ered­mé­nyes érdek­ér­vé­nye­sí­tő folya­mat­ban. Mi vit­tük siker­re az ápo­lá­si kam­pányt 2018-ban, amely­nek köszön­he­tő­en az akko­ri 30–40-50 ezer forint helyett ma már 180 ezer forin­tot kap­nak a sérült gyer­me­ket neve­lő szü­lők. Emel­lett veze­tő­je vagyok annak az inno­va­tív isko­lai kez­de­mé­nye­zés­nek, amely­ben meg­va­ló­sul a tel­jes ink­lú­zió — Magyar­or­szá­gon együtt kel­le­ne tanul­nia az ép és sérült gye­re­kek­nek, de még az sem való­sul meg, hogy utób­bi­ak egy­ál­ta­lán tanulhassanak. 

Mi már meg­ta­pasz­tal­tuk, hogy csak az érin­tet­tek kiál­lá­sá­val lehet meg­szó­lí­ta­ni a tár­sa­dal­mat, amely nem rész­vét­len, csu­pán infor­má­lat­lan. Meg­ta­nul­tunk dön­tés­ho­zók­kal tár­gyal­ni, a saj­tó nyil­vá­nos­sá­gát hasz­nál­ni, kam­pá­nyol­ni. Ezt a tudá­sun­kat szí­ve­sen meg­oszt­juk a blis­ses szü­lők­kel, emel­lett pedig a cél­ja­ink is azo­no­sak: min­den gye­rek szá­má­ra biz­to­sí­ta­ni azt az okta­tást, amely a maxi­mu­mot tud­ja kihoz­ni belőle.

Hol tart most a kampány?

Volt egy saj­tó­tá­jé­koz­ta­tónk a tan­ke­rü­le­te­ket irá­nyí­tó Kle­bels­berg Köz­pont előtt, amely­nek nyo­mán több cikk is meg­je­lent az ügy­ről. Sze­ret­nénk, ha az embe­rek érte­nék a prob­lé­mát és támo­gat­nák eze­ket a csa­lá­do­kat küz­del­münk­ben, hiszen szá­muk­ra a min­den­na­pok is óri­á­si kihí­vás­sal ter­hel­tek az ellá­tó­rend­szer hiá­nyos­sá­gai miatt. 

A saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó után az érin­tet­tek a Köz­pont elnö­ké­nek, Haj­nal Gab­ri­el­lá­nak átad­ták a leve­lü­ket, amely­ben meg­fo­gal­maz­ták az elmúlt egy év küz­del­me­it és kéré­sü­ket a hely­zet ren­de­zé­sé­re. Amennyi­ben az utób­bi nem tör­té­nik meg egy hóna­pon belül, akkor újabb nyil­vá­nos kiál­lás követ­ke­zik, ame­lyen már sze­ret­nénk, ha a csa­lá­do­kat támo­ga­tó embe­rek is részt ven­né­nek. A szü­lők elszán­tak, nem tud­nak már hova hát­rál­ni. Mi pedig a vég­ső­kig ott állunk mellettük.