Megtartó közösségek — Túzok projekt

Mitől lesz egy közösség olyan hely, amelyhez jó tartozni – és amelyben hosszú távon is érdemes maradni? Nemzetközi képzésünkön ezúttal egy számunkra új formátumban, egy közös tudásmegosztó műhelyen (skillshare) kerestük erre a választ.

Így már jóval a sze­mé­lyes talál­ko­zás előtt elkezd­tünk együtt dol­goz­ni. A kép­zői csa­pat min­den részt­ve­vő­vel  online külön talál­ko­zott, hogy meg­is­mer­jük cél­ja­i­kat, érdek­lő­dé­sü­ket, tapasz­ta­la­ta­i­kat és azo­kat a témá­kat, ame­lye­ket szí­ve­sen behoz­ná­nak a közös mun­ká­ba. A részt­ve­vők sok­fé­le módon hoz­ták be saját tudá­su­kat és tapasz­ta­la­ta­i­kat a közös mun­ká­ba: eset­ta­nul­má­nyok­kal, sze­mé­lyes tör­té­ne­tek­kel, vita­in­dí­tó kér­dé­sek­kel, sze­rep­já­té­kok­kal és workshopokkal. 

A fel­ké­szü­lés követ­ke­ző lépé­se­ként közel két napot töl­töt­tünk a tanu­lá­si folya­mat meg­ter­ve­zé­sé­vel. Arra töre­ked­tünk, hogy ne zsú­fol­junk túl sok témát  a prog­ram­ba. Fon­tos volt, hogy legyen időnk elmé­lyül­ni azok­ban a kér­dé­sek­ben, ame­lyek való­ban fon­to­sak a részt­ve­vők szá­má­ra. Folya­ma­to­san egyen­sú­lyoz­tunk a saját tapasz­ta­la­ta­ink, a részt­ve­vők elvá­rá­sai és az álta­luk hozott tudás között. 

A műhelyt közös fel­tér­ké­pe­zés­sel kezd­tük. Meg­néz­tük, milyen tár­sa­dal­mi és szer­ve­ze­ti való­sá­gok­ban dol­go­zunk, hogyan működ­nek közös­sé­ge­ink, kol­lek­tí­vá­ink és intéz­mé­nye­ink, milyen körül­mé­nyek között végez­zük a mun­kán­kat, és milyen nehéz­sé­gek­kel talál­ko­zunk. Fon­tos volt, hogy ne csak az egyes prob­lé­má­kat lás­suk, hanem azt a tágabb kör­nye­ze­tet is, amely­ben ezek létrejönnek.

Innen jutot­tunk el a konf­lik­tu­sok­hoz. Nem az volt a célunk, hogy gyors meg­ol­dá­so­kat talál­junk rájuk, hanem hogy köze­lebb­ről meg­vizs­gál­juk és szét­szá­laz­zuk őket: mi húzó­dik egy-egy konf­lik­tus mögött, milyen szük­ség­le­tek, hatal­mi viszo­nyok vagy szer­ve­ze­ti műkö­dés­mó­dok ala­kít­ják őket, és mit tanul­ha­tunk belő­lük saját közös­sé­ge­ink számára.

A konf­lik­tu­sok vizs­gá­la­ta ter­mé­sze­te­sen veze­tett tovább a gon­dos­ko­dás és a fenn­tart­ha­tó­ság kér­dé­se­i­hez. Konk­rét gya­kor­la­to­kat, mód­sze­re­ket és tapasz­ta­la­to­kat osz­tot­tunk meg egy­más­sal arról, hogyan előz­he­tő meg a kiégés, hogyan teremt­he­tünk egy­más­ra és önma­gunk­ra is job­ban figye­lő szer­ve­ze­ti kul­tú­rát, és mit jelent­het a gon­dos­ko­dás a közös­sé­gi és civil munkában.

A hét utol­só részé­ben a közös­sé­gek hosszabb távú műkö­dé­se került elő­tér­be. Arról gon­dol­kod­tunk közö­sen, hogyan lehet új embe­re­ket bevon­ni és segí­te­ni abban, hogy meg­ta­lál­ják a helyü­ket egy közös­ség­ben: hogyan tart­ha­tó fenn a rész­vé­tel és a moti­vá­ció; és hogyan lehet úgy ter­vez­ni a jövőt, hogy köz­ben marad­jon hely a vál­to­zás­nak és a bizony­ta­lan­ság­nak is.

A kép­zés­nek a Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány Kun­bá­bo­nyi kép­zé­si köz­pont­ja adott ott­hont, ahol a mun­ka közöt­ti szü­ne­tek­ben a kör­nyék madár­vi­lá­gát is meg­fi­gyel­het­tük — és a finom vegán éte­lek sem marad­hat­nak emlí­tés nélkül.

A hét han­gu­la­tá­ból pedig talán a közö­sen szü­le­tett poli­ti­kai hai­kuk adnak vissza vala­mit a legjobban.

 A kép­zés az Euró­pai Unió által, az Eras­mus+ prog­ram kere­té­ben finan­szí­ro­zott „Enhanc­ing Lear­ning for Active Citi­zen­s­hip Across Cent­ral and Eas­tern Euro­pe” (Az aktív állam­pol­gá­ri rész­vé­telt támo­ga­tó tanu­lás fej­lesz­té­se Közép- és Kelet-Euró­pá­ban) pro­jekt része­ként való­sult meg.

Az Euró­pai Unió támo­ga­tá­sá­val meg­va­ló­su­ló tar­ta­lom kizá­ró­lag a szer­zők állás­pont­ját tük­rö­zi, és nem fel­tét­le­nül kép­vi­se­li az Euró­pai Unió vagy az az Euró­pai Bizott­ság véleményét.