Nemcsak angolul tanultunk – közösséget is építettünk

Mat­ko­vics Ist­ván, közös­ség­szer­ve­ző ‑tré­ner tapasz­ta­la­tai a nem­zet­kö­zi Eras­mus+ kép­zésről Valen­ci­á­ból.

Egye­dü­li magyar­ként vet­tem részt azon a valen­ci­ai kép­zé­sen, ahol az angol nyelv nem egy­sze­rű­en a tanu­lás esz­kö­ze, hanem a közös gon­dol­ko­dás és kap­cso­ló­dás ter­mé­sze­tes nyel­ve lett. A prog­ram egyik leg­na­gyobb tanul­sá­ga szá­mom­ra éppen az volt, hogy a nyelv­ta­nu­lás akkor válik iga­zán haté­konnyá, ami­kor közös­sé­gi élménnyé alakul.

A cso­por­tunk külö­nö­sen szí­nes nem­zet­kö­zi közös­sé­get alko­tott: két cseh, három olasz – pon­to­sab­ban szar­dí­ni­ai –, két német, két svéd, egy lit­ván, egy fran­cia guya­nai és én, magyar­ként. Már önma­gá­ban ez a sok­fé­le hát­tér ren­ge­teg lehe­tő­sé­get terem­tett a tanu­lás­ra. Külön­bö­ző orszá­gok­ból, kul­tú­rák­ból és okta­tá­si tapasz­ta­la­tok­kal érkez­tünk, még­is hamar meg­ta­lál­tuk a közös hangot.

Tanulás, ahol mindenki résztvevő

A fog­lal­ko­zá­so­kat egy angol­ta­nár vezet­te, rend­kí­vül dina­mi­ku­san és sok koope­ra­tív mód­szert alkal­maz­va. A hang­súly nem a fron­tá­lis okta­tá­son volt: páros és kis­cso­por­tos fel­ada­tok, közös prob­lé­ma­meg­ol­dás és folya­ma­tos kom­mu­ni­ká­ció segí­tet­tek abban, hogy való­ban hasz­nál­juk az angolt.

Min­den nap­ra jutott egy kisebb nyelv­ta­ni blokk is, de éppen annyi, amennyi ter­mé­sze­te­sen beil­leszt­he­tő volt a prog­ram­ba. Nem tör­te meg az órák len­dü­le­tét, inkább kapasz­ko­dót adott a min­den­na­pi kommunikációhoz.

Közös­ség­szer­ve­ző­ként külö­nö­sen érde­kes volt meg­ta­pasz­tal­ni, mennyi­re sokat szá­mít, hogyan szer­vez­zük meg a tanu­lá­si hely­ze­te­ket. Ha a részt­ve­vők nem passzív hall­ga­tók, hanem egy­más­ra is figye­lő, egy­más­sal együtt­mű­kö­dő tag­jai egy cso­port­nak, akkor maga a tanu­lá­si folya­mat is közös­ség­épí­tő­vé válik.

A tantermen túl kezdődött az igazi tanulás

Bár az órák sokat segí­tet­tek, az angol nyelv maga­biz­to­sabb hasz­ná­la­tá­hoz talán még töb­bet adtak a dél­utá­ni és esti közös programok.

A napok gyak­ran közös vacso­rá­val zárul­tak, ahol a helyi spe­ci­a­li­tá­sok meg­kós­to­lá­sa mel­lett újabb és újabb tör­té­ne­tek, tapasz­ta­la­tok és beszél­ge­té­sek kerül­tek elő. 

Közösségben tanulni, tanulva közösséget építeni

A prog­ram szá­mom­ra azért is volt külö­nö­sen érté­kes, mert saját élmé­nyen keresz­tül mutat­ta meg azt, amit a közös­ség­szer­ve­zés­ben és a közös­sé­gi tanu­lás­ban nap mint nap tapasz­ta­lunk: a kap­cso­la­tok önma­guk­ban is tanu­lá­si lehe­tő­sé­ge­ket teremtenek.

Egy jól műkö­dő közös­ség­ben nem­csak a tré­ner vagy a tanár tanít. Taní­ta­nak a részt­ve­vők egy­más­nak, a közös élmé­nyek, a külön­bö­ző kul­tú­rák, a beszél­ge­té­sek és még azok a hely­ze­tek is, ami­kor vala­mit nem tudunk töké­le­te­sen kifejezni.

Talán éppen ezért tar­tom ezt az eddi­gi leg­ha­té­ko­nyabb nyelv­fej­lesz­tő kép­zé­sem­nek. A siker­hez kel­lett a meg­fe­le­lő taná­ri veze­tés, a jól meg­vá­lasz­tott koope­ra­tív mód­sze­rek és az átgon­dolt tanu­lá­si hely­ze­tek – de leg­alább ennyi­re fon­tos volt az a közös­ség is, amely a kép­zés részt­ve­vő­i­ből létrejött.

Valen­ci­á­ból így nem­csak új angol sza­vak­kal és nyel­vi maga­biz­tos­ság­gal tér­tem haza, hanem egy fon­tos szak­mai tapasz­ta­lat­tal is: közös­ség­ben tanul­ni sok­szor azt jelen­ti, hogy egy­mást tanít­juk – miköz­ben együtt épít­jük fel azt a közös­sé­get, amely­ben jó tanulni.

( Mat­ko­vics István) 

Köszön­jük az Eras­mus+ által biz­to­sí­tott lehe­tő­sé­get és a Tem­pus Köz­ala­pít­vány támo­ga­tó segít­sé­gét a mobi­li­tá­sok megvalósításában.