Menu
17 08

Történetek, amelyek összekötnek bennünket

Egyéb, nemzetközi program Közzétette:

Odüssze­usz tör­té­ne­tét közel három­ezer éve mesél­jük – s most éppen a mozi­ban is újra talál­koz­ha­tunk vele. De vajon miért hat ránk még min­dig egy ennyi­re régi tör­té­net? Miért nem avul­nak el bizo­nyos tör­té­ne­tek, miköz­ben körü­löt­tünk min­den folya­ma­to­san változik?

Ezt a kér­dést jár­ta körül Kiss Dávid, a CKA önkén­te­se egy egy­he­tes prá­gai nem­zet­kö­zi kép­zé­sen, amely a tör­té­net­me­sé­lés művé­sze­té­re, a tör­té­ne­tek­ben rej­lő érté­kek­re és azok közös­ség­for­má­ló ere­jé­re fókusz­ált. A kép­zé­sen külön­bö­ző orszá­gok­ból érke­ző közös­ség­szer­ve­zők, ifjú­sá­gi mun­ká­sok és civil szer­ve­ze­tek mun­ka­tár­sai osz­tot­ták meg egy­más­sal tapasz­ta­la­ta­i­kat és módszereiket.

A közös gon­dol­ko­dás egyik fon­tos fel­is­me­ré­se az volt, hogy a jó tör­té­ne­tek való­já­ban nem első­sor­ban ese­mé­nyek­ről, hanem embe­rek­ről szól­nak. Félel­mek­ről és dön­té­sek­ről, vesz­te­ség­ről és remény­ről, konf­lik­tu­sok­ról és újra­kez­dés­ről, útról és meg­ér­ke­zés­ről. Olyan embe­ri tapasz­ta­la­tok­ról, ame­lyek évszá­za­do­kon és kul­tú­rá­kon átível­ve is isme­rő­sek marad­nak számunkra.

Éppen ezért a tör­té­net­me­sé­lés nem csu­pán egy kom­mu­ni­ká­ci­ós tech­ni­ka. A tör­té­ne­tek segí­te­nek kap­cso­lód­ni egy­más­hoz, értel­mez­ni a saját tapasz­ta­la­ta­in­kat, és meg­ér­te­ni mások néző­pont­ját. Egy jól elme­sélt tör­té­net képes köze­lebb hoz­ni egy­más­hoz olyan embe­re­ket is, akik első­re talán nagyon külön­bö­ző­nek tűnnek.

A közös­sé­gi és ifjú­sá­gi mun­ká­ban ennek külö­nös jelen­tő­sé­ge van. Egy közös­ség nem pusz­tán embe­rek­ből, prog­ra­mok­ból és ese­mé­nyek­ből áll, hanem közös élmé­nyek­ből és közös tör­té­ne­tek­ből is épül. Egy talál­ko­zó, egy work­shop, egy közös pro­jekt vagy akár egy konf­lik­tus mind olyan tör­té­net­té vál­hat, amely meg­ha­tá­roz­za, hogyan gon­do­lunk egy­más­ra és a közösségünkre.

A kép­zés arra is rámu­ta­tott, hogy a tör­té­net­me­sé­lés nem fel­tét­le­nül azt jelen­ti, hogy min­dig nagy és külön­le­ges tör­té­ne­te­ket kell keres­nünk. A min­den­na­pi tapasz­ta­la­ta­ink­ban is ott van­nak azok a pil­la­na­tok, ame­lyek­ből mások tanul­hat­nak, ame­lyek­hez kap­cso­lód­ni tud­nak, vagy ame­lyek új kér­dé­se­ket indí­ta­nak el bennük.

A nem­zet­kö­zi kép­zés egyik leg­fon­to­sabb hoza­dé­ka éppen ez volt: külön­bö­ző orszá­gok­ból és kul­tu­rá­lis hát­tér­ből érke­ző embe­rek tör­té­ne­te­in keresz­tül ismer­het­tük meg egy­más való­sá­gát. A tör­té­ne­tek így nem­csak egy közös­sé­gen belül terem­te­nek kap­cso­la­tot, hanem orszá­gok és kul­tú­rák között is.

A kép­zés tapasz­ta­la­tai a CKA szá­má­ra is fon­to­sak: a közös­sé­gek meg­szó­lí­tá­sá­ban, a fia­ta­lok­kal való mun­ká­ban és a civil kez­de­mé­nye­zé­sek bemu­ta­tá­sá­ban egy­aránt érde­mes tuda­to­sab­ban figyel­nünk arra, milyen tör­té­ne­te­ket mesé­lünk magunk­ról, egy­más­ról és a közösségeinkről.

Hiszen vég­ső soron min­den prog­ram, min­den fog­lal­ko­zás és min­den talál­ko­zás egy-egy tör­té­net kez­de­te vagy folytatása.

A kér­dés csak az: tuda­to­san meséljük‑e őket?

(Kiss Dávid beszámolója)

Köszön­jük az Eras­mus+ által biz­to­sí­tott lehe­tő­sé­get és a Tem­pus Köz­ala­pít­vány támo­ga­tó segít­sé­gét a mobi­li­tá­sok megvalósításában.