Varga A. Tamás a Civil Kollégium egykori szellemi vezetője

Szak­mai életút

„Az 1954. évi kény­sze­rű pálya­vá­lasz­tás­kor úgy dön­töt­tem, hogy ha már nem mehe­tek a makói gim­ná­zi­um­ba, akkor olyan tech­ni­ku­mot válasz­tok, mely válasz­tás­sal a fővá­ros­ba kerül­he­tek. Tit­kon azért tet­tem ezt, mert az osz­tá­lyunk­ból egy lány is jelent­ke­zett egy buda­pes­ti közép­is­ko­lá­ba, s gon­dol­tam, így a köze­lé­ben lehe­tek. Én jöt­tem Buda­pest­re, s ő maradt ott­hon, mert nem vet­ték fel.
1958-ban, az érett­sé­gi után elő­ször a Buda­fo­ki Kar­ton­le­mez­gyár­ban dol­goz­tam tech­ni­kus­ként, majd 1960-tól a Buda­pes­ti Műsza­ki Egye­tem Gépész­mér­nö­ki Kará­nak hall­ga­tó­ja let­tem. Ám soha nem von­zód­tam iga­zán a műsza­ki pályá­hoz, inkább a szín­ját­szás, a szín­ház, a ren­de­zés iránt kezd­tem el érdek­lőd­ni. Elő­ször a Buda­fo­ki Kar­ton­le­mez­gyár­ban, majd a Buda­pes­ti Műsza­ki Egye­tem szín­ját­szó cso­port­já­ban ala­pí­tó tag­ként ját­szot­tam egé­szen 1970-ig. 1963-ban szín­ját­szó-ren­de­zői műkö­dé­si enge­délyt sze­rez­tem. Jelen­tő­sebb ren­de­zői mun­kát a Szké­né­ben, majd 1970-től 1980-ig az Együt­tes Szín­ház­ban végez­tem.
Szak­mai pálya­fu­tá­so­mat a Buda­pes­ti Műsza­ki Egye­te­men kezd­tem.
Műegye­te­mi tanul­má­nya­i­mat leg­in­kább a kul­tu­rá­lis élet­ben való rész­vé­tel szán­dé­ka miatt hagy­tam abba. 1963-ban, mint har­mad­év­ből kiug­rott gépész­hall­ga­tó, elő­ször az egye­te­mi klu­bot vezet­tem, majd 1967-től 1973-ig az egye­tem kul­tu­rá­lis tit­kár­sá­gá­nak veze­tő­je vol­tam, s az egye­tem köz­mű­ve­lő­dé­sét irá­nyí­tot­tam.
Az egye­te­men folyó műve­lő­dés­szer­ve­ző mun­kán­kat a foly­to­nos újí­tás és kísér­le­te­zés jel­le­mez­te. Mun­kánk vezé­rel­ve az értel­mi­sé­gi kép­zés volt, mely kiegé­szí­tet­te a szak­ok­ta­tást és részé­vé vált az álta­lunk szer­ve­zett-ins­pi­rált tár­sas tevé­keny­sé­gek­nek is. A szé­le­sebb látó­kör és művelt­ség meg­szer­zé­sét aktív módon kép­zel­tük és erre ser­ken­tet­tük a hall­ga­tó­kat is. Érdek­lő­dé­sük­nek meg­fe­le­lő­en pél­dá­ul önszer­ve­ző körö­ket alkot­hat­tak. Öt fő össze­szer­ve­ző­dé­se ese­tén szak­em­bert, tema­ti­kát, össze­jö­ve­te­li helyet, infor­má­ci­ó­kat, kap­cso­la­to­kat biz­to­sí­tot­tunk, vagy­is min­den­kép­pen segí­tet­tük e cso­por­tok élet­ben mara­dá­sát. A haza, a vidé­ki élet, a tár­sa­dal­mi prob­lé­mák meg­is­me­ré­se érde­ké­ben 10 napos köz­mű­ve­lő­dé­si gya­kor­la­to­kat szer­vez­tünk. A tanu­ló­kö­rök leg­ér­dek­lő­dőbb hall­ga­tó­i­val éven­te képez­tük tovább magun­kat tár­sa­da­lom­is­me­re­ti tábo­rok­ban. 1971-ben az egye­te­mi hall­ga­tók kul­tu­rá­lis akti­vis­tá­i­val együtt egy nagy­sza­bá­sú mun­ká­ba fog­tunk, amely­nek lénye­ge az volt, hogy kul­tu­rá­lis tevé­keny­sé­gün­ket a hall­ga­tók igé­nye­i­re, prob­lé­má­i­ra, szük­ség­le­te­i­re épí­tet­tük, töb­bek között a min­den­na­pi élet kul­tú­rá­já­ra. Hit­tünk abban, hogy az egye­te­mis­ták, mint a jövő értel­mi­sé­ge, már egye­te­mi éve­ik alatt tehet­nek a köz­mű­velt­sé­gért, de vég­zé­sük után a mun­ka­he­lyü­kön min­den­kép­pen. Velük közö­sen ala­kí­tot­tunk ki több szé­les­kö­rű tár­sa­dal­mi akci­ót, mint pl. az „Egye­te­mis­ták a köz­mű­ve­lő­dé­sért” elne­ve­zé­sűt. Ennek során fel­mér­tük a magyar­or­szá­gi műve­lő­dé­si házak műsza­ki álla­po­tát, s ahol erre helyi igény mutat­ko­zott, tanul­mány­ter­vet is készí­tet­tünk, sőt egyet, a kun­szent­mik­ló­sit, közös erő­vel át is épí­tet­tünk. Az 1969-ben meg­nyílt „R” Klub és az 1970-ben meg­nyílt SZKÉNÉ Műegye­te­mi Szín­pad is saját ter­ve­zé­sű és a mi mun­kánk ered­mé­nye volt, ezek az egye­te­mi szel­le­mi élet köz­pont­já­vá vál­tak.
1973-ban, ami­kor a tovább­lé­pés már meg­ha­lad­ta vol­na az egye­tem igé­nye­it és poli­ti­kai bátor­sá­gát, meg­vál­tam az egye­tem­től. Az „Egye­te­mis­ták a köz­mű­ve­lő­dé­sért” moz­ga­lom ered­mé­nyei kap­csán hív­tak 1973-ban jelen­le­gi mun­ka­he­lyem­re, a Nép­mű­ve­lé­si Inté­zet­be – ma Magyar Műve­lő­dé­si Inté­zet –, hogy gon­doz­zam ezt a terü­le­tet. Köz­ben elvé­gez­tem az Eöt­vös Lóránd Tudo­mány Egye­tem nép­mű­ve­lés sza­kát.
Inté­ze­ti mun­kám szer­ves foly­ta­tá­sa a műegye­te­mi­nek, csak míg koráb­ban egy intéz­mé­nyen belül, most orszá­gos szin­ten lehe­tett meg­újí­ta­ni a gya­kor­la­tot. Ele­in­te egy adott intéz­mény­rend­szer (műve­lő­dé­si ott­hon) kere­te­in belül kez­de­mé­nyez­tem inno­va­tív kísér­le­te­ket, később intéz­mény­tí­pus­tól füg­get­le­nül, a tele­pü­lés­re, mint egész­re kiter­je­dő módon.

Mun­ká­im idő­ren­di sor­rend­ben:
– A ’70-es évek köze­pé­től műve­lő­dé­si ott­hon – közös­sé­gi ház – falu­ház-épí­té­si moz­ga­lom, mely nem csak hagyo­má­nyok­hoz hű és ugyan­ak­kor kor­sze­rű, új esz­té­ti­kai és műsza­ki meg­ol­dás­ként volt érde­kes, hanem gon­do­la­ti­sá­ga miatt is, mert az együtt­lét elfoj­tott tár­sa­dal­mi igé­nyé­nek fel­tá­masz­tá­sá­ra, a helyi közös­sé­gi-nyil­vá­nos­ság­te­rem­tő fóru­mok lét­re­ho­zá­sá­ra helyez­tük a hang­súlyt. Tetőt akar­tunk az embe­ri együtt­lét fölé, olyant, ame­lyik tere­i­ben, egy­sze­rű meg­je­le­né­sé­ben a közös gon­dol­ko­dást és az elve­szí­tett embe­ri mél­tó­ság vissza­épü­lé­sét sugall­ja.
– E mun­ká­val egy­ide­jű­leg ala­kí­tot­tuk ki kísér­le­ti tevé­keny­sé­gün­ket, mely­nek lénye­ge elő­ször a műve­lő­dé­si ott­ho­nok tevé­keny­sé­gé­nek átala­kí­tá­sa volt, az elit­kul­tú­ra ered­mé­nye­i­nek nép­sze­rű­sí­té­se helyett a hét­köz­na­pi – étke­zé­si, együtt­mű­kö­dé­si, maga­tar­tá­si stb. – kul­tú­ra egyen­jo­gú­sí­tá­sa volt. „Nyi­tott ház” elne­ve­zés­sel az ország 20 műve­lő­dé­si ott­ho­ná­ban szer­vez­tük meg a műve­lő­dé­si ott­ho­ni mun­kát meg­újí­tó kísér­le­tün­ket. Később e tevé­keny­ség ter­mel­te ki a közös­ség­fej­lesz­té­si kez­de­mé­nye­zé­se­ket, vagy­is a kilé­pést az intéz­mé­nyek falai közül, a tér­sé­gek, tele­pü­lé­sek köz­éle­tét és fej­lő­dé­sét befo­lyá­so­ló önszer­ve­ző moz­gá­so­kat, cso­por­to­su­lá­so­kat. A kísér­le­ti csa­pat­ból szak­mai „kol­lé­gi­u­mot” szer­vez­tünk, mely a hazai közös­ség­fej­lesz­tés első műhe­lye­ként ma is együtt­mű­kö­dik és vég­zi az immár új szak­ma­épí­té­si fel­ada­to­kat (kép­zé­sek, pub­li­ká­ci­ók, kon­fe­ren­ci­ák ren­de­zé­se, stb.).
– Az első közös­ség­fej­lesz­tői kísér­le­tet 1983-tól egy bako­nyi tér­ség­ben vezet­tem. E kísér­let és a Kol­lé­gi­um helyi fej­lesz­té­si ered­mé­nyei foko­za­to­san ráirá­nyí­tot­ták előbb a szű­kebb szak­ma, majd – a rend­szer­vál­tás óta – a tár­sa­da­lom külön­bö­ző szak­mai cso­por­to­su­lá­sa­i­nak figyel­mét a közös­ség­fej­lesz­tés­re. 1989-ben a kol­lé­gi­u­mi mag köré orszá­gos egye­sü­le­tet, a Közös­ség­fej­lesz­tők Egye­sü­le­tét szer­vez­tük, mely­nek ügy­ve­ze­tő elnö­ke vagyok. Szá­mos nem­zet­kö­zi szak­mai intéz­ménnyel és egye­sü­let­tel vet­tük fel a kap­cso­la­tot. Az ICEA Inter­na­ti­o­nal Com­mu­nity Edu­ca­ti­on Asso­ci­a­ti­on nem­ze­ti szer­ve­ze­te vagyunk 1991 óta, ugyan­et­től az évtől vagyunk tag­jai a Com­bi­ned Euro­pe­an Bureau for Soci­al Deve­lop­ment elne­ve­zé­sű euró­pai közös­ség­fej­lesz­tő szer­ve­zet­nek és az EL TALLER ngo-kat tömö­rí­tő nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­té­nek is. 1987 óta szer­ve­zünk közös­ség­fej­lesz­tői kép­zé­se­ket. Ered­mé­nye­in­ket tanul­má­nyok­ban, szak­köny­vek­ben össze­gez­zük, segí­tő­ket, fej­lesz­tő­ket képe­zünk, szak­ta­ná­csok­kal szol­gá­lunk és egy orszá­gos, ún. közös­ség­szol­gá­la­ti háló­zat kiépí­té­sén dol­go­zunk.
– 1983-tól lakos­sá­gi cse­ré­ket szer­ve­zünk nor­man­di­ai ani­má­to­rok­kal és helyi közös­sé­gek­kel, a tele­pü­lés­kö­zi kap­cso­la­tok kiépü­lé­se érde­ké­ben. Meg­ala­pí­tot­tuk a Fran­cia­ba­rát Közös­sé­gek Tár­sa­sá­gát, amely­nek ügy­ve­ze­tő elnö­ke vagyok.
– Nap­ja­ink­ban a leg­erő­tel­je­seb­ben a közös­ség önma­ga álta­li fel­mé­rő mun­ká­ja és ter­ve­zé­si tevé­keny­sé­ge fog­lal­koz­tat ben­nün­ket, vala­mint a szö­vet­ke­zet­szer­ve­zés a helyi közös­sé­gek­ben és a leg­újab­ban saj­nos ter­je­dő sze­gény­ség közös­sé­gi leküz­dé­sé­nek lehe­tő­sé­gei. Most fog­lal­ko­zunk a helyi állam­pol­gá­ri cse­lek­vés­hez szük­sé­ges tech­ni­kák és isme­re­tek-kész­sé­gek kép­zé­sen tör­té­nő kifej­lesz­té­sé­vel is.
– Az Inté­zet Fej­lesz­té­si Osz­tá­lyá­nak veze­tő­je­ként mun­kám­hoz tar­to­zik több továb­bi terü­let lehe­tő­sé­ge­i­nek fel­ku­ta­tá­sa és mun­ka­tár­sa­im szak­mai menedzselése.

A frek­ven­cia­mo­ra­tó­ri­um fel­ol­dá­sa után az ala­ku­ló civil tár­sa­da­lom erő­sö­dé­sé­nek jó esz­kö­ze lesz az álta­lunk kez­de­mé­nye­zett Közös­sé­gi Rádió meg­szer­ve­zé­se.
„Közös­ség­szol­gá­lat” néven működ­te­tünk egy infor­má­ci­ós köz­pon­tot, mely­ben a lehe­tő leg­szé­le­seb­ben értel­me­zett köz­mű­ve­lő­dé­si infor­má­ci­ók gyűj­té­sé­vel és ter­jesz­té­sé­vel fog­lal­ko­zunk. A ter­jesz­tés egy­ben egy szá­mí­tó­gé­pes kom­mu­ni­ká­ció kiépí­té­sé­nek kísér­le­te is – ún. lemez­új­sá­gon küld­jük szét és rész­ben leme­zen is kap­juk meg a hoz­zánk bekül­dött infor­má­ci­ó­kat. A folya­ma­to­san bővü­lő Közös­sé­gi Adat­tá­runk­ról az inté­ze­ti kol­lé­gák már­is lekér­het­nek infor­má­ci­ó­kat, de ha tech­ni­kai lehe­tő­sé­ge­ink majd enge­dik, kiala­ku­ló adat­bá­zi­sunk­ból tele­fon­vo­na­lon is kap­hat­nak ada­to­kat a velünk kap­cso­la­tot kere­sők, ami egy­ben lehe­tő­vé teszi azt is, hogy part­ne­re­ink egy­más között is kor­sze­rűbb adat­for­gal­mat bonyo­lít­sa­nak le. Mind­ezek mel­lett meg­kezd­tük egy Mail-box ter­ve­zé­sét, ill. szer­ve­zé­sét, amely össze­fog­ja majd adat­szol­gál­ta­tó tevé­keny­sé­gün­ket.
Buda­pest, 1995. janu­ár 30.”

Kiegé­szí­tés:
Mun­kái közül fel­tét­le­nül emlí­tés­re mél­tó még a PÁLYÁZATFIGYELŐ c. újság, ame­lyet 1990-ben ala­pí­tot­tak Huszerl József­fel és adják ki azóta is, havi rend­sze­res­ség­gel.
Tamás 1996 végén kivált az Inté­zet­ből és ettől kezd­ve egé­szen halá­lá­ig a Közös­ség­fej­lesz­tők Egye­sü­le­te elnö­ke­ként és az álta­la kez­de­mé­nye­zett Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány igaz­ga­tó­ja­ként tevékenykedett.

E hét és fél év fon­to­sabb mun­kái a követ­ke­zők vol­tak:
– A Civil Kol­lé­gi­um Közös­sé­gi Házá­nak lét­re­ho­zá­sa és működ­te­té­se Kunszentmiklós–Kunbábonyban;
– Kez­de­mé­nye­ző és veze­tő sze­rep a Közös­ség­fej­lesz­tők Egye­sü­le­te és a Civil Kol­lé­gi­um stra­té­gi­ai ter­ve­i­nek kidol­go­zá­sá­ban, a hosszú távú for­rá­sok meg­te­rem­té­sé­ben, mun­ka­tár­si gár­da kiala­kí­tá­sá­ban, alkal­ma­zá­sok lehe­tő­vé téte­lé­ben;
– A Felső–Kiskunsági kis­tér­ség közös­ség­fej­lesz­tői prog­ram­já­nak kifej­lesz­té­se és irá­nyí­tá­sa;
– Part­ner­kap­cso­lat kiala­kí­tá­sa és együtt­mű­kö­dés a Nor­t­hern Col­l­e­ge-dzsal;
– A tapasz­ta­la­tok­ra épü­lő és cse­lek­vé­sen keresz­tü­li tanu­lás és taní­tás mód­szer­ta­ná­nak kifej­lesz­té­se, taná­ri kar kiala­kí­tá­sa;
– A Paro­la szer­kesz­té­se 2000-től;
– Sze­mi­ná­ri­u­mok, szak­mai talál­ko­zók szer­ve­zé­se, pl. az Egye­sü­let 10. évfor­du­ló­ja tisz­te­le­té­re szer­ve­zett 6 regi­o­ná­lis kon­fe­ren­cia 1999-ben;
– A „Demok­rá­cia”, a „Roma Közös­sé­gi Ház”, a „Helyi cse­lek­vés” és a „Közös­ség­fej­lesz­té­si part­ner­ség-épí­tés Közép-Kelet Euró­pá­ban” prog­ra­mok kifej­lesz­té­se és veze­té­se.
– Stra­té­gi­ai part­ner­ség a közös­ség­fej­lesz­tés hon­lap­ja, a Közös­sé­gi Adat­tár tel­jes rend­sze­ré­nek kiala­kí­tá­sa és a szak­kép­zés területein.