A Civil Kollégium Alapítvány segítségével az Erasmus+ Mobility projekt keretében és az Európai Unió támogatásával hatan vehettek részt a ULEX képzésén Spanyolországban.
“Amikor lehetőséget kaptam, hogy a CKA‑n keresztül részt vehessek egy nemzetközi projektben, ahol az aktivisták kiégése ellen küzdenek, sokat reméltem, tudtam előre, hogy ez jó lesz és nekem való — de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kapok majd.
Hazai környezetünkben a kiégés-közeli állapot nem csupán átmeneti helyzet, hanem szinte már életforma. Az ULEX-partnerszervezetnek részben hasonló célkitűzései vannak, mint a CKA-nak, és nekik is megvan a „saját Kunbábonyuk” Erolesben, a spanyol Pireneusok gyönyörű ölelésében – egy mindössze tízfős, varázslatos kis hegyi faluban. Egy áprilisi, tíznapos képzésükön volt szerencsém részt venni, ami egyben lelki elvonulást is jelentett. Beszéltem előtte Bardócz Ágival, aki tavaly járt ott, és elárulta: azóta is abból a forrásból táplálkozik, amit ott felfedezett. Most már értem, miért mondta ezt.
Kicsit több mint egy hónap telt el azóta, hogy hazatértem, de még mindig érzem, hogy valami alapvetően megváltozott bennem. Leginkább azért, mert a képzésen megtanultuk: ha nem tudunk magunkkal békét kötni, akkor lehetetlen lesz valódi változást elérnünk a világban. Az ULEX-csapat – kedvességével és szakértelmével – valamit úgy helyrebillentett bennem, hogy ebben a mostani szarcunamiban is, ami Magyarországon és a világban tombol, képes vagyok megtalálni a belső egyensúlyomat. Pedig nem vagyok egy spirituális ember, csak nyitott az újra. Hihetetlen feltöltődés, friss impulzusok és egy megváltozott szemlélet, amit szavakkal nehéz elmagyarázni; a mindennapjaim is gyökeresen átalakultak. Tudom, ez most úgy cseng, mint egy túlzó reklámszöveg, de tényleg sokkal tudatosabban élem az életem, és végre megtanultam figyelni a mentális jólétemre.
Nem sok fotóm készült, hiszen ez a tíz nap egyfajta digitális detox is volt – a közösségi terekben nem használtunk elektronikus eszközöket. De mégis megosztok veletek pár képet erről a lélegzetelállító környezetről, ami átmenetileg az otthonom lehetett. Maradtam volna még szívesen egy ideig.
Szívből köszönöm, CKA, köszönöm, ULEX!”
A beszámolót és a fotókat köszönjük Pálinkás Jánosnak, akitől még egy gyönyörű videofelvételt is kaptunk, hogy itthonról is átérezzük a katalán kisváros, Eroles csodálatos szépségét.
