A Wekerlei Kultúrház az első pillanattól kezdve nagy hangsúlyt fektet a családokra. Küldetésük és feladatuk, hogy folyamatosan felmérjék az ott élők igényeit. Tudják, aki belép hozzájuk, magával hozza és elviszi a lehetőségek tárházát. Beszélgetnek, kérdeznek, hogy megismerjék a közösség elvárását. — kezdte „Az aktív közösség szerepe a lokális hagyományteremtésben” című konferenciabeszélgetést Kiss-Szitár Orsolya, a helyi kultúrház vezetője.
Ahogy minden közösséget, őket is megviselték az elmúlt évek nehézségei, de a rugalmas és kreatív hozzáállásuknak köszönhetően megerősödve kerültek ki belőle. A wekerlei életérzés: együtt szabadok és erősek vagyunk — mit sem változott.
Borzalmas látvány volt az üres, látogató nélküli kultúrház a covid berobbanásakor, de a lelkes és ötletes stáb azonnal felállított egy online teret a közösségnek.
Máig emlegetik a “Divathíradót”, ami igazi kultúrtörténeti gyöngyszem volt. A gazdasági válságra energiatakarékossággal válaszoltak, s ennek jegyében töltötték meg a tereket: egy napra szervezve a felnőtt és a gyerek programokat, csak úgy zengett ház a sok látogatótól.
A Wekerlei Kultúrházzal,mint önkormányzati közművelődési intézménnyel több évtizedes a Wekerlei Társaskör együttműködése — folytatta a történetet Szebenyi Marianna, a WTE tagja. A legrégebbre talán a Wekerlei Napok története nyúlik vissza, amelyre idén 33. alkalommal került sor. A “Tied a színpad” programban, évente 2–300 wekerlei gyerek lép fel. A CÉGÉR című dokumentumfilm fesztivált is közösen szervezték, helyi közösségektől jött az ötlet, és a helyi közösségek voltak az ipartörténeti kisfilmek alkotói.
18 évvel ezelőtt találták ki a gyerekek egyik nagy kedvencét: a Téltemetést, egy dobos kikiáltós felvonulást, melynek csúcspontja a kiszebáb elégetése. Az ehhez kapcsolódó kézműves program idővel kinőtte a korábbi helyszínt, így ennek ma már a Kultúrház ad otthont, s innen vonul a mintegy 500 fős tömeg rigmusokat kántálva a máglya helyszínre, a Kós Károly térre, ahol több százan várják mindig a menet megérkezését.
A Kultúrház nemcsak a Társaskörrel működik együtt — vette át szót ismét Kis-Szitár Orsolya- a Wekerlei Garázsvásár programban is közreműködnek, amely mára egy kulturális oázissal teli fesztivál lett. A Wekerlei Nyári Szabadegyetem kapcsán a Magyar Kollégium Kulturális Egyesülettel fogtak össze. Az esemény szlogenje: “A Wekerlének fontos vagy! Neked fontos a Wekerle!” tökéletesen kifejezi a közösség összetartozását és egymás iránti elköteleződését. A Kispesti Helikon Kulturális Egyesülettel pedig Helikon Go néven kalandos műtárgykereső túrára hívták a játékra vágyó és alkotásokra kíváncsi műkedvelőket.
A Wekerle Társaskör is az együttműködés híve, Szebenyi Marianna azt mondja, hogy nem egymással vetélkednek, közösen megsokszorozzák az erőiket és a hatásukat a wekerleiek összefogásában, közösségé kovácsolásában. Éppen ezért minden wekerlei szervezettel, nemcsak a civilekkel, informális csoportokkal, de a gazdasági szereplőkkel, iskolákkal, óvodákkal is jó kapcsolatot ápolnak.
Erre jó példa, hogy egy pályázat kapcsán idén a helyi középiskola média szakos hallgatóit és tanárait vonták be a Wekerlei képpillanatok című projektbe, ahol a diákok készítettek rövid filmeket. Az évek során sikerült elérni, hogy a wekerleiek maguk is aktívan tegyenek a közösségért, mintegy 270 önkéntes dolgozik a rendezvényeken és az egyesület is csak önkéntes munkával működik. A programok hiányérzetekből fakadtak mindig is és ezért elvük, ha jó ötlettel jön bárki, azt kötelességük befogadni.
A közönség ámulattal hallgatta az elmúlt évtizedek izgalmas történéseit, majd Bíró Ágota némi szomorúsággal kezdte el mesélni a Szigetvár Társaság történetét, az ottani szegénység megélését. Nekik nincs közösségi terük, de van töretlen lelkesedésük. A kultúrán keresztül igyekeznek megszólítani az embereket, úgy látják, így képesek az emberek a problémákra válaszolni. Közösségi kiállításokat szerveznek, ahol a közösség állítja össze a bemutatott anyagokat. Számos család életét meghatározta a helyi cipőgyár, ami 123 évig működött Szigetváron. A személyes történelem minden ott élőt érdekel, sokan őriznek otthon ehhez kapcsolódó tárgyat, fotót, emléket. Most a konzervgyár bemutatása következik. Tapasztalják, hogy a közösségi kultúra aktivizálja a lakosságot. Nagy vágyuk, hogy az intézményrendszer is felálljon melléjük. Mivel helyben nincsi újság, sem rádió, a helyi nyilvánosságot folyamatos kérdőívezéssel pótolják. Sportkiállításra is készülnek, elébb az idősebb korosztálynak, majd a fiataloknak, akik majd vendégül látják az idősebbeket.
Fontos közösségszervező erő náluk a környezetvédelem, a víz problémája. Kényszer hatására kezdtek el foglalkozni a vízproblémával. Elfogadhatatlan helyzet alakult ki náluk, miután egy felújítást követően a 10 ezer lakos harmada nem jut hozzá iható vízhez, ráadásul fizetnek a vízdíjért, de semmit sem kapnak érte cserébe. Ezért is kiemelt szerepet kell vállalniuk a helyi kommunikációban. Korábban nem bíztak a helyiek magukban, nem hittek a összefogás erejében. A szigetvári csapat úgy véli: a kultúra bizalmi viszonyt teremtett, képes behúzni a közösségi szerveződésbe az embereket. Ma már meg tudják fogalmazni mi a hiányérzetük. Szociális tevékenységet is végeznek, hiszen helyben ebből is kevés van. Legyél érzékeny felülről, és adj másoknak — mondják a kicsit tehetősebbeknek. Az intézmények nagy része bezárt, sorvadni kezdett minden, újra kellett éleszteni azzal, hogy felismerték: közösek az érdekeik és a kölcsönös együttműködés hatalmas erőt ad.
Folyamatosan erősíteni kell találkozásokat, a kapcsolódási pontokat. Egyszerűen az embereket közösséggé kell fejleszteni, ez a mi munkánk, s nem is kevés — állapították meg a beszélgetés résztvevői.
A gyerekek pedig azt viszik magukkal, amit láttak, amit maguk is megéltek. Olyan plusz ügyességet kapnak az élethez, amit az oktatási rendszer jelenleg nem tud megadni. Megtanulnak együttműködni, alkalmazkodni, javul a problémamegoldó képességük, kreativitásuk. Már a totyogósok is részesei lehetnek az önkéntes munkának, erre nevelődnek, amikor például ők adnak oda valami apróságot egy rendezvényen.
Az aktivitás, a közösségért folytatott munka megteremti a hagyományt és az önkéntesség szocializációját.
/Bíró Ágota: Szigetvár Társaság aktivistája, nemrég a Civil Kollégium Alapítvány egyéves képzésén tanulta a közösségszervezést.
A kerekasztal-beszélgetést Bálint Mónika, a CKA ügyvezetője fogta össze./