“Meghívást kaptunk V. Németh Zsolt, Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkárától és Dr. Dukai Miklós Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati államtitkárától, hogy vegyünk részt az OECD tényfeltáró missziójában, amely a „Vízkormányzás Magyarországon – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási intézkedések felgyorsítása a vízgazdálkodásban” címen készülő ország-jelentés kidolgozását támogató projekt keretében valósult meg 2025. március 31. és április 4. között a Miniszterelnökség épületében.”
A Víz Koalíciót Homoki Andrea és Magyar-Ábel Ágnes képviselte a misszió 8. szekciójában, ahol a „Víz- és szennyvíz-infrastruktúra klímaadaptív fejlesztése” volt a téma.
Az eseményen a magyar vízszolgáltatók mellett részt vett a MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal), a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata, a Magyar Víz és Szennyvíztechnikai Szövetség, a MaVíz (Magyar Vízközmű Szövetség), az NKE (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) és a BME (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), az OVF (Országos Vízügyi Főigazgatóság), az NNGYK (Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ), a Nemzeti Vízművek Zrt., a VTOSZ (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége) és a VKDSZ (Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége).
“A kerekasztal beszélgetésen nemcsak a Víz Koalíció legfontosabb tevékenységeit és eredményeit sikerült bemutatnunk, de a szakma óvatos beszámolói és megközelítései mellett alkalmunk nyílt az OECD nemzetközi képviseletének figyelmét felhívni a magyar vízközmű-ágazat tarthatatlan helyzetére is. Elsősorban arra, hogy nehéz klímaadaptív vízgazdálkodásról beszélni egy olyan országban, ahol a súlyosan alulfinanszírozott ágazat elöregedett vízhálózatából a kitermelt ivóvíz közel negyede elfolyik, ahol majd 300 ezer honfitársunk él vízszegénységben, miközben a mesterségesen alacsony árú (literenként 30 fillérbe kerülő) víznek a társadalom számára nincs értéke, ezért pazarlóan bánik vele. De a pazarlás ott is tetten érhető, ahol a gyakori vízminőségi panaszok és csőtörések miatt a szolgáltatónak rendszeresen át kell mosnia az egész hálózatot. Mindeközben a víziközmű-fejlesztések kormányzati támogatása a lakossági ivóvízhálózatok helyett ipari parkok körül koncentrálódik.
Hogy a MEKH hiába végez számításokat a víz kitermelésének tényleges bekerülési árait illetően, ha azok nem ismerhetők meg, mert az adatokat a kormányzat 30 évre titkosítja. Végül rámutattunk arra is, hogy a víz ára és az alulfinanszírozottság együttesen vezet fenntarthatatlan vízgazdálkodáshoz egy olyan országban, amelyik éppen a sivatagosodás felé tart.
Az OECD nemzetközi képviselőit érdekelték a meglátásaink, elkérték a tanulmányainkat, és szorgalmazták, hogy vegyük fel velük a kapcsolatot. De a vízügyi ágazat újabb szereplői is érdeklődéssel fordultak a Víz Koalíció felé, így az eseményen az NNGYK, az OVF és a VTOSZ képviselőivel is váltottunk néhány szót a későbbi együttműködés reményében.
Fontosnak tartjuk, hogy éljünk az ilyen lehetőségekkel. Egyrészt a legmagasabb döntéshozói szintről kaptunk meghívást egy nemzetközi projektben való részvételre a vízügyi szakma prominens képviselői mellett. Ez jelzi a Víz Koalíció egyre meghatározóbb szerepét és súlyát a hazai vízügyi diskurzusban, ami a többéves munkánk elismerése. Ugyanakkor számunkra is lehetőség egy ilyen alkalom, hogy a szélesebb szakma és a döntéshozó mellett a nemzetközi szereplők is megismerjék a szervezetünket és azt a hiánypótló munkát, amit a hazai vízhelyzet javítása érdekében végzünk.
Mert a vízügy közös ügy!”
Magyar-Ábel Ágnes, a Víz Koalíció tagja