Erasmus+ képzés Spanyolországban — Hruskó Erika spanyolországi utazásáról mesél

Az Euró­pai Unió egyik leg­je­len­tő­sebb prog­ram­ja az Eras­mus prog­ram, amely a kül­föl­di tanu­lást és a szak­mai fej­lő­dést támo­gat­ja szer­te a vilá­gon. Az elmúlt 35 évben több, mint 10 mil­lió tanul­ni vágyó csat­la­ko­zott a szer­ve­zet okta­tás­sal, a kép­zés­sel, az ifjú­ság­gal és a sport terü­le­té­vel kap­cso­la­tos prog­ram­já­ba.
A Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány 22 főt segí­tett az Ersa­smus+ prog­ram­hoz csat­la­koz­ni, az első sze­mé­lyes  beszá­mo­ló Hru­skó Eri­káé, aki­ről így nyi­lat­ko­zott vala­ki egy közös­sé­gi olda­lon: “Eri­ka az a nő, aki nem fél a kihívásoktól”

Úgy gon­dol­juk, ez a spa­nyol­or­szá­gi útja kap­csán is meg­mu­tat­ta bátorságát!

“2022 tava­szán vehet­tem részt a Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány által fel­aján­lott Eras­mus+ kép­zés kere­tén belül, az Önál­ló­an lak­ni közös­ség­ben élni moz­gás­sé­rült embe­rek érdek­vé­del­mé­vel fog­lal­ko­zó civil szer­ve­zet kép­vi­se­le­té­ben a spa­nyol­or­szá­gi Salàs de Pal­lars falu­já­ban, egy tel­jes hét bent­la­ká­sos kom­mu­ni­ká­ci­ós tré­nin­gen. A kép­zést az Ulex kép­ző­cso­port szer­vez­te. A civil tevé­keny­sé­gem nagyon hosszú idő­re nyú­lik vissza. Ren­ge­teg kép­zé­sen, kon­fe­ren­ci­án, nem­zet­kö­zi prog­ram­ban vet­tem részt. Azon­ban ilyen hosszú időt fel­öle­lő kép­zé­sen még nem vol­tam. A dip­lo­mám sze­rint is kom­mu­ni­ká­ci­ós szak­em­ber vagyok, és az Önál­ló­an lak­ni közös­ség­ben élni cso­port­ban is aktí­van sze­re­pet vál­la­lok a kom­mu­ni­ká­ci­ós feladatokban.

A mi gene­rá­ci­ónk­nak, akik a rend­szer­vál­tás­kor vol­tak fia­ta­lok, nem túl sok lehe­tő­sé­ge volt cse­re­di­ák vagy önkén­tes prog­ram­ban részt ven­ni, vagy kül­föl­dön tanulni. 

Az egyik poli­ti­kai szfé­ra letűnt, az új még kiala­ku­ló­ban volt. A régi­ben már nem jutot­tunk ilyen­faj­ta lehe­tő­ség­hez, az új rend­szer­ben pedig mire kiala­kul­tak a lehe­tő­sé­gek kiöre­ged­tünk min­den­ből. Nap­ja­ink­ban az önkén­tes és fia­ta­lok­nak szó­ló prog­ra­mok 30 éves korig vehe­tők igény­be. Így soká­ig csak vágya­koz­va néz­tem az ilyen programokat.

Mas­ter kép­zés­re jár­tam 2016-tól, itt hal­lot­tam egy a cse­re­di­ák lehe­tő­ség­ről, ami­nek kere­té­ben kime­het­nék egy sze­mesz­ter­re kül­föl­di egye­tem­re. A fogya­té­kos­sá­gom­ból adó­dó plusz kiadá­sok­ra is kér­het­tem vol­na támo­ga­tást. Azon­ban nem tudok annyi­ra jól ango­lul, hogy egye­te­mi kép­zést fel tud­jak vál­lal­ni, ango­lul tanul­ni, vizs­gáz­ni, beadan­dó­kat írni. Pedig utá­na néz­tem sok minden­nek, de még­sem mer­tem neki­vág­ni. Így az egye­te­mi kép­zés­hez köt­he­tő kül­föl­di kép­zést is hagy­tam elmen­ni magam mellett.

Az idén tavasszal, azon­ban kapott az Önál­ló­an lak­ni, közös­ség­ben élni cso­por­tunk egy leve­let a Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány­tól, misze­rint lesz egy kép­zés Spa­nyol­or­szág­ban, amely aka­dály­men­tes hely­szí­nen kerül meg­ren­de­zés­re. Nagyon rövid idő állt ren­del­ke­zés­re a jelent­ke­zés­hez is és az uta­zás­ra is. Azon­ban lesz, ami lesz ala­pon jelent­kez­tem rá. Repü­lő­vel utaz­tunk, ami egy elekt­ro­mos kere­kes­szék­kel köz­le­ke­dő ember­nek nem kevés szer­ve­zés­sel és kihí­vás­sal van tele. Az orszá­gon belü­li köz­le­ke­dés meg­szer­ve­zé­se is adott némi izgal­mat.  Az indu­lás előt­ti napon derült ki, hogy hogyan jutunk el a kép­zé­si helyünk­re, ami Bar­ce­lo­ná­tól olyan 200 km-re volt. A Pire­ne­u­sok­ban van a kis falu, ami egy kere­kes­szé­ket hasz­ná­ló ember szá­má­ra külön izgal­mas. Azon­ban a szál­lás­he­lyünk tel­je­sen jó volt, szin­te min­den­ho­vá tud­tam menni.

A kép­zők és a közös­ség is fan­tasz­ti­kus volt. Bevon­tak a cso­por­tos mun­kák­ba, nem hagy­ták, hogy ne legyünk aktí­vak. Én ugyan tovább­ra is úgy érez­tem, hogy nagyon nehéz­kes és hiá­nyos az angol tudásom. 

A kép­zők nagyon jól kezel­ték a hely­ze­tet, ugyan­olyan tag­jai vol­tunk a közös­ség­nek, mint bár­ki más. Úgy érez­tem, hogy sze­ret­tek vol­na még több min­den­be bevon­ni, része­sé­vé ten­ni, de nekem már ez is nagy lépés volt önma­gam­hoz képest.

Szá­mom­ra nem csak tudás­ban, hanem nyel­vi kész­sé­ge­im fej­lő­dé­sé­ben is sokat adott. Önbi­zal­mat is nyer­tem, mert nálam fia­ta­lab­bak között, ide­gen nyel­vi kör­nye­zet­ben is meg tud­tam áll­ni a helyem.”

Idén ünnep­li az Eras­mus+ prog­ram a 35. szü­le­tés­nap­ját. Az évfor­du­ló apro­pó­ján olyan volt és jelen­le­gi Eras­mus+ részt­ve­vő­ket és pro­jekt­meg­va­ló­sí­tó­kat keres­tek a már­ci­us­ban köz­zé­tett fel­hí­vás­ban, akik szí­ve­sen meg­oszt­ják leg­em­lé­ke­ze­te­sebb élmé­nye­i­ket és tapasz­ta­la­ta­i­kat a világ­gal. Több mint ötve­nen küld­ték el sze­mé­lyes tör­té­ne­te­i­ket, ebből az 50 jelent­ke­ző­ből válasz­tott ki a Tem­pus Köz­ala­pít­vány szak­mai zsű­ri­je az öt szek­tor­nak meg­fe­le­lő­en (köz­ne­ve­lés, szak­kép­zés, fel­ső­ok­ta­tás, fel­nőt­ta­nu­lás, ifjú­ság) öt Erasmus35 arcot, mely­ből egy, a fel­nőtt tanu­lás arca Eri­ka lett!

“Úgy gon­dol­tam, hogy az én pél­dám – sze­rin­tem- erre pont nagyon jó pél­da, hisz már nem a fia­tal gene­rá­ci­ó­hoz tar­to­zom, nyelv­tu­dá­som is nehéz­kes, a kere­kes­szék hasz­ná­la­ta, és még a napi sze­mé­lyi asszisz­ten­cia szük­sé­ges­sé­ge miat­ti nehéz­sé­gek elle­né­re sike­re­sen helyt tud­tam áll­ni.  A szak­mai zsű­ri is így gon­dol­ta, és a fel­nőtt tanu­lás arca lehetek.”

Szív­ből gra­tu­lá­lunk neki!