A hazai közösségszervezés egyik legnagyobb sikereként vonul be a (civil) történelembe az a folyamat, amelynek végén nemcsak a partmenti fák százait mentették meg a kivágástól a helyi aktivisták és szimpatizánsaik, de a természetes és élhető Római-partért felelősséget érző és tevékenykedő csapat született. A Maradjanak a FÁK a Rómain csoport egyik meghatározó tagjával, Tóth-Kalló Évával a küzdelem éveiről és az egyéni bevonódás hatásairól beszélgettünk.
- Kimondható az, hogy a Római-part ügyében civil győzelem született?
- Az, hogy a civilek szerepvállalása hozzájárult a Római-part védelméhez, abszolút kijelenthető. Ha 2016-ban, majd 2017-ben nem lépünk fel olyan szervezetten és erőteljesen, akkor visszafordíthatatlan pusztítás kezdődhetett volna el az átgondolatlan tervezés megvalósításával. Az Aranyhegyi-patak és a pünkösdfürdői gát példáján jól látszik, hogy mivel jár, ha helyismeret nélkül, a tervezőasztalnál születnek meg az elképzelések. A Római-part esetében is bebizonyosodott, nincs aki jobban ismeri a területet, annak sajátosságait, az abban rejlő lehetőségeket, mint a helyiek. Ezért is szeretnénk a kezünkbe venni a gát ügyön túl a part sorsát is. A kérdés másik részére utalva azt, hogy győzelem született, még nem merjük kimondani. Akkor érjük el az eredeti célkitűzésünket, ha a Nánási-Királyok útján fejlesztik a jelenlegi gátat és valódi közösségi tervezéssel újul meg a Római. Egyre közelebb kerülünk hozzá, mert a legutóbbi fővárosi közgyűlésen hoztak egy határozatot azzal kapcsolatban, hogy megvalósíthatósági tervet készítenek a Nánási-Királyok úti nyomvonalra. Ide korábban nem készítettek ilyet, az előző főpolgármester, Tarlós István kizárta mint lehetséges alternatíva, míg a parti gát különböző terveire közel 500 milliót költött. Ezek sorra megbuktak, de amíg nem készül el a gát a Nánásin, addig bármikor újra előkerülhet a parti gát ötlete.
- Mit jelentett a “szervezett és erőteljes” fellépés esetetekben?
- A parthasználók tiltakozása már az évtized elején elkezdődött, és a városi zöldek is hangot adtak az aggodalmaiknak, míg 2016-ban a veszély konkretizálódása miatt szükségessé vált a szervezett fellépés. Sokat segített a CKA közösségszervezői pályázata, amelyre a Valyo Egyesület Schänz Juditot indította, hogy a közösségszervezés eszközeivel egy helyi érdekvédő csoportot alakítson. Ott, akkor tényleges volt a veszély, hogy kivágnak 1500 fát, azonnal kellett cselekedni: a szakértőket és az érintetteket összefogni, minden Rómaiért aggódó embert egy helyre terelni. Ennek a korábban már Facebook-csoportként megalakult Maradjanak a FÁK a Rómain adott teret. Megbeszéléseket tartottunk, partbejárást szerveztünk, demonstrációt hirdettünk meg, szakmai anyagokat készíttettünk.
- Mennyiben lett helyi a csoport?
- A szervezés lényege az volt, hogy főként helyiek, tehát a leginkább érintettek vegyék kézbe a probléma megoldását, az aktív csoportba bevont emberek 80 százalékban helyiek voltak. Judit szisztematikusan felkutatta azokat, akiket érdekelhet a part sorsa — többféle csoport korábban is működött már párhuzamosan.
- Te hogy kerültél a csapatba?
- Én az aláírásgyűjtéshez csatlakoztam, örültem, hogy végre tehetek valamit, korábban csak a szomszédokkal beszélgettünk arról, hogy nagy a baj. Előtte soha semmilyen civil kezdeményezésben nem voltam benne. Közgazdász vagyok, idegenforgalom és szálloda szakon végeztem, utazási irodában, szállodában dolgoztam, rendezvényeket szerveztem. A csoportban is a szervezői csapatba kerültem be, az események — demonstrációk, közösségi programok stb — koordinálásában vettem részt, majd később a kommunikációs csoport munkáját segítettem.
- A római fáit védő csoporton keresztül vezetett az utad a Greenpeace-be, a jelenlegi munkahelyedre?
- Igen, ez hozta a változást az életembe, hogy van egy helyi ügy, amiért fel kell hogy álljak a fotelből, mert különben teljesen megváltozik, elveszik az, amit imádok. A Rómain nőttem fel, ott volt az esküvőm, odajárok evezni, és szeretném, ha majd a gyerekeimet is odavihetném játszani — az életem szerves része a part. Schänz Judittól, a későbbi szervezőtől, Kaprinyák Szilvitől és a CKA-tól tanultuk meg azt, hogy érdemes kiállni azért, amit szeretsz, ami fontos neked. Közösen érhetünk el változást. Ha csak otthon puffogsz, akkor nélküled döntenek.
- Milyen, mekkora csapat a Maradjanak a FÁK a Rómain?
- Nagyon sokféle ember alkotja a csoportot minden szempontból, tipikus hagymahéj szerkezetű, tehát különböző bevonódási szintek vannak. 10 fő alkotja a magot, aztán van egy külső, főleg helyiekből álló kör, körülbelül 50 ember, akiket kisebb, de fontos feladatokra meg lehet kérni, egy 20 fős szakértői csapat pedig távolabbról, de folyamatosan segíti a munkánkat. A tágabb aktivista csoportunk körülbelül 150 fő a város minden részéről, az aláírásgyűjtés eredményeképpen több ezer embert tudunk e‑mailen megszólítani, a Facebook csoportunk pedig közel 15 ezres — ők a szélesebb támogatói kör.
- Hogyan változott a csoport az elmúlt négy, mozgalmas év alatt?
- Folyamatosan változtunk és változunk. Van egy szervezetfejlesztő a csoportban — helyi lakos, ezt a tudását tudja beleadni a csoport munkájába — , ő mondja, hogy vadlúd alakzatban halad a szervezői csapatunk: elöl vannak a legaktívabbak, hátul a kevésbé aktívak, nekik az a feladatuk, hogy hangosan gágogjanak, segítség és biztassák az elöl lévőket. Az első hármas-négyes folyamatosan változhat, aki elfárad, az hátramegy. Ez már körülbelül a harmadik csapat elöl. Kezdődött a Judittal és a valyosokkal, aztán jött Szilvi, Zsuzsa, én, aztán megint változott. Ott van Judit és Szilvi is a támogatói körben, már persze nem állásban, hanem szívügyként csinálják tovább, csak hátrébb álltak. Most már a harmadik generáció húzza a csapatot: Éva, Ági, Judit, Kálmán és én.
- A csoportot egy probléma hívta életre. Nem fog megszűnni, ha a probléma megoldódik?
- Nekünk mindig is hármas célkitűzésünk volt, amiket még közel sem értük el. A gát ügy mellett szerettük volna, hogy közösségi tervezéssel megújuljon, rendezettebbé váljon a part. Célunk még, hogy megállítsuk a lakóparkok terjedését és hogy a Római ismét Budapest kiemelt sport-rekreációs helye legyen. Mi nem egy baráti társaságként indultunk, folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy együtt maradjunk pl. azzal hogy időről időre felülvizsgáljuk a célkitűzéseinket.
- Több eseményt — például a fövenyfoglalást — hagyománnyá tettetek, ezeken keresztül is él tovább a csoport?
- Nagyon erős, a közösségi érdekérvényesítést szimbolizáló élmény az, hogy az első fövenyfoglaló bulinkon még kiszedett a rendőr minket a vízből, tavaly nyáron pedig már engedélyezett strandtesztet tartottunk ugyanazon a helyen.
- Lesz szabadstrand a Rómain?
- Most már a kerület is szeretné, mi azonban egy evezős programunkon észrevettük, hogy nagy esőzéskor szennyvíz ömlik a Dunába, így most a strand előtt még háttér infrastruktúráért, zászlós vízminőség jelző rendszerért és egy záportározóért lobbizunk.
- Úgy tűnik megkerülhetetlenek lettetek, ha Rómairól van szó…
- Reméljük, hogy így van és szeretnénk tovább erősödni azzal, hogy önfenntartóvá válunk, társadalmi vállalkozást alapítunk, mely azt is eredményezi, hogy végre lesz egy bázisunk, egy közösségi terünk. Szeretnénk továbbra is aktívan részt venni a Római jövőjének alakításában.
- Mik a te személyes terveid?
- Tavasszal a CKA amerikai tapasztalatcsere programjával, a GLC-vel az Egyesült Államokba utazom, ahol egy klímaváltozás ellen küzdő csoportnál fogok tanulni. Természetesen a Rómaival pályáztam, a környékbeliek további aktivizálását szeretném megvalósítani az USÁ-ban tapasztaltak alapján. És minél többet szeretnék megtanulni arról, hogy hogyan lehet fenntarthatóvá tenni egy csoportot, hogyan lehet egy szervező fizetését megteremteni, mert szervezőre mindenképpen szüksége van egy jól működő helyi közösségnek.
