Hatalomépítés

Annus Szabolcs műhelyfoglalkozása a 2024-es Közösségszervezők Országos Találkozóján

“A „Közös­ség­szer­ve­zés vál­sá­gos idők­ben” (Orga­ni­zins in Times of Cris­is, OiTC) tájé­koz­ta­tó és isme­ret­ter­jesz­tő anyag „Hata­lom­épí­tés” sza­ka­szá­ból vezet­tem egy izgal­mas műhely­fog­lal­ko­zást az idei Közös­ség­szer­ve­zők Orszá­gos Talál­ko­zó­ján  kibő­vít­ve azok­kal a kér­dé­sek­kel és dilem­mák­kal, amik­kel manap­ság a saját szer­ve­ze­tem is szembesül.

A műhely fő cél­ja tuda­to­sí­ta­ni a jelen lévő közös­ség­szer­ve­zők­ben és akti­vis­ták­ban azon néző­pon­tot, hogy a szer­ve­ze­tek és cso­por­tok, füg­get­le­nül attól, hogy milyen krí­zis­hely­zet­tel szem­be­sül­nek, gyü­möl­csö­ző stra­té­gi­ai meg­fon­to­lás­ként gon­dol­ja­nak a kap­cso­lat­épí­tés­re, a part­ner­ség­re és a koa­lí­ci­ók­ra. Ennek leg­főbb gon­do­la­ti alap­ja a „szé­le­sebb MI” kiépí­té­se, ami lehe­tő­vé teszi a min­den­ko­ri krí­zi­sek haté­ko­nyabb és gyor­sabb keze­lé­sét, kihasz­nál­va az össze­fo­gás­ban rej­lő erőt, a for­rá­sa­ink növe­lé­sét, a tapasz­ta­lat­cse­rét és a civil háló­za­tok kiépítését.

A több mint két órás műhely első felé­ben az OiTC vonat­ko­zó elmé­le­ti és gya­kor­la­ti meg­fon­to­lá­sa­i­nak átbe­szé­lé­se tör­tént (innen tudod letöl­te­ni a szak­anya­got!), ezt köve­tő­en  a részt­ve­vők 5 cso­port­ra vál­tak szét, és fel­raj­zol­ták válasz­tott szer­ve­ze­tük kapcsolathálóját. 

A fog­lal­ko­zás cél­ja az volt:  hogy fel­is­mer­jék azo­kat a szö­vet­sé­ge­se­i­ket, kap­cso­la­ta­i­kat, part­ne­re­i­ket, akik­kel haté­ko­nyab­ban tud­nak fel­lép­ni ügye­ik kap­csán, illet­ve krí­zis ese­tén meg­ért­sék, melyek a  stra­té­gi­ai szem­pont­ból gyü­möl­csö­ző kap­cso­la­ta­ik. Továb­bi fel­adat volt azon szer­ve­ze­tek, intéz­mé­nyek, cso­por­tok meg­je­le­ní­té­se, akik­kel jelen­leg nincs viszo­nyuk, de a jövő­ben part­ner­ség jöhet lét­re velük. A poten­ci­á­lis kap­cso­la­tok fel­is­me­ré­se, vala­mint a hoz­zá­juk való elju­tás segít­he­ti a szer­ve­ze­te­ket abban, hogy a jövő­ben erő­sebb ügy vagy érték ala­pú kam­pá­nyo­kat indít­has­sa­nak, és tuda­to­sít­sák maguk­ban és tag­ja­ik­ban, hogy cél­ja­ik­ban és misszi­ó­juk­ban nin­cse­nek egyedül.

A fog­lal­ko­zás végi beszá­mo­ló­ból vilá­go­san kide­rült, hogy a bemu­ta­tott szer­ve­ze­tek több eset­ben fel­is­mer­ték azo­kat a góc­pon­to­kat és hiá­nyos­sá­go­kat, ame­lye­ken  érde­mes dol­goz­ni­uk és továb­bi lépé­se­ket ten­ni­ük annak érde­ké­ben, hogy való­ban egy „szé­le­sebb MI”-t tud­ja­nak kiala­kí­ta­ni, és ezál­tal aktí­vab­ban har­col­ja­nak az őket érin­tő ügyekben.

Szá­mom­ra a fog­lal­ko­zás leg­fon­to­sabb tanul­sá­ga, hogy a koráb­ban elér­he­tet­len­nek tűnő kap­cso­ló­dá­sok nem fel­tét­len jelen­te­nek dilem­mát, ha ugyan­az a célunk. A bemu­ta­tott szer­ve­ze­ti kap­cso­lat­há­lók arra is rávi­lá­gí­tot­tak, hogy a maga mód­ján min­den­ki küzd azzal, hogy  bővít­se kap­cso­la­ta­it, még akkor is, ha ez sok­szor nem tuda­to­san tör­té­nik. Dilem­ma helyett tehát lehe­tő­ség­ként kell tekin­te­ni a part­ner­ség­re és a koa­lí­ci­ók­ra, mert csak így érhet­jük el cél­ja­in­kat és tudunk haté­ko­nyab­ban rea­gál­ni a krí­zi­sek­re.”

Annus Sza­bolcs, a sze­ge­di Par­tis­cum Egye­sü­let tagja