A Város Mindenkié Pécs a városban lévő kilakoltatások ellen és a lakhatási problémák megoldására jött létre. A szervezet mögött kemény egy év van, a járvány és a korlátozások miatt megnehezült a hajléktalan emberekkel való kapcsolattartás és a kilakoltatás előtt állók segítése.
A Város Mindenkié Pécs csoportja a budapesti Város Mindenkié mintájára jött létre. Mikor és pontosan milyen célból jött létre az egyesület, miért volt szükség Pécsen egy helyi szerveződésre?
Aradi Fanni: A Város Mindenkié Pécs megalakulása 2014-re tehető, az apropóját pedig egy korát meghaladó helyi rendelet adta, amiben gyakorlatilag megtiltották az életvitelszerű tartózkodást közterületen. A Város Mindenkié Pécs nagyon hasonló a Város Mindenkié (AVM) csoporthoz és hasonlóan is működik, ugyanakkor a speciális helyi ügyek miatt mégis különbözünk tőlünk. 2015-ben indult el a közösségszervező folyamatunk, ekkor az AVM tartott nekünk képzéseket. Mi konkrétan azt tűztük ki célul, hogy a helyi önkormányzati lakáspolitikával, a pécsi lakhatási szegénységgel fogunk foglalkozni.
Konyhás Péter: Én pedig 2017–18-ban csatlakoztam a csoporthoz, előtte csak önkénteskedtem náluk. Egyébként előtte Fanninak a testvére volt a mentorom egy gyárvárosi tanodában, így kerültem a szervezettel közelebbi kapcsolatba. Fizetésem nagyobb részét költöm számlákra, ezért úgy érzem, hogy a lakhatási szegénység témájában majdnem, hogy érintett vagyok én is. Bármikor kerülhetek olyan helyzetbe, hogy nem tudom megoldani, hogy hol lakjak.

Mivel foglalkozik pontosan a szervezet és nektek milyen szerepetek van benne?
Fanni: Üres térbe csöppent bele a csoport, ugyanis nem kifejezetten szakpolitikai céllal alakultunk meg és eleinte ezért “meglepőek” voltunk a civil szférában. Több irányból érkeznek be lakhatási, kilakoltatási ügyek hozzánk, ezeknek próbálunk utánajárni és megoldást találni rájuk, segíteni a hozzánk fordulóakat. Ha pedig szakpolitikai változás van, arra különösen odafigyelünk és nyilvánosan reagálunk rá. A legfontosabb feladatunk egyébként is a nyilvánosság elérése minden munkánkkal . Minél nagyobb publicitása van az adott ügynek, annál nagyobb esélyünk van sikerre vinni. Helyi sajtóval például szerencsére jó a kapcsolatunk.
Péter: Fanni inkább a szakpolitika részhez ért, én viszont terepi munkával foglalkozom, például a legfrissebb, közvécé kampányunk elindításával is. Nagyon az elején vagyunk még a kampánynak, a téli elvonulásunkon merült fel az ötlete. Megállapítottuk, hogy akárcsak Pécsen, mindenhol máshol az országban elég nagy probléma a közvécék hiánya, különösen a járvány ideje alatt. Nem mindenhova engedik be a szegényeket, hajléktalan embereket mosdóba, sőt, majdnem sehova. Jelenleg a folyamat ott tart, hogy közérdekű adatigénylést nyújtottunk be.

Mi a közvécé kampánnyal a célotok?
Fanni: A közvécé kampánynak a legnagyobb célja az érzékenyítés. Emellett pedig szeretnénk a menstruációs szegénységre is felhívni a figyelmet. Mi abban bízunk, hogy a közvécé kampány azt hozza el, hogy minél több hely teszi majd elérhetővé a nyilvános mosdókat, az önkormányzat pedig felelősséget vállal a közvécék hiánya miatt és érdemben tesz lépéseket a probléma orvoslására.
A Pécsi Önkormányzattal való együttműködés úgy tűnik, hogy elég fontos elemét képezi a munkátoknak. Hogy látjátok, milyen most velük a kapcsolatotok?
Fanni: Nagyon lassú folyamat volt az, amin végigmentünk azért, hogy a Pécsi Önkormányzattal a 2019-es választások után jó és közvetlen kapcsolatot tudjunk kialakítani. Lakhatás kérdése helyi szinten tematizálta ugyanis a közéletet, a választott polgármester kampányában ez meg is jelent. Túl vagyunk egy nagyon intenzív egy éven, több egyeztetést is volt, de egyelőre nem valósult meg a Lakhatási Kerekasztal létrehozása, ami egyébként az egyik legfontosabb célkitűzésünk. Mi szeretnénk bevonni ebbe a szakmai szerveket és a polgármestert, hogy együtt dolgozzunk ki egy lakhatási válságot enyhítő cselekvési tervet. A polgármester kérése viszont az volt, hogy a lakhatási és lakásgazdálkodási koncepció alapjait elsőként a frakciók fektessék le, amely majd a civilekből álló kerekasztal elé kerülhet. Egyelőre nem jutottunk konszenzusra abban, hogy az elmúlt évek káoszának a rendberakása végre elinduljon.
Hogyan reagáltatok az idei különösen nehéz krízishidegre?
Fanni: A krízishidegben folytatott kommunikáció lényege a figyelemfelhívás az egyéni segítségnyújtásra, valamint az önkormányzat beavatkozási lehetőségeire. Idén extrán nehéz helyzetben voltunk a járvány miatt, egyszerre volt rendkívül hideg, másrészt az ellátórendszerek jelenleg a pandémia alatt teljesen másképpen működnek. Mi erre már egyébként tavaly tavasszal felhívtuk a hivatali szervek figyelmét: azt javasoltuk, hogy az önkormányzat ideiglenes izolációs lakásokat biztosítson. Ettől azonban elzárkózott a városvezetés.
Péter: A hajléktalan ellátórendszerek kifejezetten heroikus munkát végeznek. Ez egy óriási és küzdelmes munka, viszont eddig a járvány alatt kézzelfogható segítséget, támogatásokat nem kaptak. Mi egy szállóról tudunk konkrétan, ahova bekerült a fertőzés, ami ha elszabadul azért különösen problémás, mert egy hajléktalanszálló nem igazán tudja biztosítani jelenleg a fertőzöttek elkülönítését.

Mik a legfőbb kérdései, problémái a kilakoltatásoknak ma Magyarországon?
Fanni: Mindig probléma a kilakoltatás. Ha az emberek az utcára kerülnek, az terheli az ellátó rendszereket, csökkenti a gazdasági versenyképességet. Mi pontosan ezért többször kértük, hogy függesszék fel a kilakoltatásokat. Erre válaszul viszont többszörösen azt kaptuk, hogy egyáltalán nem tervez ilyen lépést az önkormányzat. A tavaszi kilakoltatási moratóriumnál a karantén időszak végére jött ki egy egyszeri támogatási lehetőség, ami 30 ezer forintot jelentett fejenként a rászorulóknak, de csak akkor, ha az illető érvényes bérleti szerződéssel rendelkezett. Ez a kikötés például azért problémás, mert Magyarországon sok esetben nincs rendesen letisztázva a főbérlő-albérlő viszony. Az önkormányzat jelenleg nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, ezért kértük, hogy a tavaszi karantén alatt ne halmozódjanak fel a tartozások, amiket a kilakoltatások is eredményezhetnek.

Milyen programokat, lépéseket tudtok elképzelni a korlátozások feloldása után?
Fanni: Egy év kihagyás után szeretnénk újra tartani adománygyűjtő Protest Partyt, remélhetőleg már a csoport októberi születésnapján. Ennek pótlását egyelőre nem tudjuk az online térben elképzelni.
Péter: Az érintettek elérése jelenleg rettenetesen megnehezedett és ez a szervezet munkájára is kihat, ezért nagy fellélegzés lesz, ha majd személyes interakciókkal tudjuk tovább folytatni a munkánkat. A legrosszabb például az, hogy a korlátozások alatt az úgynevezett Mozgó Találkozási Pont szolgáltatásunk akadályozva van. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne ezeket a tájékoztató utcafórumokat online megtartani. A járvány lecsengése után pedig az lesz az első dolgunk, hogy a személyes segítségnyújtást visszahozzuk az egy évvel ezelőtti szintre.