SNI Köznevelési Minimum

Szakmai minimumfeltételek

a differenciált és inkluzív neveléshez-oktatáshoz

Alapvetések

A  köz­ne­ve­lés fel­ada­ta a  tudás­át­adás, sze­mé­lyi­ség- és képes­ség­fej­lesz­tés, vala­mint az esély­te­rem­tés. A magyar köz­ne­ve­lé­si rend­szer ezek közül jelen­leg egyik funk­ci­ó­ját sem töl­ti be. A gyer­me­kek jogai, így fej­lő­dé­si lehe­tő­sé­gei is nap mint nap sérül­nek, ami hoz­zá­já­rul a tár­sa­dal­mi egyen­lőt­len­sé­gek újratermelődéséhez.

Ink­lú­zió alatt olyan befo­ga­dó kör­nye­ze­tet értünk, ame­lyet cél­zott beavat­ko­zá­sok­kal, folya­ma­to­san fenn­tart­va terem­te­nek meg az intéz­mé­nyek az egész tan­tes­tü­let, vala­mint a neve­lé­si-okta­tá­si mun­kát köz­vet­le­nül segí­tő mun­ka­tár­sak szem­lé­let­vál­tá­sá­val, mód­szer­ta­ni fel­ké­szí­té­sé­vel, az egyé­ni dif­fe­ren­ci­á­lás és az ehhez szük­sé­ges adap­tív kör­nye­zet fel­té­te­le­i­nek biz­to­sí­tá­sa révén, vala­mint a rugal­mas tan­ter­vi köve­tel­mé­nyek alkalmazásával.

Az ink­lu­zív köz­ne­ve­lé­si rend­szer leg­fon­to­sabb alap­el­vei az egyen­lő esé­lyű hoz­zá­fé­rés és az ész­sze­rű alkal­maz­ko­dás. A képes­sé­gek kibon­ta­ko­zá­sa csak akkor való­sul­hat meg, ha a fel­té­te­le­ket az egyé­ni szük­ség­le­tek­hez iga­zít­juk. Célunk tehát, hogy dif­fe­ren­ci­ált (elté­rő képes­sé­gek­hez iga­zo­dó) és ink­lu­zív (befo­ga­dó) neve­lé­si-okta­tá­si kör­nye­ze­tet biztosítsunk.

Az egyé­ni szük­ség­let figye­lem­be­vé­te­le és a dif­fe­ren­ci­á­lás fogal­ma elvá­laszt­ha­tat­lan egy­más­tól, hiszen az ink­lu­zív, dif­fe­ren­ci­ált neve­lés-okta­tás lénye­ge éppen az, hogy a gyer­me­kek, tanu­lók elté­rő képes­sé­ge­i­hez, tem­pó­já­hoz, érdek­lő­dé­sé­hez és szük­ség­le­te­i­hez iga­zo­dó tanu­lás­szer­ve­zé­si meg­ol­dá­sok jelen­nek meg a min­den­na­pi peda­gó­gi­ai gyakorlatban. 

Az egyé­ni szük­ség­le­tek figye­lem­be­vé­te­le nem kizá­ró­lag a sajá­tos neve­lé­si igé­nyű (SNI‑s) gyer­me­kek ese­té­ben fon­tos: a több­sé­gi neve­lés-okta­tás egész terü­le­tén is nél­kü­löz­he­tet­len  az a szem­lé­let, hogy a gyer­me­kek saját képes­sé­ge­ik és szük­ség­le­te­ik men­tén halad­ja­nak. Ehhez olyan tanu­lás­szer­ve­zé­si mód­sze­rek­re van szük­ség, ame­lyek teret adnak a külön­bö­ző tanu­lá­si utaknak.

Az egyé­ni szük­ség­le­tek­re épü­lő dif­fe­ren­ci­á­lást így nem csu­pán peda­gó­gi­ai, mód­szer­ta­ni kér­dés­nek tekint­jük, hanem a neve­lé­si-okta­tá­si rend­szer egyik alap­ve­tő igaz­sá­gos­sá­gi és haté­kony­sá­gi fel­té­te­lé­nek. Az új, modern tech­no­ló­gi­ák, mód­szer­ta­nok alkal­ma­zá­sa, az ink­lu­zív peda­gó­gi­ai szem­lé­let erő­sí­té­se, az intéz­mé­nyi fele­lős­sé­gi rend­sze­rek és a füg­get­len moni­tor­ing­rend­sze­rek meg­erő­sí­té­se együt­te­sen teremt­he­tik meg a fel­té­te­le­it annak, hogy min­den gyer­mek a saját lehe­tő­sé­ge­i­hez mér­ten fejlődhessen.

A neve­lés-okta­tás nem választ­ha­tó le az egész­ség­ügyi és szo­ci­á­lis ellá­tó­rend­sze­rek­ről, és az ezek közöt­ti koor­di­ná­ció nem hárul­hat a szü­lő­re. Szük­ség van szer­ve­zett, intéz­mé­nyes, szak­ma­kö­zi együtt­mű­kö­dés­re és rend­sze­res infor­má­ció­áram­lás­ra az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek neve­lé­se-okta­tá­sa során, bele­ért­ve a több­sé­gi (nem kife­je­zet­ten SNI‑s gye­re­ke­ket okta­tó) peda­gó­gu­so­kat, a gyógy­pe­da­gó­gu­so­kat, a peda­gó­gi­ai és gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­se­ket, a szo­ci­á­lis mun­ká­so­kat, vala­mint a nem köz­ne­ve­lé­si intéz­mény­ben dol­go­zó szak­em­be­re­ket. Mind­ez szük­sé­ges­sé teszi az együtt­mű­kö­dé­sen ala­pu­ló közös szak­mai fele­lős­ség­vál­la­lást. Az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek szü­lei pedig olyan kulcs­sze­rep­lők, akik a leg­több tudás­sal ren­del­kez­nek gyer­me­ke­ik­ről a hét­köz­na­pi élet­vi­te­lük tekin­te­té­ben. Az együtt­mű­kö­dés­nek rend­sze­res­nek, struk­tu­rált­nak és part­ne­ri­nek kell len­nie velük is, ez nem kor­lá­to­zód­hat kizá­ró­lag a prob­lé­mák ese­tén tör­té­nő kap­cso­lat­tar­tás­ra, tájékoztatásra. 

Mind­emel­lett az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek szá­má­ra is alap­fel­té­tel a pszi­chés és fizi­kai biz­ton­ság, a gyer­mek­bán­tal­ma­zás­sal szem­be­ni zéró tole­ran­cia elvé­nek alkal­ma­zá­sa ezért szin­tén köte­le­ző. A kapa­ci­tás­hi­ány­ból vagy mód­szer­ta­ni hiá­nyos­sá­gok­ból faka­dó prob­lé­mák nem ter­hel­he­tők a gyer­mek­re, illet­ve szü­le­i­re. A ren­dé­sze­ti jel­le­gű esz­kö­zök (retor­zi­ók és bün­te­té­sek, fegyel­mi eljá­rá­sok) alkal­ma­zá­sát ilyen hely­ze­tek­ben súlyos szak­mai vét­ség­nek tekintjük.

A világ szá­mos neve­lé­si-okta­tá­si rend­sze­ré­ben az ink­lu­zív, dif­fe­ren­ci­ált kör­nye­zet biz­to­sí­tá­sa már magá­ból a rend­szer­ből követ­ke­zik, nem pedig külön kikény­sze­rí­ten­dő jogo­sult­ság. Mítosz, hogy az ink­lu­zív okta­tás hát­rá­nyo­san érin­ti a gye­re­ke­ket. Épp ellen­ke­ző­leg, ahol az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek szá­má­ra jól műkö­dik, ott min­den gyer­mek szá­má­ra job­bá válik az intéz­mény. Ennek jegyé­ben író­dott az SNI‑s gyer­me­kek neve­lé­si-okta­tá­si hely­ze­té­re vonat­ko­zó SNI köz­ne­ve­lé­si minimum.

Szakmai követeléseink

• Ha fel­me­rül a sajá­tos neve­lé­si igény, azt idő­ben és szak­ma­i­lag meg­ala­po­zot­tan mér­jék fel.
• Min­den gyer­mek jár­has­son a lakó­he­lyé­hez ész­sze­rű közel­ség­ben lévő óvo­dá­ba, iskolába. 
• Az SNI‑s gyer­me­kek szá­má­ra is legyen lehe­tő­ség a képes­sé­ge­ik kibontakoztatására.
• Min­den gyer­mek­nek legyen elér­he­tő a szá­má­ra szük­sé­ges külön­le­ges bánás­mód: az egyé­ni szük­ség­le­tek­hez iga­zo­dó fej­lesz­tés és a mód­szer­ta­ni támogatás.
• Min­den peda­gó­gus­nak legyen elér­he­tő a dif­fe­ren­ci­ált és ink­lú­zió­fó­ku­szú peda­gó­gus­kép­zés, térí­tés­men­tes továbbképzés.
• A szak­em­be­rek­nek hiva­ta­lo­san is legyen fel­ada­tuk a folya­ma­tos, struk­tu­rált együttműködés. 
• A gyer­mek­kel fog­lal­ko­zó peda­gó­gi­ai és gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­sek mun­ka­kö­ri sza­bá­lyo­zá­sa legyen egy­sé­ges, biz­to­sít­va legyen szak­sze­rű alap- és továbbképzésük.
• Min­den gyer­mek­nek legyen garan­tált a biz­ton­sá­gos intéz­mé­nyi környezet. 

1.Ha felmerül a sajátos nevelési igény, azt időben és szakmailag megalapozottan mérjék fel.

A peda­gó­gi­ai szak­szol­gá­la­tok által vég­zett, SNI-stá­tusz­ra vonat­ko­zó vizs­gá­la­tok­nak idő­ben és meg­fe­le­lő szak­ér­te­lem­mel, adap­tált kör­nye­ze­ti fel­té­te­lek­kel kell meg­va­ló­sul­nia. A szak­ér­tői vizs­gá­lat­ra és felül­vizs­gá­lat­ra való vára­ko­zás nem húzód­hat el, ugyan­is az SNI-stá­tusszal járó külön­le­ges bánás­mód meg­kez­dé­sé­nek hiá­nya vissza­for­dít­ha­tat­lan hát­rá­nyo­kat okoz a gyer­mek fej­lő­dé­sé­ben. Hogy a min­den­na­pos jog­sé­rel­mek meg­szűn­je­nek, elen­ged­he­tet­len­nek tartjuk:

• a peda­gó­gi­ai szak­szol­gá­lat­ban dol­go­zó szak­em­be­rek bér­ren­de­zé­sét, pót­lék­rend­sze­ré­nek kiala­kí­tá­sát, szak­mai meg­be­csült­sé­gük növelését,
• a minő­sé­gi mun­ka­fel­té­te­lek biz­to­sí­tá­sát (ingye­nes mód­szer­ta­ni tovább­kép­zé­sek, modern vizs­gá­la­ti esz­kö­zök biz­to­sí­tá­sa által), aka­dály­men­te­sí­tett, adap­tív peda­gó­gi­ai szak­szol­gá­la­ti vizs­gá­la­ti kör­nye­zet kialakítását,
• szak­em­ber­hi­ány ese­tén a szak­spe­ci­fi­kus fel­mé­rés­hez szük­sé­ges, akár kör­ze­tek közöt­ti átjár­ha­tó­ság biz­to­sí­tá­sát, ennek inf­ra­struk­tu­rá­lis fel­té­te­le­i­nek megteremtését,
• az egész­ség­ügyi diag­nosz­ti­kai rend­szer kapa­ci­tás­hi­á­nya­i­nak ren­de­zé­sét, a peda­gó­gi­ai szak­szol­gá­la­tok­kal való együtt­mű­kö­dés haté­kony­sá­gá­nak növelését,
• a szak­ér­tői vizs­gá­la­ti eljá­rás idő­be­li kor­lá­to­zá­sát, elhú­zó­dá­sá­nak megakadályozását,
• az egy­sé­ges eljá­rás­ren­dek és szak­mai pro­to­kol­lok kiala­kí­tá­sát, rend­sze­res minő­ség­el­len­őr­zést, egy füg­get­len moni­tor­ing­rend­szer bevezetésével,
• a komp­lex szak­ér­tői véle­mény elké­szí­té­sé­hez szük­sé­ges orvo­si-pszi­cho­ló­gi­ai-gyógy­pe­da­gó­gi­ai együtt­mű­kö­dés köte­le­ző betar­tá­sát, továb­bá a komp­lex szak­ér­tői véle­mény kiala­kí­tá­sá­hoz szük­sé­ges orszá­go­san egy­sé­ges szak­mai pro­to­koll alkalmazását, 
• a szü­lők part­ner­nek tekin­té­sét, rész­le­tes és köz­ért­he­tő tájé­koz­ta­tá­su­kat a vizs­gá­lat mene­té­re, cél­já­ra, folya­ma­tá­ra, alkal­ma­zott esz­kö­ze­i­re, lehet­sé­ges kime­ne­te­le­i­re vonatkozóan.

Mind­ezek meg­te­rem­té­sé­hez elen­ged­he­tet­len­nek tart­juk a peda­gó­gi­ai szak­szol­gá­la­tok műkö­dé­sé­re vonat­ko­zó szak­mai pro­to­koll miha­ma­rab­bi megújítását. 

2.Minden gyermek járhasson a lakóhelyéhez észszerű közelségben lévő óvodába, iskolába.

Az ink­lú­zió és az ezt lehe­tő­vé tevő együtt­ne­ve­lés nem kivált­ság és nem „jó gya­kor­lat”, hanem olyan alap­jog, amely­nek fel­té­te­le­it az állam köte­les len­ne biz­to­sí­ta­ni. Éppen ezért az aláb­bi­ak betar­tá­sát elen­ged­he­tet­len­nek tartjuk:

• Nyil­vá­nos, min­den­ki szá­má­ra elér­he­tő, fris­sí­tett infor­má­ci­ós adat­bá­zis­nak kell ren­del­ke­zés­re áll­nia arról, hogy mely intéz­mé­nyek milyen fel­té­te­lek­kel és kapa­ci­tás­sal fogad­nak SNI-stá­tu­szú gyer­me­ke­ket, ezál­tal elő­se­gít­ve a szü­lők fele­lős intéz­mény­vá­lasz­tá­si jogá­nak gyakorlását.
• Ha a gyer­mek lakó­he­lyé­hez köze­li intéz­mény­ben nem biz­to­sít­ha­tó a szá­má­ra szük­sé­ges neve­lé­si-okta­tá­si körül­mény, és ezt nem sike­rül kapa­ci­tás­bő­ví­tés­sel, mód­szer­ta­ni támo­ga­tás­sal sem meg­ol­da­ni, elő kell segí­te­ni a gyer­mek meg­fe­le­lő intéz­mény­be jutá­sát. Ennek a támo­ga­tás­nak nem­csak elmé­le­ti lehe­tő­ség­nek, hanem a gya­kor­lat­ban kiala­kult, hoz­zá­fér­he­tő, műkö­dő­ké­pes meg­ol­dás­nak kell lennie.
• Elen­ged­he­tet­len­nek tart­juk a neve­lé­si-okta­tá­si intéz­mé­nyek szá­má­ra ösz­tön­zők beve­ze­té­sét a sze­mé­lyi és tár­gyi fel­té­te­lek biz­to­sí­tá­sa érde­ké­ben, a jelen­le­gi sza­bá­lyo­zás módosításával. 

3. Az SNI‑s gyermeknek is legyen lehetősége képességei kibontakoztatására.

Ahhoz, hogy az SNI‑s gyer­me­kek lehe­tő­sé­get kap­ja­nak a ben­nük rej­lő képes­sé­gek kibon­ta­koz­ta­tá­sá­hoz, elen­ged­he­tet­len ink­lu­zív neve­lé­si-okta­tá­si intéz­mé­nyek kiala­kí­tá­sa, fej­lesz­té­se. Ennek  feltételei:

• a bér­ren­de­zé­sek foly­ta­tá­sa a neve­lé­si-okta­tá­si intéz­mé­nyek min­den mun­ka­tár­sá­ra vonat­ko­zó­an, vala­mint tovább­kép­zé­sek­hez, mód­szer­ta­ni fej­lő­dés­hez való ingye­nes hoz­zá­fé­ré­sük biztosítása,
• a szak­em­be­rek együtt­mű­kö­dé­sé­re irá­nyu­ló meg­fe­le­lő inf­ra­struk­tú­ra kiala­kí­tá­sa a rend­szer min­den terü­le­tén, a mun­ka­erő-kapa­ci­tás fej­lesz­té­sé­re irá­nyu­ló erő­for­rá­sok             biztosításával,
• adap­tált, aka­dály­men­te­sí­tett neve­lé­si-okta­tá­si kör­nye­zet kiala­kí­tá­sa min­den típu­sú sajá­tos neve­lé­si igény­re vonat­ko­zó­an az ész­sze­rű alkal­maz­ko­dás elve men­tén (az aka­dály­men­te­sí­tést folya­ma­to­san fenn­tar­tan­dó és fej­lesz­ten­dő rend­szer­ként értelmezzük),
• az intéz­mé­nyi, szak­em­be­ri auto­nó­mia meg­te­rem­té­se a neve­lé­si-okta­tá­si stra­té­gi­ai irá­nyok kije­lö­lé­sé­vel, dön­té­sek­kel kap­cso­lat­ban (pél­dá­ul tan­terv, tan­köny­vek kivá­lasz­tá­sa), a finan­szí­ro­zás­ban és a for­rá­sok elosztásában,
• füg­get­len moni­tor­ing­rend­szer kiépí­té­se, amely rend­sze­res, füg­get­len szak­mai ellen­őr­zést való­sít meg, orszá­gos szinten.

Ennek a dif­fe­ren­ci­ált, ink­lu­zív neve­lé­si-okta­tá­si kör­nye­zet­nek a meg­te­rem­té­se olyan leter­helt­ség­gel jár, hogy elen­ged­he­tet­len­nek tart­juk az ebben részt­ve­vő szak­em­be­rek intéz­mé­nyi szin­tű, köte­le­ző, rend­sze­res szu­per­ví­zi­ós támo­ga­tá­sát pre­ven­tív, kiégést meg­elő­ző fókusszal.

Továb­bá az ink­lu­zív neve­lé­si-okta­tá­si intéz­mé­nyi kör­nye­zet meg­te­rem­té­sé­hez kor­sze­rű és nap­ra­kész szak­mai irány­el­vek­re van szük­ség. A sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­kek óvo­dai, isko­lai neve­lé­si-okta­tá­si irány­el­ve­i­nek alkal­ma­zá­sa jelen­leg is tör­vé­nyi köte­le­zett­ség, így alkal­ma­zá­suk elen­ged­he­tet­len. Ezek szak­mai-mód­szer­ta­ni tovább­fej­lesz­té­se a dif­fe­ren­ci­ált, ink­lu­zív neve­lé­si-okta­tá­si intéz­mény­rend­szer érde­ké­ben szin­tén fon­tos szak­ma­kö­zi feladat.

4.Minden gyermeknek legyen elérhető a számára szükséges különleges bánásmód: az egyéni szükségletekhez igazodó fejlesztés és módszertani támogatás.

Az SNI-stá­tusz nem pusz­tán a köz­ne­ve­lés admi­niszt­ra­tív esz­kö­ze, hanem konk­rét jogo­sult­sá­go­kat biz­to­sít. A szak­ér­tői véle­mény javas­la­ta­i­nak betar­tá­sa köte­le­ző. Ide tar­to­zik töb­bek között a fel­adat­adás, az érté­ke­lés, a szá­mon­ké­rés, az idő­ke­re­tek és az esz­köz­hasz­ná­lat rugal­mas, a gyer­mek aktu­á­lis szük­ség­le­te­i­hez iga­zo­dó alakítása. 

Az SNI‑s gyer­me­kek, tanu­lók támo­ga­tá­sá­hoz szük­sé­ges esz­kö­zök és fel­té­te­lek biz­to­sí­tá­sa nem kés­le­ked­het. A rend­szer­nek oly módon kell működ­nie, hogy a szük­ség­let meg­je­le­né­se és az esz­köz biz­to­sí­tá­sa között mini­má­lis idő tel­jen el. Elen­ged­he­tet­len­nek tart­juk, hogy az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek adap­tált neve­lé­si-okta­tá­si kör­nye­ze­té­hez szük­sé­ges esz­kö­zök rövid időn belül ren­del­ke­zés­re áll­ja­nak, amely­nek alap­fel­té­te­le a decent­ra­li­zált beszer­zé­si rend­szer kiala­kí­tá­sa, vala­mint az intéz­mé­nyek köz­vet­len beszer­zé­si jogo­sult­sá­gá­nak meg­te­rem­té­se. Ehhez olyan cél­zott keret­összeg szük­sé­ges, ame­lyet az intéz­mé­nyek az SNI‑s gyer­me­kek, tanu­lók támo­ga­tá­sá­ra sza­ba­don fel­hasz­nál­hat­nak. A finan­szí­ro­zá­si rend­szer­nek lehe­tő­vé kell ten­nie a gyors dön­tés­ho­za­talt, vala­mint az admi­niszt­ra­tív ter­hek csökkentését.

Az intéz­mé­nyi szin­tű költ­ség­ve­tés mel­lett szük­sé­ges az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek fej­lesz­té­sé­hez köz­vet­le­nül kap­cso­ló­dó sze­mé­lyi költ­ség­ve­tés rend­sze­ré­nek kidol­go­zá­sa, annak köz­ne­ve­lé­si szin­tű adap­tá­ci­ó­ja. Ennek lénye­ge, hogy az SNI-stá­tu­szú gyer­mek szá­má­ra, a saját szük­ség­le­te­i­hez iga­zo­dó egyé­ni költ­ség­ke­ret áll ren­del­ke­zés­re, amely egyén­re sza­bott támo­ga­tást, nagyobb rugal­mas­sá­got, és haté­ko­nyabb erő­for­rás-fel­hasz­ná­lást ten­ne lehetővé.

Az intéz­mé­nyek szak­ma­i­lag támo­ga­tott, de gaz­da­sá­gi­lag önál­ló dön­tés­ho­zók legye­nek. Mind­ezt támo­gat­ná egy olyan SNI-men­tor­há­ló­zat kiépí­té­se, amely helyi, regi­o­ná­lis és orszá­gos szin­ten köz­vet­len szak­mai segít­sé­get nyúj­ta­na az intéz­mé­nyek­nek. Így az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek szak­mai támo­ga­tá­sá­nak minő­ség­fej­lesz­té­se egy­sé­ges for­má­ban történne. 

Továb­bá biz­to­sí­ta­ni kell, hogy az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek pálya­al­kal­mas­sá­gi vizs­gá­la­tát Ifjú­sá­gi Szak­mai Alkal­mas­sá­got Vizs­gá­ló Szak­ren­de­lé­sen végez­zék, illet­ve a pályá­ra való alkal­mat­lan­sá­got meg­ál­la­pí­tó vizs­gá­la­ti ered­mény ese­tén lehe­tő­vé kell ten­ni a felül­vizs­gá­la­tot ilyen szak­ren­de­lé­sen. A vizs­gá­la­ti ered­mény­nek legyen köte­le­ző kitér­nie a fel­men­té­si ajánlásokra.

5.Minden pedagógusnak legyen elérhető a differenciált és inklúziófókuszú pedagógusképzés, térítésmentes továbbképzés.

A peda­gó­gus­kép­zés­ben és a peda­gó­gus-tovább­kép­zé­sek­ben köte­le­ző­en meg kell jelen­jen az SNI-vel, külö­nö­sen a dif­fe­ren­ci­á­lás­sal kap­cso­la­tos gya­kor­la­ti mód­szer­tan. Az ink­lú­zió nem meg­ér­zés, hanem elsa­já­tít­ha­tó szak­mai kompetencia.

Így szak­mai köve­te­lé­se­ink között sze­re­pel, hogy min­den több­sé­gi peda­gó­gus­nak is ren­del­kez­nie kell­jen alap­ve­tő SNI-spe­ci­fi­kus isme­re­tek­kel. A taní­tó­kép­zé­sen túl a több­sé­gi peda­gó­gu­sok alap- és mes­ter­kép­zé­sé­nek is legyen része:

• az SNI-kate­gó­ri­ák­hoz kap­cso­ló­dó alap­tu­dás átadása, 
• a dif­fe­ren­ci­á­lás­hoz, vala­mint az adap­tív kör­nye­zet kiala­kí­tá­sá­hoz szük­sé­ges mód­sze­rek elsajátítása, 
• a kap­cso­ló­dó szak­em­be­rek­kel való együtt­mű­kö­dé­si for­mák­ról való tájékoztatás. 

Kulcs­fon­tos­sá­gú a több­sé­gi peda­gó­gu­sok szak­sze­rű sze­rep­vál­la­lá­sa a gyógy­pe­da­gó­gi­ai fej­lesz­té­sen túli neve­lés-okta­tás során. Ennek része, hogy részt vegye­nek az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek meg­fe­le­lő támo­ga­tá­sá­ban, az ink­lu­zív kör­nye­zet kiala­kí­tá­sá­ban, vala­mint a szak­mai együtt­mű­kö­dés támogatásában. 

A fel­me­nő rend­sze­rű kép­zé­si-kime­ne­ti köve­tel­mé­nyek beve­ze­té­sé­nek javas­la­ta miatt a már vég­zett vagy koráb­bi kép­zé­si-kime­ne­ti köve­tel­mé­nyek alap­ján tanu­ló peda­gó­gu­sok szá­má­ra köte­le­ző tovább­kép­zés írja elő az SNI-spe­ci­fi­kus alap­tu­dás meg­szer­zé­sét, amely­nek tel­je­sí­té­se legyen határ­idő­höz kötve. 

Továb­bá az ő kép­zé­si, tovább­kép­zé­si rend­sze­rük­nek is biz­to­sí­ta­ni kell a folya­ma­tos, SNI-spe­ci­fi­kus szak­mai, mód­szer­ta­ni fej­lő­dést. A több­sé­gi peda­gó­gu­sok szá­má­ra kiala­kí­tott SNI-fóku­szú tovább­kép­zé­sek legye­nek ingye­ne­sen hoz­zá­fér­he­tő­ek, ren­del­kez­ze­nek akk­re­di­tá­ci­ó­val, és legye­nek akár online is elér­he­tő­ek. A dif­fe­ren­ci­ált, ink­lu­zív neve­lés-okta­tás minő­sé­ge köz­vet­le­nül függ a peda­gó­gu­sok fel­ké­szült­sé­gé­től, ezért biz­to­sí­ta­ni kell, hogy min­den peda­gó­gus ren­del­kez­zen alap­ve­tő SNI-isme­re­tek­kel, a tudás folya­ma­to­san fris­sül­jön és bővüljön.

6. A szakembereknek hivatalosan is legyen feladatuk a folyamatos, strukturált együttműködés.

Szük­ség van szer­ve­zett, intéz­mé­nyes együtt­mű­kö­dés­re és rend­sze­res infor­má­ció­áram­lás­ra az SNI-stá­tu­szú gyer­me­kek neve­lé­se-okta­tá­sa során, bele­ért­ve az érin­tett több­sé­gi peda­gó­gu­so­kat, gyógy­pe­da­gó­gu­so­kat, peda­gó­gi­ai, vala­mint gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­se­ket, vala­mint a nem köz­ne­ve­lé­si intéz­mény­ben dol­go­zó szakembereket.

Legyen dedi­kált óra­ke­ret arra, hogy a szak­em­be­rek egy­más­sal egyez­tes­se­nek eset­meg­be­szé­lé­sek kere­té­ben. Vilá­gos fel­adat­meg­osz­tás és együtt­mű­kö­dés szük­sé­ges az egyes szak­em­be­rek között. A gye­rek­kel fog­lal­ko­zó vala­mennyi szak­em­ber legyen része­se az egyeztetésnek.

7. A gyermekkel foglalkozó pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek munkaköri szabályozása legyen egységes, biztosítva legyen szakszerű alap- és továbbképzésük.

Az SNI‑s gyer­me­kek neve­lé­sé­ben a peda­gó­gi­ai és gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­tens sze­re­pe kiemel­ke­dő. Így fon­tos­nak tart­juk, hogy az asszisz­ten­sek legye­nek része­sei az érte­kez­le­tek­nek és az eset­meg­be­szé­lé­sek­nek. A peda­gó­gi­ai-gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­sek meg­be­csült­sé­gé­nek növe­lé­se, vala­mint mun­ká­juk haté­kony­sá­gá­nak rend­szer­szin­tű támo­ga­tá­sa érde­ké­ben az aláb­bi­a­kat javasoljuk:

• a fel­adat- és fele­lős­sé­gi körök egy­ér­tel­mű rög­zí­té­se, a peda­gó­gu­sok és asszisz­ten­sek közöt­ti kom­pe­ten­cia­ha­tá­rok tisztázására,
• a mun­ka­szer­ve­zés átlát­ha­tó­vá tétele,
• rend­sze­res szak­mai támo­ga­tás biz­to­sí­tá­sa (havi eset­meg­be­szé­lés, mini­mum negyed­éves szupervízió),
• az admi­niszt­ra­tív ter­hek csök­ken­té­se és a peda­gó­gi­ai segí­tő sze­rep erősítése,
• állan­dó jelen­lét biz­to­sí­tá­sa SNI‑s gyer­me­ke­ket nagy arány­ban befo­ga­dó osz­tá­lyok­ban (dedi­kált asszisztens),
• a bére­zés és pót­lék­rend­szer felül­vizs­gá­la­ta, rendezése,
• ingye­nes, mun­ka­idő­ben elér­he­tő, gya­kor­lat­ori­en­tált tovább­kép­zé­sek biztosítása,
• regi­o­ná­lis men­tor- és hos­pi­tá­ló háló­zat kiala­kí­tá­sa a szak­mai támo­ga­tás erősítésére,
• for­má­lis bevo­ná­suk a neve­lő­tes­tü­let mun­ká­já­ba és döntéshozatalába,
• egy­sé­ges lét­szám­nor­mák meg­ha­tá­ro­zá­sa, külö­nös tekin­tet­tel az SNI‑s gyer­me­kek arányára.

8.Minden gyermeknek legyen garantált a biztonságos intézményi környezet.

A biz­ton­sá­gos óvo­dai, isko­lai kör­nye­zet meg­te­rem­té­sé­hez meg­fe­le­lő peda­gó­gi­ai, fejlesztő‑, vala­mint gyógy­pe­da­gó­gi­ai mód­sze­rek alkal­ma­zá­sá­ra, a neve­lé­si-okta­tá­si mun­kát köz­vet­le­nül segí­tő szak­em­be­rek (pl. peda­gó­gi­ai, gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­sek) jelen­lé­té­re és haté­kony intéz­mé­nyi pro­to­kol­lok­ra van szükség:

• Zéró tole­ran­ci­át kell alkal­maz­ni min­den bán­tal­ma­zá­si for­má­val szem­ben, bele­ért­ve a peda­gó­gu­sok által elkö­ve­tett bán­tal­ma­zó visel­ke­dést is. Ez magá­ban fog­lal­ja, hogy a rend­szer­szin­tű hiá­nyok­ból faka­dó prob­lé­mák követ­kez­mé­nye­ként kiala­kult bán­tal­ma­zást fel kell számolni. 
• A bán­tal­ma­zást meg­elő­ző beavat­ko­zá­sok szak­sze­rű mód­szer­ta­ni támo­ga­tást fel­té­te­lez­nek, amely lehe­tő­vé teszi az egyé­ni szük­ség­le­tek korai felismerését. 
• Ha  a szak­sze­rű fej­lesz­tés elma­ra­dá­sa miatt, mód­szer­ta­ni hiá­nyos­ság­ból vagy a támo­ga­tói kör­nye­zet hiá­nyá­ból faka­dó­an az SNI‑s gyer­mek bán­tal­ma­zó visel­ke­dést mutat, fegyel­mi eljá­rás helyett szak­sze­rű mód­szer­ta­ni támo­ga­tást, egyé­ni szük­ség­le­te­i­hez iga­zo­dó neve­lé­si-okta­tá­si kör­nye­ze­tet kell szá­má­ra biztosítani.
• Min­den intéz­mény­nek vész­hely­ze­ti pro­to­kollt kell kidol­goz­nia, amely­ben rög­zí­tik a teen­dő­ket, a fele­lős­sé­gi körö­ket, és ezek alkal­ma­zá­sát a gya­kor­lat­ban min­den esz­köz­zel elő kell segí­te­ni. A biz­ton­sá­gos intéz­mé­nyi kör­nye­zet nem ese­ti intéz­ke­dé­se­ket jelent, hanem elő­re kiala­kí­tott, min­den­ki által ismert, meg­elő­zés­köz­pon­tú, intéz­mé­nyi szin­tű rendszert.

Az SNI köz­ne­ve­lé­si mini­mum össze­ál­lí­tá­sá­ban részt­ve­vő szer­ve­ze­tek: Auti­Spekt­rum Egye­sü­let,  Civil Kol­lé­gi­um Ala­pít­vány,  Civil Köz­ok­ta­tás Plat­form, Gin­kó Ház,  Mars Ala­pít­vány,  Peda­gó­gu­sok Szak­szer­ve­ze­te,  Taní­ta­nék Moz­ga­lom,  Tár­sa­ság a Szabadságjogokért

Hivat­ko­zás­jegy­zék

Föl­des, P. (2026). “Min­den­ki önma­ga”. Taní-tani Online.

Per­lusz, A. (2020). Az ink­lu­zív intéz­mény­ve­ze­tés és az ink­lu­zív neve­lés-okta­tás össze­füg­gé­sei. Edu­ca­tio 29 (3), 350–362. 

Sza­bó, D. (2024). A SNI tanu­ló­kat érin­tő okta­tá­si egyen­lőt­len­sé­gek értel­me­zé­se­i­nek szak­po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi és ember­jo­gi dimen­zi­ói. Isko­la­kul­tú­ra 34(8), 79–110.