“A jelenlegi oktatási rendszerben képtelenség jól integrálni!”

Beszá­mo­ló az Együtt — Szü­lők és peda­gó­gu­sok a gye­re­kek sike­re­i­ért 2025. novem­ber 11‑i veszp­ré­mi konferenciáról

A veszp­ré­mi kon­fe­ren­cia alap­él­mé­nye egy erős fel­is­me­rés volt: a mai magyar okta­tá­si rend­szer­ben szin­te lehe­tet­len való­di ink­lú­zi­ót meg­va­ló­sí­ta­ni, pedig erre len­ne a leg­na­gyobb szük­sé­ge a gye­re­kek­nek. Bár az ország szá­mos pont­ján pró­bál­nak ink­lu­zív isko­lá­kat lét­re­hoz­ni, az intéz­mé­nyek több­sé­ge nincs meg­fe­le­lő­en fel­ké­szül­ve erre. A peda­gó­gu­sok túl­ter­hel­tek, hiá­nyoz­nak mel­lő­lük a segí­tők, és sok­szor maguk­kal a fenn­tar­tók­kal is küz­de­ni­ük kell. Mind­ez olyan közeg­ben zaj­lik, ahol az isko­lai évek dön­tő­en hatá­roz­zák meg egy gyer­mek lel­ki­ál­la­po­tát, önér­té­ke­lé­sét és jövő­jét. -derült ki a Auti­Spekt­rum Egye­sü­let kerek­asz­tal — beszél­ge­tés­ből, ame­lyen Bro­kés Judit, az ala­pít­vány veze­tő­je, Kálazy Vica szo­ci­ál­pe­da­gó­gus és Dr. Liszt Amá­lia Olga, iskolaigazgató.

Auti­Spekt­rum Egye­sü­let Min­ta­is­ko­la Prog­ram­ja A beszél­ge­tés fóku­szá­ban a Auti­Spekt­rum Egye­sü­let autiz­mus-barát modell­je állt, amely az isko­lák min­den­na­pi műkö­dé­sé­be épí­ti be a struk­tu­rált kör­nye­ze­tet, a pedagógus–asszisztens együtt­mű­kö­dé­sén ala­pu­ló mód­sze­re­ket. A prog­ram cél­ja, hogy az autiz­mus­ban érin­tett gye­re­kek biz­ton­sá­gos, kiszá­mít­ha­tó és való­ban befo­ga­dó tanu­lá­si kör­nye­zet­ben fej­lőd­hes­se­nek. A peda­gó­gu­sok rend­sze­res kép­zést és szak­mai támo­ga­tást kap­nak, a szü­lők pedig való­di part­ner­ként vesz­nek részt a folya­mat­ban. A tapasz­ta­la­tok sze­rint csök­ken a gyer­me­kek szo­ron­gá­sa, javul a tanul­má­nyi tel­je­sít­mény, és erő­sö­dik az isko­lai közös­ség elfo­ga­dó lég­kö­re. A Min­ta­is­ko­la Prog­ram bizo­nyít­ja, hogy meg­fe­le­lő mód­szer­tan­nal és együtt­mű­kö­dés­sel az ink­lú­zió nem­csak lehet­sé­ges, hanem sike­res is.

Meg­rá­zó sze­mé­lyes tör­té­ne­tek – az autis­ta diák szemszögéből

Külö­nö­sen meg­rá­zó volt Gábor, a már egye­te­mis­ta fia­tal bátor fel­szó­la­lá­sa, aki őszin­tén beszélt arról, milyen volt autis­ta­ként végig­jár­ni a köz­ok­ta­tás útját. Fel­idéz­te, mennyit bán­tot­ták őt a tár­sai, és mennyi­re nem értet­ték a visel­ke­dé­sét a peda­gó­gu­sok sem. Bár idő­vel fel­ad­ta, hogy bará­tai legye­nek, még­is vágyott arra, hogy tar­toz­has­son vala­ho­vá. Végül az osz­tály bohó­ca­ként pró­bált meg túl­él­ni, napon­ta meg­él­ve a kire­kesz­tést és meg­aláz­ta­tást. Hosszú évek mun­ká­ja volt, hogy meg­ta­nul­ja „elmasz­kol­ni” a más­sá­gát, de ennek ára lett: ma is inkább meg­húz­za magát, mert mélyen bele­égett az isko­lai élmény, hogy jobb, ha láthatatlan.

Gábor tör­té­ne­te azon­ban nem egye­di. Sok tíz­ezer gye­rek jár ma is hason­ló cipő­ben. Van­nak, akik ren­del­kez­nek SNI-papír­ral, de leg­alább ugyan­annyi­an van­nak, akik nem, mert a szü­lők fél­tik őket a meg­bé­lyeg­zés­től. A szak­em­be­rek rég­óta figyel­mez­tet­nek: a támo­ga­tás­ra szo­ru­ló gye­re­kek szá­ma évről évre nő, miköz­ben a rend­szer nem biz­to­sít­ja szá­muk­ra a szük­sé­ges segít­sé­get. A peda­gó­gi­ai és gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­ten­sek sze­re­pe ezért fel­be­csül­he­tet­len — ők azok, akik nél­kül elkép­zel­he­tet­len az ink­lú­zió, és még­is a köz­ok­ta­tás egyik leg­lát­ha­tat­la­nabb, leg­in­kább alul­fi­ze­tett csoportja.

A lát­ha­tat­lan hősök: a peda­gó­gi­ai és gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisztensek

A kon­fe­ren­ci­án Csor­dás Anett mutat­ta be azt a nagy­sza­bá­sú kuta­tást — Kér­dő­ív a (gyógy)pedagógiai asszisz­ten­si mun­ká­ról-, ame­lyet a CKA az Apra­ja­Fal­va Egye­sü­let­tel közö­sen vég­zett, s amely­nek alap­já­ul szol­gá­ló kér­dő­ívet  az ország min­den tájá­ról 135 peda­gó­gi­ai asszisz­tens töl­töt­te ki.  A kuta­tás­ban meg­szó­la­ló asszisz­ten­sek tör­té­ne­tei, ter­he­lé­se és való­sá­gos mun­ká­ja vilá­go­san kiraj­zol­ja: miköz­ben ezen a cso­por­ton áll vagy bukik a befo­ga­dó okta­tás, a rend­szer még­sem biz­to­sít­ja szá­muk­ra a szük­sé­ges kere­te­ket. Hatal­mas fel­ki­ál­tó­jel, hogy a rend­szer a hiva­tás­tu­dat­ra épít, nincs anya­gi és erköl­csi elis­me­rés — emel­te ki a CKA Egy­szer­GYE­REk okta­tá­si mun­ka­cso­port­já­nak veze­tő­je. A szak­mai anyag egy rész­le­tes szak­po­li­ti­kia aján­lást is tar­tal­maz, amely­nek lénye­ge: a sze­re­pek tisz­tá­zá­sa, a meg­be­csü­lés növe­lé­se és a szak­mai fej­lő­dés rend­szer­szin­tű támogatása.

Mél­tány­ta­lan bérek, las­sú elő­re­lé­pé­sekA kon­fe­ren­ci­án Tóth Tün­de, a Peda­gó­gu­sok Szak­szer­ve­ze­té­nek alel­nö­ke is fel­szó­lalt. Ő arról a hosszú és kitar­tó küz­de­lem­ről beszélt, ame­lyet a NOKS-os mun­ka­tár­sak bér­eme­lé­sé­ért foly­tat­nak. Jelen­leg egy gyógy­pe­da­gó­gi­ai asszisz­tens átla­go­san alig 230 ezer forint net­tót vihet haza, ami mél­tat­lan és elfo­gad­ha­tat­lan bér egy ilyen jelen­tő­sé­gű mun­ká­ért. Cél a a garan­tált  bér­mi­ni­mum 150 szá­za­lé­kos eme­lé­se. Apró lépé­sek­ben halad­nak a mun­ká­val és helyi szin­ten erő­sí­tik a mun­ka­tár­sa­kat. Tapasz­ta­la­ta sze­rint  az akci­ó­ik hatá­sá­ra egy­re nagyobb lett az össze­tar­tás, az összefogás.

Tan­anyag-adap­tá­lás – az autiz­mus­ba­rát tanu­lás kul­csaA meg­ol­dás egyik másik fon­tos pil­lé­re a tan­anyag adap­tá­lá­sa lehet. Erről Matol­csi Zsu­zsa, a Gin­kó Ház – TAnu­lás MÁS­ként Ala­pít­vány veze­tő­je beszélt.A tapasz­ta­la­tok sze­rint  a meg­fe­le­lő átala­kí­tá­sok után egy autiz­mus­ban érin­tett tanu­ló sok­kal ered­mé­nye­seb­ben meg tud­ja mutat­ni, hogy mit tudott elsa­já­tí­ta­ni a tan­anyag­ból. Ennek érde­ké­ben meg­al­kot­tak egy adap­tá­ci­ós kis­okost, amely jól mutat­ja, akár már kisebb  átala­kí­tá­sok: a for­ma szel­lő­seb­bé ala­kí­tá­sa, átlát­ha­tób­bá téte­lé­vel hasz­nál­ha­tó tan­anyag­gá tud vál­ni az autiz­mus­sal élő diá­kok szá­má­ra. Pél­dá­ul mate­ma­ti­ká­ban elég kiven­ni a feles­le­ges mon­da­to­kat, ame­lyek nem a tár­gyi tudást fej­lesz­tik és mérik fel, hanem az értel­me­zést vagy türel­met teszik pró­bá­ra. Képe­sek fel­épí­te­ni a gye­rek kom­pe­ten­cia érzé­sét: hogy meg tudom csi­nál­ni. Így a kudarc­él­ményt foko­za­to­san fel­vált­hat­ja a siker, amely min­den gyer­mek fej­lő­dé­sé­nek leg­fon­to­sabb motorja.

Szü­lő­cso­por­tok a helyi közös­sé­gek meg­erő­sí­té­sé­értA kon­fe­ren­cia végén a CKA által támo­ga­tott szü­lő­cso­por­tok mun­ká­ját  mutat­ta be Sza­bó Tün­de, az üllői szü­lő­cso­port élet­re hívó­ja és Szu­lovsz­ky Ist­ván, a CKA közös­ség­szer­ve­ző­je, a szent­end­rei szü­lő­cso­port szer­ve­ző­je.  Ezek a cso­por­tok helyi közös­sé­ge­ket for­mál­nak, hogy a szü­lők ne marad­ja­nak egye­dül az igaz­ság­ta­lan és sok­szor fáj­dal­mas okta­tá­si hely­zet­ben, amely­ben nap mint nap helyt kell áll­ni­uk. Rend­sze­res talál­ko­zá­sa­ik során meg­oszt­ják tapasz­ta­la­ta­i­kat, támo­gat­ják egy­mást, és közö­sen dol­goz­nak azért, hogy a gye­re­kek szá­má­ra igaz­sá­go­sabb, ember­sé­ge­sebb és bol­do­gabb isko­lai világ jöhes­sen létre.

Zárás – a közö­sen dobo­gó rit­mus ereje

A nap zárá­sa­ként egy magá­val raga­dó közös dobo­lás tör­tént, amely egy­szer­re volt fel­sza­ba­dí­tó és fel­eme­lő. A rit­mus, amely­ben min­den­ki együtt moz­dult, gyö­nyö­rű szim­bó­lu­ma lett annak, mire len­ne ma a leg­sür­ge­tőbb szük­ség az okta­tás­ban: egy­más­ra figye­lés­re, együtt­mű­kö­dés­re és való­di összefogásra.

szö­veg: Sán­dor Kata , CKA kommunikáció

kép: Bon­dár Ágnes

Tekintsd meg az ese­mé­nyen készült képes össze­fog­la­lón­kat!

Kérünk támo­gasd az  Egy­szer­GYE­REk prog­ra­mun­kat, hogy tovább­ra is dol­goz­ni tud­junk a segít­ség­re szo­ru­ló gyerekekért:

A pro­jekt az Euró­pai Unió “Pol­gá­rok, egyen­lő­ség, jogok és érté­kek” (CERV) prog­ram­já­nak támo­ga­tá­sá­val való­sul meg. Az Euró­pai Bizott­ság támo­ga­tá­sa nem jelen­ti a pro­jekt­ben meg­va­ló­sí­tott tevé­keny­sé­gek tar­tal­má­nak jóvá­ha­gyá­sát, amely kizá­ró­lag az azt meg­va­ló­sí­tók állás­pont­ját tük­rö­zi, vala­mint a Bizott­ság nem tehe­tő fele­lős­sé ezen infor­má­ci­ók bár­mi­ne­mű felhasználásáért.