Már két hete nyitva vannak az általános iskolák alsó tagozatai és ma elkezdődtek a személyes írásbeli érettségi vizsgák is, pedig ezt a lépést sem a pedagógusok átoltottsága, sem a járványadatok nem indokolták volna. Az iskolák nyitása körül megosztottság van az érintettek között, abban azonban mindenki egyetért, hogy a felelősséget a kormány ezzel teljes egészében a szülőkre hárította.
Április 19-én a pedagógusok éppen hogy megkapták az első oltásukat, a napi fertőzés és halálozási számokban pedig továbbra sem volt számottevő visszaesés, ráadásul egyre több tragikus hírt lehetett már akkor is arról hallani, hogy egészen fiatal gyerekek is kerülnek intenzív osztályra COVID-fertőzés miatt. Az iskolák ugyanakkor megnyitották kapuikat, dacára annak, hogy számos civil, oktatási szervezet és szülői közösség tiltakozott intenzíven ellene. A korlátozások folyamatos feloldásával, a kültéri tömeges önként szerveződő bulikkal pedig még nagyobb veszélybe kerülhettek azóta a legfiatalabb korosztályok tagjai is. Ugyanakkor sok szülő meggyőződése ellenére nem tudja megoldani azt, hogy otthon maradjon a gyerekével, ráadásul nincs továbbra sem bérkompenzáció vagy szükség esetén teljes táppénz a számukra. Bár úgy tűnik, mintha az egész ország home officeban dolgozna, sokan ezzel egyáltalán nem így vannak. “De mégis hova tegyem a gyerekemet?” — tárja szét a karját egy egészségügyben dolgozó szülő, aki ha tehetné, nem küldené iskolába még a gyerekét, de nem maradt más választása. Nála nem opció az otthoni munkavégzés és nem igazán tud számítani más segítségre se, így hiába nem ért egyet a nyitással, akkor is elküldi a gyerekét az iskolába és természetesen elküldi az érettségi vizsgára is.
Nem csak az egészségügyben, hanem számos másik szektorban dolgozó szülő sem tudja megoldani azt, hogy otthon maradjon a gyerekével, vagy felügyeletet biztosítson a számára. Egy név nélküli nyilatkozó, közszolgálatban dolgozó egyedülálló szülő magától nem küldené iskolába az alsós gyerekét, de a járvány kezdete óta muszáj bejárnia dolgozni. “Nálunk nem engedik a home officet, mindenkinek személyesen kell bent lennie, még akkor is, ha egyébként a munkát el lehetne végezni távban is.”- magyarázza. Az eset nem egyedi, az állami szektorokban dolgozó szülőknél a legelejétől kezdve nem volt engedett és támogatott az otthoni munkavégzés. Sőt, egyes minisztériumok dolgozóinak ultimátumot is adtak, hogy ha otthon maradnak, akkor elveszítik az állásukat.
“Az alap probléma most az, hogy a szülőre terheli az összes felelősséget a kormány” — vélekedik egy másik, teljes állásban dolgozó szülő. “Nem Á‑t vagy B‑t mond, hanem gyakorlatilag nyitva hagyja a kérdést, így a szülőn múlik, hogy elengedi vagy sem az intézménybe.” Ezért számos iskolában — más megoldás nem lévén — kiskapukat keresnek az érintettek.
“Mi igazolást állítottunk ki, amit az iskolaigazgató írt alá, így nem mentek még a gyerekeim az iskolába” — meséli Tóth Margó, a Szülői Hang tagja, aki elsős és harmadikos gyerekével elhamarkodott döntésnek érzi a nyitást. Szerinte a kormánykommunikáció nem elég transzparens abban, hogy megmutassa azt, hogy mik történnek a kórházakban és abban sem, hogy pontosan mennyire terjednek az új, fertőzőbb mutánsok a gyerekek között. Talán a kormány is érzi már az e körüli bizonytalanságot, a napokban be is jelentette az Operatív Törzs, hogy elkezdik oltani a 16–18 éveseket is. Tóth Margó ennek ellenére hiányolja a folyamatos teszteléseket és kontaktkutatásokat is, pedig akár tragédiákat is meg lehetett volna ezekkel előzni. Erre egy osztrák gyakorlati példát hoz fel: Ausztriában heti rendszerességgel tesztelik iskolába menetel előtt a tanárokat és a diákokat. Szerinte egyébként legalább 50 %-os átoltottság kellett volna ahhoz, hogy az iskolákat ki lehessen biztonságosan nyitni.
Tóth Margó gyors közvéleménykutatásából tudtuk meg, hogy nyolc szegedi intézményben körülbelül 2/3‑os volt a jelenlét az április 19‑i nyitás után. Első héten még többen tartották otthon a gyerekeket, voltak osztályok, ahol 10 gyerek is hiányzott, de volt ahol csak 1–2. Olyan osztályról nem tudnak, ahol teljes lett volna az osztálylétszám. Érdekes lesz megnézni, hogy az érettségin vajon milyen létszámban jelennek meg a tanulók. Akinek fertőzött van ugyanis a közvetlen környezetében, vagy maga fertőződött meg, nem jelenhet meg az érettségi írásbeli vizsgán. A kimaradó tanulónak pótérettségit kell tennie októberben, ezzel viszont elveszíti a lehetőségét arra, hogy szeptemberben megkezdhesse a felsőoktatásban a tanulmányait. A PDSZ szerint ezért várható, hogy lesznek olyanok, akik betegen, kisebb tünetekkel mennek vizsgázni.
A pedagógusok és a diákok helyzetét pedig tovább nehezíti az országban jelen lévő oktatási szegénység. Számos településen még az iskolákban sincsenek megfelelő eszközök biztosítva a helyi szinten történő foglalkozásokhoz sem, így azokat a diákokat se tudják kisegíteni, akiknek nincs otthon számítógépük, vagy laptopjuk. Az eszközhiánnyal több intézmény küzd országszerte, köztük meglepő módon vidéki egyetemek gyakorló gimnáziumai is — számol be saját tapasztalatairól Tóth Margó. Az eszközhiány pedig az érettségire való felkészülést is jelentősen megnehezítette.
Az eszköz — és kompetenciahiányok megléte azért is érthetetlen, mert a kormány Digitális Oktatási Stratégiája 2016 óta készen van. Az abban kitűzött célok viszont azóta sem valósultak meg, pedig az ígéretek között a teljes digitális oktatási rendszer átalakítása szerepelt — mutat rá a Láncreakció oktatási munkacsoportja a “Magyarország megérdemli a 21.századot” kampányán belül.Ugyanis nemcsak a járványban, de a normál tanrend visszatérése után sem lesz esélyünk egy jobb oktatási rendszerre a gyerekek és a tanárok digitális kompetenciáinak fejlesztése, az eszközökhöz való hozzáférésük biztosítása, de különösen a döntéshozók szakmai szemléletváltása nélkül.